Élő víz

A Jelenések könyvének parafrázisa

A Dé­li Egy­ház­ke­rü­let an­gya­lá­nak írd meg:
ezt mond­ja az, aki föld­be hul­lott bú­za­mag­ként
ter­mő élet­re, nö­ve­ke­dés­re hív
oly­kor dé­li ha­rang­szó­val, más­kor Csen­gőd­del – Kas­kan­tyú­val…
tu­dok cse­le­ke­de­te­id­ről és fá­ra­do­zá­sod­ról
tu­dok ki­csiny ba­ra­nyai fal­va­id­ról, lő­rin­ci bib­li­ás ci­gá­nya­id­ról
ar­ról, hogy tö­re­kedsz Bé­kés, Szen­tes élet­re, ha van is Ba­ja áll­ha­ta­tos­sá­god­nak
tu­dok sze­re­te­ted­ről, hi­ted­ről, szol­gá­la­tod­ról:
hogy van má­so­dik esély, s hogy bol­do­gok a kis­de­ákok…
tu­dom, hogy sző­lő­tő­dön oly­kor al­ma­lé te­rem
tu­dom, hogy a te­rem­tés szá­mod­ra va­ló­di ün­nep
s hogy a gos­pel­kó­rus da­lát messze vi­szi a szél a pak­si Du­na-par­ton
tu­dom, mer­re ha­jó­zol, mit ter­vez­getsz svéd–ma­gyar lel­kész­kon­fe­ren­ci­á­kon
s tu­dok a bony­há­di, fa­so­ri, De­ák té­ri, csa­bai, oros­há­zi, szar­va­si is­ko­lák­ról
tu­dom, hogy van ben­ned erő és el­szá­nás a mély­be né­zés­hez
és ha föl­eme­led te­kin­te­te­det, örülsz a dé­li pa­no­rá­má­nak

Tud­ja meg ezért va­la­mennyi gyü­le­ke­zet
Kecs­ke­mét­től Du­na­föld­vá­rig, Sze­ged­től Gyo­má­ig,
An­gyal­föld­től Mo­há­csig íme, nyi­tott aj­tót ad­tam eléd, ame­lyet sen­ki sem zár­hat be
mert bár ke­vés erőd van, elég ne­ked az én ke­gyel­mem tartsd meg hát az én igé­met, és a nö­ve­ke­dés gaz­dag­sá­gá­val légy ál­dott

Aki­nek van fü­le, hall­ja meg, mit mond a Lé­lek a ke­rü­let­nek

Az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let an­gya­lá­nak írd meg
ezt mond­ja az, aki a ke­reszt je­lé­vel meg­je­lölt, és tel­jes élet­re hí­vott té­ged
s aki meg­őriz és meg­újít nap­ról nap­ra
tu­dok cse­le­ke­de­te­id­ről és fá­ra­do­zá­sod­ról
tu­dom, hogy a Bu­da­gyön­gyét nem ve­ted disz­nók elé
nem vágsz Fan­csali ké­pet, s Csö­mör sem ke­rül­get, mert áll­ha­ta­to­san szol­gálsz
tu­dom, hogy meg tu­dod kü­lön­böz­tet­ni Nyír és Nyár egy­há­zát
s vi­gyá­zol, hogy sen­ki ne Köl­cse el Béredet ha­mis ta­len­tu­mok­ra
tu­dok sze­re­te­ted­ről, hi­ted­ről, szol­gá­la­tod­ról:
s hogy fon­tos szá­mod­ra Pál apos­tol éle­te és ta­ní­tá­sa
tu­dok pi­li­si izsó­pod­ról és ve­csé­si sa­va­nyúd­ról, s hogy érik a ki­vi is Nyír­egy­há­zán
is­me­rem nóg­rá­di ke­gyes­sé­ge­det, He­ves vér­mér­sék­le­te­det
Aszód, Nyír­egy­há­za, Mis­kolc is­ko­lá­it
tu­dom, igye­ke­zel, hogy beÉrd az elég­gel, s így nö­ve­kedj a sze­re­tet­ben
tu­dom, hogy hoz­zám ki­ál­tasz Csil­lag­hegy és Bu­da­vár ma­gas­la­ta­in
s az­után vi­dá­man sí­elsz le­fe­lé a lej­tőn…

ezért hát tud­ja meg va­la­mennyi gyü­le­ke­zet
Di­ós­győr­től Bu­da­ör­sig, Nagy­bör­zsöny­től Ceg­lé­dig
Hé­víz­györk­től Bán­kig
íme, nyi­tott aj­tót ad­tam eléd, ame­lyet sen­ki sem zár­hat be
mert bár ke­vés erőd van, elég ne­ked az én ke­gyel­mem
tartsd meg hát az én igé­met, és a ke­reszt je­lé­vel légy ál­dott

Aki­nek van fü­le, hall­ja meg, mit mond a Lé­lek a ke­rü­let­nek

A Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let an­gya­lá­nak írd meg
ezt mond­ja az, aki jó Pász­tor­ként ve­zet és ol­tal­maz té­ged
ha­rang­szó­val és nem Orosz­lány Aj­káról szól hoz­zád
tu­dok cse­le­ke­de­te­id­ről és áll­ha­ta­tos­sá­god­ról:
tu­dom, hogy szűk Si­ká­torok kes­keny út­ján ván­do­rolsz
a Szom­bat helye fe­lé, ahol bé­kes­sé­gem vár rád
tu­dok sze­re­te­ted­ről, hi­ted­ről, szol­gá­la­tod­ról:
tu­dok szí­ved­nek ked­ves lí­ce­u­mod­ról s a ré­gi teo­ló­gi­á­ról
a győ­ri EG­OT-ról, meg az „Öt temp­lom fesz­ti­vál­ról”
tu­dok a Lu­ther-pá­lyá­za­tok­ról, új-ré­gi li­tur­gi­ád­ról
a köt­csei ker­báj­tok­ról meg a ta­va­lyi kő­sze­gi Szél­ró­zsád­ról
tu­dom, mi­ért vonz té­ged a szár­szói kony­ha s a rév­fü­lö­pi ok­ta­tá­si köz­pont
tu­dom, hogy Pá­pának es­pe­res szol­gál
tu­dom, hogy Is­ten há­za né­pe vagy­tok, s fon­tos, mi­ként ta­nít­ja né­pét a csa­lád­fő

Tud­ja meg azért va­la­mennyi gyü­le­ke­zet
Csák­vár­tól Sú­rig, Mó­richi­dá­tól Ne­mes­pát­ró­ig
Sza­kony­tól Ho­mok­bö­dö­gé­ig
íme, nyi­tott aj­tót ad­tam eléd, ame­lyet sen­ki sem zár­hat be
mert bár ke­vés erőd van, elég ne­ked az én ke­gyel­mem
tartsd meg hát az én igé­met, és a Pász­tor sze­re­te­té­vel légy ál­dott

Aki­nek van fü­le, hall­ja meg, mit mond a Lé­lek a ke­rü­let­nek

Var­ga Gyön­gyi