e-világ

Bad Deutsch-Al­ten­burg ki­csiny bur­gen­lan­di te­le­pü­lés a Du­na-par­ton, nem messze az oszt­rák–szlo­vák–ma­gyar hár­mas ha­tár­tól. Hegy­te­tőn ál­ló temp­lo­mát el­ső ki­rá­lyunk, Szent Ist­ván ala­pí­tot­ta 1028-ban.

A temp­lom­kert­ben lé­vő te­me­tő­ben van egy szim­bo­li­kus sír, mel­let­te egy kop­ja­fa. A sírt az 1956-os me­ne­kül­tek ál­tal ala­pí­tott Bé­csi Ma­gyar Egye­sü­let tag­jai hoz­ták lét­re, azok­ra a ma­gya­rok­ra em­lé­kez­ve, akik az or­szág­ha­tá­ro­kon kí­vül huny­tak el, és tes­tük nem pi­hen­het az anya­föld­ben. Évek­kel ké­sőbb az egye­sü­let meg­szűnt, és a sír el­ha­gya­tot­tá, gon­do­zat­lan­ná vált. Hogy nem lett az enyé­sze­té, az a he­lyi pol­gár­mes­ter­nek kö­szön­he­tő, aki vál­lal­ta a sír gon­do­zá­sát.

Öt év­vel ez­előtt az­tán a Bécs­ben élő ma­gya­rok egyik fó­ru­ma, az Eu­ró­pa Klub vet­te gon­do­zá­sá­ba a sírt. Az­óta min­den év­ben, no­vem­ber el­ső hét­vé­gé­jén öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­le­tet tar­ta­nak az ide­gen­ben el­hunyt ma­gya­rok em­lé­ké­re. Eze­ken a meg­em­lé­ke­zé­se­ken részt vesz­nek az Auszt­ria, Szlo­vá­kia és Ma­gyar­or­szág ha­tár­közeli területein élő ma­gya­rok is.

Az el­múlt hét szom­bat­ján bu­szok­kal és sze­mély­au­tók­kal Po­zsony­ból, Bécs­ből, Mo­son­ma­gyar­óvár­ról és Sop­ron­ból is ér­kez­tek, hogy meg­em­lé­kez­ze­nek az el­huny­tak­ról. A részt­ve­vő­ket dr. Smuk And­rás, az Eu­ró­pa Klub tit­ká­ra és Jo­sef Git­tel he­lyi pol­gár­mes­ter kö­szön­töt­te; az utób­bi büsz­ke­sé­gé­nek adott han­got, ami­ért Ist­ván ki­rály ál­tal ala­pí­tott temp­lo­ma van köz­sé­gé­nek. Ígé­re­tet tett ar­ra, hogy a kö­vet­ke­ző évi meg­em­lé­ke­zés­re az oszt­rák te­le­pü­lés sa­ját költ­sé­gén fel­újít­ja és még szeb­bé te­szi a sírt és kör­nye­ze­tét.

A temp­lom­ban tar­tott öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­le­ten Kiss Mik­lós es­pe­res, mo­son­ma­gyar­óvá­ri lel­kész hir­det­te Is­ten igé­jét Zsid 13,14 alap­ján. Imád­ság­gal szol­gált Kar­vansz­ky Mó­ni­ka bé­csi re­for­má­tus lel­kész­nő és Her­dics György apát, dunaszerdahelyi plé­bános. A pe­re­di női ének­kar szol­gá­la­ta, il­let­ve Aba-Nagy Zsu­zsan­na (Bécs) hár­fa-, Fo­dor Gá­bor (Sop­ron) fu­vo­la- és Csip­kó Lász­ló (Bécs) or­go­na­já­té­ka tet­te még meg­hit­teb­bé az em­lé­ke­zést.

Az is­ten­tisz­te­let után a meg­em­lé­ke­zés a sír­nál, il­let­ve a kop­ja­fá­nál foly­ta­tó­dott. Dr. Nagy Ist­ván, Mo­son­ma­gyar­óvár al­pol­gár­mes­te­re be­szé­det mon­dott, a bé­csi ma­gyar is­ko­la di­ák­jai pe­dig kul­tu­rá­lis mű­sort ad­tak. A ko­szo­rúk és mé­cse­sek el­he­lye­zé­se után a Szó­zat el­ének­lé­sé­vel fe­je­ző­dött be a ke­gye­le­tes meg­em­lé­ke­zés.

Az em­lé­ke­ző gyü­le­ke­zet ezután a Bad Deutsch-Al­ten­burg-i ka­to­li­kus egy­ház­köz­ség plé­bá­ni­á­já­ra vo­nult, ahol sze­re­tet­ven­dég­ség­gel zá­rult az al­ka­lom.

K. M.