evél&levél

Szteh­lo Gá­bor apám­nak, Jou­ko Ka­ran­kó­nak 1934–35-ös sop­ro­ni lel­kész­ösz­tön­dí­jas jó ba­rát­ja volt. Ezért sze­ret­nék re­a­gál­ni az evan­gé­li­kus egy­ház volt or­szá­gos fel­ügye­lő­jé­nek, Frenkl Ró­bert­nek a lap no­vem­ber 1-jei szá­má­ban kö­zölt, Szteh­lo 1944 cí­mű le­ve­lé­re.

Szteh­lo Gá­bor egyé­ni­sé­gé­hez és em­lé­ké­hez mél­tat­lan ez a szám­há­bo­rú. Szteh­lo Gá­bor élet­men­tő te­vé­keny­sé­ge köz­ben és után sem hagy­ta ab­ba a „gye­re­ke­i­vel” va­ló tö­rő­dést, ha­nem jö­vőt adott a ke­zük­be az­zal, hogy sok­ol­da­lú ta­ní­tás­ban, ne­ve­lés­ben ré­sze­sí­tet­te őket, egy­más kü­lön­bö­ző­sé­gét el­fo­ga­dó kö­zös­sé­get ko­vá­csolt össze az el­té­rő kö­rül­mé­nyek kö­zül meg­men­tett gye­re­kek­ből.

Az élet­men­té­sért Je­ru­zsá­lem­ben, az iga­zak kert­jé­ben lom­bos fa emel­ke­dik az élet­men­tő em­lé­ké­re. Az élet­re ne­ve­lé­sért fá­ból fa­ra­gott szo­bor ma­ga­so­dik Nagy­tar­csán, ahol Szteh­lo Gá­bor – 1931–32 kö­zöt­ti finn­or­szá­gi ösz­tön­dí­jas éve után – nép­fő­is­ko­lát ala­pí­tott. An­nak a nép­ne­ve­lő esz­mé­nek a to­vább­fej­lesz­té­sé­vel hoz­ta lét­re ké­sőbb a Ga­u­dio­po­lis és a Pax in­téz­ményt.

Mi­ért kell év­szá­mok­ról vi­tat­koz­ni, ami­kor Szteh­lo Gá­bor sze­re­te­te min­den­kit kö­rül­vett? Is­ten sze­re­te­te min­den­ki­nek jár.

Ou­ti Ka­ran­ko (Bu­da­pest)