Egyházunk egy-két hete
Hatvanhét forinttal indultak
A szerecsenyi gyülekezet tagjai az elmúlt vasárnap délután templomuk hatvan évvel ezelőtti alapkőletételére emlékeztek. A Veszprém megyei településen élő evangélikusok meghitt, családias ünnepségre gyűltek össze, melyet megtiszteltek jelenlétükkel az egykori templomépítő lelkész – Jakab Sándor – fiai és családtagjaik is.
Az úrvacsorai hálaadó istentisztelet kezdete előtt Zügn Tamás helyettes lelkész ismertette a templomépítés történetét. Elmondta, hogy a szerecsenyi evangélikusság 1903-ig a téti gyülekezethez tartozott, majd Gecse fíliája lett. 1940-ig a helyi reformátusokkal szinte egy közösségben éltek. Az egyre erősödő gyülekezet tagjaiban azonban élt a vágy, hogy saját templomuk legyen. Az első időkben magánházaknál tartottak istentiszteletet havonta egyszer, majd bérbe vett helyiségben gyűltek össze.
1945-ben a földosztáskor a gyülekezet négyszáz négyszögöl területhez jutott. Három évvel később döntöttek a templomépítésről, amit 1949-ben el is kezdtek. A terveket Kalmár Zoltán gecsei származású nagykanizsai építőmester ingyen készítette el. Mindössze hatvanhét forint készpénzzel vágott bele a gyülekezet a negyvenkilencezer forintos beruházásba. Tervüket a helyiek áldozatos adakozásán túl a szomszéd egyházmegyék adományaival, valamint nyolcezer forint államsegéllyel, az egyházkerület háromezer forintos támogatásával és a Gusztáv Adolf Segélyszolgálattól kapott összeg segítségével sikerült megvalósítani.
Az alapkövet 1949. november 27-én, advent első vasárnapján tették le; az épületet 1950. október 29-én szentelte fel Túróczy Zoltán, a dunántúli egyházkerület püspöke. A tornyot csak egy évvel később sikerült megépíteni, a padok elkészültére is várni kellett egy újabb esztendőt.
A múlt vasárnapi ünnepen Ittzés János püspök reménység vasárnapjának igéje, Jn 5,26–30 alapján mondott prédikációjában hangsúlyozta: a mi reménységünk az a Jézus, akivel életünk viharos tengerén is járhatunk.
Az istentisztelet liturgiájában részt vett Polgárdi Sándor esperes, valamint Dechertné Ferenczy Erzsébet lovászpatonai lelkész, aki Görög Zoltán homokbödögei lelkész halála után néhány hónapig helyettesként szolgált a gyülekezetben.
Menyes Gyula