Egyházunk egy-két hete

Barthel-Rúzsa Zsolttal, a kollégium lelkész igazgatójával a november 13-i emlékkonferencia szünetében beszélgettünk.

– Száz évvel ezelőtt fiúkollégiumként nyitotta meg kapuit a Luther Otthon. A jelenleg hetvennyolc fővel működő intézmény ma már koedukált. Milyenek az arányok?

– Közel azonos arányban vannak fiúk és lányok, a felekezeti megoszlás pedig az evangélikusok szempontjából kimagaslóan jónak mondható. Ez talán az egyetlen olyan oktatási intézménye egyházunknak, ahol a hallgatók nyolcvan százaléka evangélikus! A „maradék” húsz százalékon a református, a római katolikus és a görög katolikus felekezet osztozik.

– Hogyan őrzi a lutheri hagyományt-örökséget a szakkollégium? Mit ad a diákoknak, ami által több, mint egy „kolesz”? Milyen plusz tudást, élményt, akár életre szóló útravalót képes nyújtani?

– Mi magunk az evangélikus értelmiség nevelésének színtereként értelmezzük a Luther Otthont. Olyan intézményt működtet itt a Magyarországi Evangélikus Egyház, amely nemcsak szállást, de lelki-szellemi muníciót is próbál adni a fiataloknak. Ez rendszeres esti áhítatokat, lelkigyakorlatokat, bibliodrámás alkalmakat, csendeshétvégéket jelent. Szakkollégiumként látókör-szélesítő kurzusokat kínálunk a hallgatóinknak, akik a legkülönfélébb felsőoktatási intézményekben tanulnak. De az előadások sorában ugyanakkor ott a vallásismeret is, hogy a hallgatók tudják, mit is jelent „evangélikusnak lenni”, hogy miként is néz ki egyházunk felépítése, mi jellemzi hazai gyülekezeteinket, és így tovább.

– A történelem vihara, amely „átmenetileg elsodorta” az otthont, évtizedekkel később a város egy másik pontjára „tette le” végül: a Luther Otthon épülete ma a XIII. kerületi Vizafogó utca 2–4. szám alatt található…

– A múlt rendszerben nem volt kollégiuma egyházunknak. Az egyház által alapított Evangélikus Diákotthoni Alapítvány 1993-ban egy ingatlant kapott az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól a volt Láng Gépgyár egyik sarkán. A sors fintora, hogy ez korábban munkásőrlaktanya volt… Nos, itt kezdte meg működését a középiskolás fiúkollégium, majd az egyetemi-főiskolai szakkollégium, amely 1996 óta már felsőoktatási intézményként működik.

– Fiatal lelkészként hogyan látja és kívánja alakítani a kollégium jövőjét? Melyek a prioritások?

– Három alapvetően fontos dolgot szeretnék megvalósítani. A kulcsszavak: közösség, lelki élet, szakmai munka. Ma, a közösségek felbomlásának időszakában – hiszen a felsőoktatás a bolognai folyamattal ebbe az irányba halad – olyan intézmény szeretnénk lenni, ahol a diákok megélhetik a közösségi élményt, ahol jó közösségi emberekké tudnak válni. Olyanokká, akik szociálisan is felelősek, illetve a társadalmi kérdések iránt is érzékenyek.

Szeretnénk mindenképpen továbbfejleszteni a szakmai munkát is, a már említett látókör-szélesítéssel, műhelymunkákkal, neves előadók meghívásával. A lelki élet megéléséhez, elmélyítéséhez adandó segítségnyújtást pedig lelkészként elsőrendű feladatomnak tekintem.

A cél az, hogy az egyház „mögé” olyan jól képzett értelmiségieket állítsunk, akik ragaszkodnak egyházukhoz, akik tisztában vannak azzal, hogy mit jelent ma evangélikusnak és kereszténynek lenni a magyar társadalomban – és akik később, kikerülve az egyetemről, a kollégiumból, szeretnének hasznos tagjaivá is válni egyházuknak.

Kőháti Dóra