Evangélikusok
„A szeretet a lényeg, kedveském…”
„Rendszeresen eljártam a templomba, és figyeltem a lelkész szavait. De ha gondom volt, akkor is mindig hozzá mentem, és megfogadtam a tanácsait…” A Tótkomlóson 1931 és 1953 között szolgáló evangélikus lelkipásztorra, Zeman Mihályra a településen született és ma is ott lakó Csete Imréné született Havran Mária emlékezett, aki száznégy évvel ezelőtt, 1905. július 22-én látta meg a napvilágot…
– Ő tanított meg arra – folytatja a visszatekintést Mária néni –, hogy helyesen cselekedjem, és mindig ügyeljek arra, hogy a keskeny úton járjak… Azóta is olvasom Isten igéjét mindennap a mosakodás és a reggeli után. Nemrég kaptam egy új Bibliát is, de én már csak ezt a régit (1936-os kiadás – G. Zs.) szeretem… Imádkozom is mindennap, hol magyarul, hol szlovákul.
Aztán meg – habár a szemem és a hallásom azért már nem a régi – sokat olvasok, meg rejtvényt is fejtek. Ez sok örömet szerez. Ha valami nem jut az eszembe, kikeressük a megoldást a rejtvényfejtő lexikonban. Rendszeresen forgatom az Evangélikus Életet és persze a világi sajtót is, mert érdekel, hogy mi történik körülöttem. Egyszóval hasznosan töltöm az időmet, soha nem unatkozom.
Úgy egy évvel ezelőttig még sütöttem-főztem is. Főleg sütöttem, mert azt nagyon szerettem, de ez most már sajnos nem megy, ezért ezt a munkát át kellett adnom. Nincs már annyi erőm, hogy kimenjek a házból, de sétálgatok a szobában, és a régi dolgokon elmélkedem.
Daduska voltam, tudja, még ma is akadnak néhányan, akik meglátogatnak az akkori gyerekek közül. Mi négyen voltunk testvérek, de már csak én vagyok életben. A katolikus iskolával szemben laktunk, én is oda jártam. Nagyon szegények voltunk, ezért az édesanyám sajnos nem tudott tovább taníttatni. Férjhez mentem, de 1933-ban megözvegyültem, azóta egyedül vagyok… Miután nyugdíjba mentem, sokat utaztam, elmentem Erdélybe, néhai férjem rokonaihoz, és többször voltam látogatóban Szlovákiában is.
Született egy fiam, ő most nyolcvanhárom éves, meg van egy most nyolcvanegy éves lányom is, vele élek. Négy unokám és nyolc dédunokám van. Nagyon szeretem őket. Amikor eljönnek meglátogatni, megsimogatom a fejüket, és megcsókolom a homlokukat. Mert a szeretet a lényeg, kedveském…
Lejegyezte: Gazdag Zsuzsanna