Oratio oecumenica

Urunk, Is­te­nünk! Aho­vá te meg­ér­ke­zel, oda meg­ér­ke­zik a hit, a re­mény, a sze­re­tet és még na­gyon sok ál­dás. Ké­rünk, Urunk, jöjj kö­zénk, hogy tud­junk mi is ne­ked tet­sző­en hin­ni, sze­ret­ni, re­mény­ked­ni és él­ni!

Jöjj, Urunk, lá­to­gasd meg egy­há­za­dat, és töltsd be Szent­lel­ked­del azo­kat, aki­ket ar­ra ren­del­tél, hogy ró­lad ta­nús­kod­ja­nak, és az ad­ven­ti re­mény­sé­get tol­má­csol­ják va­co­gó vi­lá­gunk­ban! Vár­va vár­nak té­ged gyü­le­ke­ze­te­ink tag­jai és ve­ze­tői, egy­há­zi is­ko­lá­ink di­ák­jai és ta­ná­rai, szo­ci­á­lis in­téz­mé­nye­ink gon­do­zott­jai és gon­do­zói.

Jöjj, Urunk, lá­to­gasd meg a csa­lá­do­kat és az ott­ho­no­kat! Jöjj azok­hoz, akik vár­nak té­ged, és térj be azok­hoz is, akik még nem is­mer­nek, vagy nem jól is­mer­nek té­ged! Állj a gon­dok­kal küsz­kö­dők mel­lé, se­gítsd és erő­sítsd a cson­ka csa­lá­dok tag­ja­it! Se­gíts azok­nak, akik foly­to­nos idő­hi­ánnyal küz­de­nek, és azok­nak is, akik nem tud­nak mit kez­de­ni az ide­jük­kel, mert ma­gá­nyo­sak, vagy mert ép­pen ar­ra vár­nak, hogy mun­kát ta­lál­ja­nak!

Jöjj, Urunk, lá­to­gasd meg és vi­gasz­tald a re­mény­vesz­tet­te­ket, a két­ség­be­eset­te­ket, a gyá­szo­ló­kat, a be­te­ge­ket és a ha­lál­fé­le­lem­mel küz­dő­ket! Kö­nyör­günk hoz­zád a fo­gya­ték­kal élő­kért, a szen­ve­dély­be­te­ge­kért és csa­lád­tag­ja­i­kért is. Adj ne­kik erőt, ki­tar­tást és ben­ned bíz­ni tu­dó, ad­ven­ti re­mény­sé­get!

Jöjj, Urunk, és lá­to­gass el oda is, aho­vá mi nem szí­ve­sen me­gyünk. Menj az or­vo­si ren­de­lők­be, a kór­há­zak­ba, az „el­fek­vők­be”, a hos­pice-ok­ba, de ne fe­led­kezz el ko­pog­tat­ni a bör­tö­nök aj­ta­ja­in és a haj­lék­ta­lan­szál­ló­kon sem!

Jöjj, Urunk, lá­to­gass meg min­ket és ki­csiny vi­lá­gun­kat! Jöjj el hoz­zánk és azok­hoz, aki­ket leg­job­ban sze­re­tünk! Jöjj, és so­ha ne hagyj ma­gunk­ra min­ket!

Jöjj, mert aho­vá te meg­ér­ke­zel, oda meg­ér­ke­zik a hit, a re­mény, a sze­re­tet is. Jöjj, Urunk, kér­ve ké­rünk, jöjj! Ámen.