Egyházunk egy-két hete

Ad­vent el­ső va­sár­nap­já­nak délután­ján azért gyűlt össze a béri egy­ház­köz­ség és a kör­nye­ző gyü­le­ke­ze­tek evan­gé­li­kus né­pe, hogy ün­ne­pi ke­re­tek kö­zött vég­re meg­tör­tén­jék Thu­ránsz­ky Ist­ván lel­kész be­ik­ta­tá­sa. Nem volt ugyan­is szok­vá­nyos az ik­ta­tá­sig ve­ze­tő út, hi­szen Thu­ránsz­ky Ist­vánt ere­de­ti­leg he­lyet­te­sí­tő lel­kész­nek he­lyez­te ki D. Sze­bik Im­re püs­pök a nóg­rá­di te­le­pü­lés­re még 2004 nya­rán. Nem egy gyors be­mu­tat­ko­zó szol­gá­lat, ha­nem több­éves együtt­élés és ta­pasz­ta­lat után dön­tött te­hát – egy em­ber­ként – a gyü­le­ke­zet. Mind­ez két­ség­kí­vül nö­ve­li a meg­vá­lasz­tás ér­té­két, és jó re­mény­sé­get ad a jö­vő­re néz­ve.

Thu­ránsz­ky Ist­ván a Gö­döl­lői Ag­rár­tu­do­má­nyi Egye­te­met vé­gez­te, ami­kor el­hí­vást ka­pott a lel­ké­szi szol­gá­lat­ra. 1993-ban fe­jez­te be ta­nul­má­nya­it az Evan­gé­li­kus Teo­ló­gi­ai Aka­dé­mi­án. Nyolc évig a nagy­bör­zsö­nyi gyü­le­ke­ze­tet gon­doz­ta, majd két éven át az oroszországi Ka­li­nyingrád­ban vég­zett misszi­ói szol­gá­la­tot. Ez­után rö­vid ide­ig püs­pö­ki tit­kár volt az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let­ben. A bé­ri gyü­le­ke­ze­ti szol­gá­lat mel­lett két évig mint or­szá­gos ci­gány­misszi­ós re­fe­rens is mű­kö­dött. Köz­ben kár­pót­lá­si összeg­ből meg­épült az im­po­záns gyü­le­ke­ze­ti ház, amely ne­ki is sok fel­ada­tot adott. Két éve a bo­kor–ku­ta­sói gyü­le­ke­zet­ben he­lyet­te­sí­tő szol­gá­la­tot is el­lát.

E so­rok író­ja ige­hir­de­té­sé­ben ad­vent el­ső va­sár­nap­já­nak ősi óegy­há­zi evan­gé­li­u­ma (Mt 21,1–9) alap­ján szólt a lel­ké­szi szol­gá­lat pil­lé­re­i­ről: a ta­nít­vá­nyok­tól meg­ta­nul­hat­juk az en­ge­del­mes­sé­get, Jé­zus­tól az alá­za­tot, a so­ka­ság­tól pe­dig azt, hogy mer­jünk örül­ni az ér­ke­ző Jé­zus­nak. E há­rom pil­lér sta­bil ala­pot ad a szol­gá­lat­nak: en­ge­del­mes­ség, alá­zat és öröm.

A be­ik­ta­tott lel­kész 1Pt 1,22–25 alap­ján val­lott Is­ten igé­jé­nek bűnt meg­íté­lő ha­tal­má­ról, amely min­den meg­tisz­tu­lás alap­ja.

Sza­bó And­rás