Kultúrkörök

Im­már má­sod­szor lá­to­ga­tott el a pé­csi gyü­le­ke­ze­ti kó­rus a bau­tze­ni test­vér­gyü­le­ke­zet­hez ez év ok­tó­be­ré­ben. A kap­cso­lat 2006-ban kezdődött. A né­met kó­rus 2007-ben ven­dé­ges­ke­dett Pé­csett, s ba­rá­ta­ink már ek­kor je­lez­ték, hogy vár­nak vissza min­ket Baut­zen­be. Anya­gi és egyéb gon­dok mi­att ed­dig nem ke­rül­he­tett sor er­re az út­ra. Az Or­szá­gos Egy­ház­ze­nei Bi­zott­ság pá­lyá­za­tán el­nyert összeg nagy se­gít­sé­get je­len­tett ah­hoz, hogy vég­re va­ló­ra vál­has­son ré­gi ál­munk: a baut­ze­ni ba­rá­tok mel­lett a re­for­má­ció böl­cső­jé­nek szá­mí­tó Wit­ten­berg s a lip­csei Ta­más-temp­lom fel­ke­re­sé­se is.

Bau­tzen, az ezer­éves né­met vá­ros Ober­lau­sitz kul­tu­rá­lis köz­pont­ja. A vá­ros egyik jel­ké­pe a Szent Pé­ter-szé­kes­egy­ház, me­lyet a 16. szá­zad vé­ge óta együtt hasz­nál­nak a ka­to­li­ku­sok és az evan­gé­li­ku­sok. Eb­ben a temp­lom­ban ad­tunk ön­ál­ló kon­cer­tet a szo­ká­sos szom­bat es­ti „Dom­ve­sper” ke­re­té­ben. Kar­na­gyunk, Lo­vász Pé­ter­né Ba­lázs Mag­dol­na szí­vós, ki­tar­tó mun­ká­val, Is­ten irán­ti el­kö­te­le­zett­ség­gel ké­szí­tet­te fel az együt­test er­re a hang­ver­seny­re, me­lyen J. S. Bach, H. Schütz, J. Haydn, F. Men­dels­sohn és Ko­dály Zol­tán mű­ve­i­ből éne­kel­tünk. Az es­tet szí­ne­sí­tet­te Lo­vász Ta­más gor­don­ka- és Ju­hász Gá­bor gi­tár­já­té­ka.

Ven­dég­lá­tó­ink ez al­ka­lom­mal Gör­litz­be szer­vez­tek ki­rán­du­lást szá­munk­ra. Ez a – Baut­zen­hez ha­son­ló­an né­met–szorb la­ko­sú – han­gu­la­tos vá­ros, mely a Ne­is­se fo­lyó part­ján, Zgor­ze­lec len­gyel vá­ros­sal át­el­len­ben fek­szik, a leg­kü­lön­bö­zőbb épí­té­sze­ti stí­lus­je­gye­ket hor­doz­za. Szá­mos temp­lom­tor­nya, bás­tyá­ja ré­vén jog­gal ne­ve­zik a tor­nyok vá­ro­sá­nak. A vá­ros­há­za dé­li szár­nyán 1488 óta Má­tyás ki­rály cí­me­re lát­ha­tó, mi­vel ek­ko­ri­ban Szi­lé­zia és Szász­or­szág ke­le­ti fe­le Ma­gyar­or­szág­hoz tar­to­zott. A leg­na­gyobb él­mény még­is a Szent Pé­ter és Pál-szé­kes­egy­ház úgy­ne­ve­zett nap­or­go­ná­já­nak meg­te­kin­té­se volt. En­nek az 1703-ban E. Ca­spa­ri­ni olasz mes­ter ál­tal épí­tett, kül­ső meg­je­le­né­sé­ben is káp­rá­za­tos hang­szer­nek a kü­lön­le­ges hang­zás­vi­lá­gát a hely­be­li kán­tor egy kis rög­tön­zött kon­cert­tel mu­tat­ta be.

Kö­vet­ke­ző úti cé­lunk Wit­ten­berg volt. Nagy vá­ra­ko­zás­sal ér­kez­tünk Lu­ther vá­ro­sá­ba. A volt NDK te­rü­le­tén fekvő vá­ros ré­gi pom­pá­já­ban tün­dö­köl, szin­te árad be­lő­le a tör­té­ne­lem. A kom­mu­niz­mus ide­jé­ben a dí­szes pár­ká­nyok­ra, ka­puk fe­let­ti dí­szek­re va­ko­la­tot vit­tek fel, így ta­kar­ták el a pol­gá­ri vi­lág szim­bó­lu­ma­it. Má­ra ezek a ta­ka­rá­sok el­tűn­tek, a há­zak hely­re­ál­lít­va, ré­gi szép­sé­gük­ben fi­gyel­mez­tet­nek a múlt ér­té­ke­i­nek meg­őr­zé­sé­re.

Lu­ther Már­ton 1508-ban járt elő­ször a vá­ros­ban, 1512-ben itt dok­to­rált teo­ló­gi­á­ból. 1517. ok­tó­ber 31-én a vár­temp­lom ka­pu­já­ra tű­z­te ki ki­lenc­ven­öt té­te­lét, mellyel kez­de­tét vet­te a re­for­má­ció. Meg­il­le­tőd­ve áll­tunk a ka­pu előtt, tud­va, mi­lyen nagy egy­ház­tör­té­ne­ti, po­li­ti­kai, mű­vé­szet­tör­té­ne­ti ha­tá­sa volt e tett­nek. A va­sár­nap dél­előt­ti is­ten­tisz­te­le­ten meg­ha­tot­tan, imád­ko­zó lé­lek­kel zeng­tük a dalt Is­ten di­cső­sé­gé­re.

Dél­után foly­tat­tuk a vá­ros ne­ve­ze­tes­sé­ge­i­nek fel­fe­de­zé­sét: Lu­cas Cra­nach, Bu­gen­ha­gen, Me­lancht­hon há­zát, majd a Lu­ther egy­ko­ri ott­ho­ná­ban be­ren­de­zett mú­ze­u­mot te­kin­tet­tük meg. Lel­ké­szünk, Var­sá­nyi Fe­renc ér­tő ma­gya­rá­zat­tal se­gí­tet­te fel­dol­goz­ni a lá­tot­ta­kat. Es­te szál­lá­sunk Lu­ther-ter­mé­ben össze­gyűl­tünk, hogy még töb­bet hall­has­sunk a nagy re­for­má­tor­ról. Lel­ké­szünk nem tit­kol­ta, hogy az utunk so­rán idé­zett nagy tör­té­nel­mi sze­mé­lyi­sé­gek­nek is vol­tak hi­bá­ik, küz­döt­tek, el­ke­se­red­tek, al­kal­man­ként ön­ma­guk­kal ha­da­koz­tak, de hi­tü­ket so­ha­sem ad­ták fel. Rö­vid áhí­ta­tunk vé­gén kör­beáll­tunk, egy­más ke­zét fog­va imád­koz­tunk, éne­kel­tünk. Azt hi­szem, mind­annyi­un­kat át­jár­ta a hely szel­le­me. Fe­lejt­he­tet­len él­mény volt.

Uta­zá­sun­kat Lip­cse fel­ke­re­sé­se ko­ro­náz­ta. Nem tit­kol­tuk, hogy a vá­ros sok szép lát­ni­va­ló­ja mel­lett szá­munk­ra a leg­fon­to­sabb az volt, hogy J. S. Bach em­lé­ké­nek adóz­zunk. A Ta­más-temp­lom kar­na­gyá­nak ze­ne­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­gét Győr­ffy Ist­ván él­mény­sze­rű, le­nyű­gö­ző elő­adá­sá­ból hall­hat­tuk, majd Var­sá­nyi Fe­renc ál­dá­sos sza­vai után az ol­tár lép­cső­jén áll­va, Bach sír­ja előtt éne­kel­tünk né­hány ko­rált. Hang­sze­res szó­lis­tá­ink is ját­szot­tak egy-egy Bach-mű­vet. Fel­eme­lő ér­zés volt az „ötö­dik evan­gé­lis­ta” sír­já­nál éne­kel­ni.

Es­te a Szent Mik­lós-temp­lom­ban a nyolcvanas évek óta rend­sze­res „Frie­dens­ge­bet”-en (bé­ke­imán) éne­kel­tük H. Schütz mű­vét (Ver­le­ih uns Frie­den – Adj ne­künk bé­két) a hí­vek kö­nyör­gő imád­sá­ga után. A ren­de­zők me­leg sza­vak­kal kö­szön­ték meg, hogy köz­re­mű­kö­dé­sünk­kel gaz­da­gí­tot­tuk az est prog­ram­ját.

Utunk zá­ró­ak­tu­sa­ként az ol­tár előtt éne­kel­ve, gyer­tyát gyújt­va em­lé­kez­tünk meg a kö­zel­múlt­ban el­hunyt ked­ves kó­rus­tagtár­sa­ink­ról. Ta­lán még so­ha nem szó­lalt meg a kó­rus aj­kán ilyen ih­le­tet­ten Ko­dály Es­ti da­la.

Az öt nap na­gyon ha­mar el­re­pült. Lel­ki­ek­ben és ze­nei él­mé­nyek­ben gaz­da­god­va tér­tünk ha­za.

T. Me­rácz Ág­nes kó­rus­tag