Keresztutak

Nagy büsz­ke­sé­ge egy kis­te­le­pü­lés­nek, ha olyan je­les szü­löt­tei van­nak, aki­ket a fél vi­lág szá­mon tart. Az Ér­mel­lé­ken sok olyan fa­lu lé­te­zik, me­lyet nagy szü­löt­tei tet­tek is­mert­té. Elég csak Ér­mind­szent­re gon­dol­ni, ahol Ady End­re böl­cső­je rin­gott. Ér­sem­jént azon­ban há­rom hí­res­ség­gel is meg­ál­dot­ta a gond­vi­se­lés. Két­száz­öt­ven év­vel ez­előtt itt lát­ta meg a nap­vi­lá­got Ka­zin­czy Fe­renc (1759–1831) köl­tő, nyelv­újí­tó. Ma­gyar nyel­vünk nagy re­for­má­ló­já­nak mell­szob­ra Tri­a­non után szám­űze­tés­be kény­sze­rült, de a rend­szer­vál­tást kö­ve­tő­en, 1991-ben vissza­ke­rült mél­tó he­lyé­re. Ér­mel­lék „nó­tás­ka­pi­tá­nyá­nak”, Frá­ter Ló­ránd­nak (1872–1930) a mell­szob­ra 2009-ben ke­rült az őt meg­il­le­tő hely­re. (Ka­zin­czy­nak egyéb­ként 1907-ben épp Frá­ter Ló­ránd ál­lít­ta­tott elő­ször szob­rot a te­le­pü­lé­sen.) A fa­lu har­ma­dik nagy szü­löt­té­nek, Csi­ha Kál­mán (1929–2007) re­for­má­tus lel­kész­nek a mell­szob­rát no­vem­ber 21-én lep­lez­ték le a település köz­pont­já­ban ál­ló, igen szép és ren­de­zett park­ban.

Csi­ha Kál­mán két év­vel ez­előtt az Er­dé­lyi Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let nyu­gal­ma­zott püs­pö­ke­ként hunyt el Ma­ros­vá­sár­he­lyen. Az egy­há­zi mél­tó­ság köl­tő, pub­li­cis­ta, szá­mos val­lá­sos té­má­jú könyv szer­ző­je is volt. Nyu­ga­lom­ba vo­nu­lá­sa után fő­leg kül­föl­di egy­ház­köz­sé­gek­ben hir­det­te az igét. Föl­di ma­rad­vá­nya­it a ma­ros­vá­sár­he­lyi csa­lá­di sír­bolt őr­zi.

A szü­lő­fa­lu­ban ki­ala­kí­tott Ka­zin­czy–Frá­ter–Csi­ha-em­lék­ház­ban – csa­lád­ja jó­vol­tá­ból – meg­te­kint­he­tők sze­mé­lyes tár­gyai, töb­bek kö­zött pa­lást­ja és Bib­li­á­ja is. Szob­ra no­vem­ber 21-én ke­rült a má­sik két sze­mé­lyi­sé­gé mel­lé Ér­sem­jén köz­pon­ti park­já­ban.

Hu­nya­di Lász­ló ma­ros­vá­sár­he­lyi szob­rász­mű­vész al­ko­tá­sát Csi­ha Kál­mán uno­kái – Nagy Bo­tond és Nagy Kál­mán – lep­lez­ték le, és az egy­há­zi ve­ze­tők ál­dot­ták meg, töb­bek kö­zött Csűry Ist­ván, a Ki­rály­há­gó­mel­lé­ki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let újon­nan meg­vá­lasz­tott püs­pö­ke, va­la­mint Tempf­li Jó­zsef nyu­gal­ma­zott ró­mai ka­to­li­kus püs­pök. Az ün­ne­pi, em­lé­ke­ző is­ten­tisz­te­let után Ba­la­zsi Já­nos, Ér­sem­jén pol­gár­mes­te­re, Cseke At­ti­la, a Ro­má­ni­ai Ma­gyar De­mok­ra­ta Szö­vet­ség (RMDSZ) sze­ná­to­ra, Sza­bó Ödön, az RMDSZ me­gyei ügy­ve­ze­tő­je, Szi­lá­gyi Má­tyás, Ma­gyar­or­szá­gi ko­lozs­vá­ri fő­kon­zul­ja, az egy­ko­ri fo­goly­tár­sak ne­vé­ben pe­dig Bik­fal­vi György, majd a püs­pök lá­nya, Nagy At­ti­lá­né Csi­ha Eme­se szólt a nagy­szá­mú kö­zön­ség­hez.

Csi­ha Kál­mán 1929-ben föld­bir­to­kos csa­lád­ban szü­le­tett. Is­ko­lá­it Ér­mi­hály­fal­ván, Sá­ros­pa­ta­kon, Deb­re­cen­ben, új­ra Ér­mi­hály­fal­ván, majd Zi­la­hon és Nagy­vá­ra­don vé­gez­te. Gya­ko­ri is­ko­la­vál­tá­sai a csa­lád sor­sát tük­rö­zik, hi­szen a má­so­dik vlág­há­bo­rú és az azt kö­ve­tő kom­mu­nis­ta ha­ta­lom ván­dor­bo­tot adott a ke­zük­be. Kö­zép­is­ko­lá­já­nak be­fe­je­zé­se egy­be­esett csa­lád­ja ki­te­le­pí­té­sé­vel, ame­lyet ő ma­ga csak azért ke­rül­he­tett el, mert ép­pen nem tar­tóz­ko­dott ott­hon.

Teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nya­it Ko­lozs­várt vé­gez­te. Lel­ké­szi szol­gá­la­tát 1954-ben kezd­te Ara­don, ahol meg­szer­vez­te az arad-gá­ji gyü­le­ke­ze­tet. 1957-ben ko­holt vá­dak alap­ján le­tar­tóz­tat­ták, és kon­cep­ci­ós per­ben tíz­esz­ten­dei bör­tön­re ítél­ték. Sza­ba­du­lá­sá­ig meg­jár­ta Ro­má­nia leg­ret­te­get­tebb bör­tö­ne­it és in­ter­ná­ló­tá­bo­ra­it. Több he­lyen for­dult meg rab­ként, mint di­ák­ko­rá­ban is­ko­lás­ként.

1964-ben ál­ta­lá­nos am­nesz­ti­á­val sza­ba­dult, és elő­ször Gó­gán­vár­al­ján, majd Ma­ros­vá­sár­he­lyen szol­gált lel­kész­ként. Itt – húsz­esz­ten­dei szol­gá­la­ta so­rán – öt új (!) gyü­le­ke­ze­tet szer­ve­zett.

1975-ben teo­ló­gi­ai dok­to­rá­tust szer­zett, 1980-ban es­pe­res­sé vá­lasz­tot­ták, majd 1990-től 2000-ig az er­dé­lyi egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke volt.

Ve­res Eme­se-Gyöngy­vér