evél&levél

„Min­dig ad­vent­ben élünk” – ír­ta Di­et­rich Bon­hoef­fer, és hoz­zá­te­het­nénk: min­den­hol, ha­tá­ron in­nen és túl egy­aránt.

A deb­re­ce­ni evan­gé­li­kus kon­fir­man­du­sok csa­pa­ta az új egy­há­zi év kez­de­te előtt egy nap­pal, a meg­szo­kott szom­bat dél­előt­ti kon­fir­má­ci­ói óra he­lyett ko­rán reg­gel fel­ke­re­ke­dett, hogy – lel­ké­szük, Réz-Nagy Zol­tán ve­ze­té­sé­vel – el­lá­to­gas­son a nagy­vá­ra­di test­vér­gyü­le­ke­zet­hez.

Ven­dég­lá­tó­ink nagy sze­re­tet­tel fo­gad­tak ben­nün­ket. A Par­ti­umi Ke­resz­tény Egye­tem dísz­ter­mé­ben ren­de­zett, már ha­gyo­mánnyá vált ad­ven­ti kéz­mű­ves-fog­lal­ko­zás­ba kap­cso­lód­hat­tunk be, amelyen ki-ki ked­ve sze­rint ka­rá­cso­nyi üd­vöz­lő­la­pot, ka­rá­csony­fa­díszt vagy ad­ven­ti ko­szo­rút ké­szít­he­tett, s a mé­zes­ka­lács-ké­szí­tés for­té­lya­it is el­les­het­tük.

A to­váb­bi­ak­ban ze­ne­pe­da­gó­gu­sok fog­lal­koz­tak a leg­ki­seb­bek­kel, míg a fi­a­ta­lok Má­tyás At­ti­la he­lyi lel­késszel és Réz-Nagy Zol­tán­nal egy kü­lön te­rem­ben ar­ról be­szél­get­tek, hogy mi­ként ké­szül­nek a kon­fir­má­ci­ó­ra, és mit is je­lent az ad­vent ma Er­dély­ben és Ma­gyar­or­szá­gon. Az ün­nep­kör ha­gyo­má­nya­i­nak és evan­gé­li­kus vo­nat­ko­zá­sa­i­nak fel­ele­ve­ní­té­se és mél­ta­tá­sa mel­lett mind­nyá­jan egyet­ér­tet­tünk ab­ban, hogy eb­ben az idő­szak­ban a hang­súly a ké­szü­lő­dé­sen van, mely­nek csak ak­kor van ér­tel­me, ha fej­lő­dést hoz ma­gá­val.

Asz­ta­los Ri­chárd lel­kész­je­lölt (Debrecen)