Egyházunk egy-két hete

Szeretetvendégség keretében tárták a nyilvánosság elé 2003 februárjában Takácsiban az építendő evangélikus parókia és gyülekezeti ház terveit. Először a korábbi lelkészlakást szerették volna felújítani, majd új épület emelése mellett döntöttek. A régi, romos parókiát eladták, ennek az árából, valamint kárpótlásként kapott pénzből és országos egyházi támogatásból 2004 és 2006 között a szomszédos telken épült fel az új gyülekezeti ház. A gyülekezeti termet 2006. augusztus 20-án szentelték fel, ám a parókiának szánt tetőteret akkor – úgymond – „szerkezetkész állapotban” hagyták.

A takácsi gyülekezet hosszú időn át hol ehhez, hol ahhoz az önálló egyházközséghez tartozott, a türelmi rendelet után a pápai gyülekezet filiájaként működött. Istentiszteleteiket akkortájt a református templomban tartották, majd 1806-ban engedélyt kaptak templom építésére. Először 1831-ben akartak önállóvá válni. Többszöri próbálkozás után végül 1942-ben kapták meg önállóságuk állami elismerését. Ekkor valósulhatott meg a régi álom: lelkészt választhatott – Boros Lajos személyében – a gyülekezet. A lelkészi állás 1981-ben ürült meg.

Miután bizonyossá vált, hogy a takácsi, a homokbödögei és a pápai gyülekezetbe új beosztott lelkész kerül, a takácsiak 2009 szeptemberében megkezdték a több mint száz négyzetméter alapterületű tetőtéri lelkészlakás és a földszinti vizesblokk megépítésének előkészítését. A költségeket egy Amerikában élő evangélikus testvér nagy összegű adományából fedezték: Surányi Kálmán 2008-ban egy balatonfüredi ház négytized részét hagyta a takácsi gyülekezetre. Az egyházkerületi és az egyházmegyei elnökség közreműködésével a balatonakali gyülekezet – kárpótlásából – a felbecsült ingatlanrész értékének megfelelő összeget, tízmillió forintot kölcsönzött a takácsiaknak.

Polgárdi Sándor esperes – aki egyébként Takácsi szülöttje – tavaly december 20-án, advent negyedik vasárnapjának délutánján szentelte fel a parókiát. Az ünnep igehirdetője Ittzés János püspök volt. Jel 22,1–9 alapján tartott prédikációjának elején jelezte, hogy ezen a vasárnapon a Jánosok szólalnak meg a Keresztelő, az apostol és az igehirdető személyében.

A püspök a szokásosnál személyesebben élte át a gyülekezet örömét, mert egy évtizeden keresztül itt volt lelkész. A takácsiak célhoz értek – mondotta –, hiszen kész a parókia, és helyben lakó lelkészük is van. Befejeződött a munka. Az ige is befejezésről szól – állapította meg a püspök –, az üdvösség beteljesedéséről, amelyre ígéretünk van. Hitünk, hogy ezek az igék megbízhatóak és igazak. Amikor az emberi értelem a határához érkezett, amikor saját gyermekét, miként sokakat, kísérte utolsó útjára a takácsi temetőben, őt magát is ez az ige vigasztalta – mondta a püspök… Adjanak hálát a takácsiak, hogy Isten is elvégzi a munkát üdvösségünkre – zárta igehirdetését Ittzés János.

A felszentelt parókiát másnap vette birtokba feleségével Tóth Károly István beosztott lelkész.

Menyes Gyula