Élő víz
Most!
Milyen szép dolgok történtek velem annak idején! Felhőtlen gyermeki öröm, kellemes kirándulások, izgalmas pillanatok, éjszakába nyúló beszélgetések, igaz barátságok, nagy szerelmek, munkahelyi sikerek, családi élmények – időnként bevillannak múltunk emlékei, és jó gondolatban újraélni közülük egyet-kettőt.
Persze az is lehet, hogy inkább a nehézségekre emlékezünk – a testi szenvedésre, a lelki fájdalomra, a becsapottság, elhagyottság, kudarc élményére, könnyekre, küzdelmekre, melyeknek emléke néha egészen váratlanul tör ránk.
Nincs is azzal baj, ha időnként eszünkbe jut valami, ami régen történt, sőt talán jó is, ha érettebb fejjel átgondolva a dolgokat felismerünk olyan összefüggéseket, tanulságokat, amelyeket akkor, amikor benne voltunk, nem láttunk meg.
Ha azonban állandóan ezzel foglalkozunk, és a múltban élünk, akkor elveszítünk valami fontosat: a jelen lehetőségét. Isten így biztat bennünket: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne az elmúltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézs 43,18–19a)
Kedves Olvasó! Akarod-e ezt az új kezdetet, amelyet Isten ígér? Hajlandó vagy-e tényleg elengedni a múltadat? Kész vagy-e rá, hogy ne emlegesd folyton azt, ami… tudod, ott és akkor történt? Törekszel-e rá, hogy gondolataid ne a már ezerszer átgondolt események körül forogjanak? Figyelsz-e arra a kibontakozóban lévő újra, amelyen Isten az életedben most munkálkodik? Hiszed-e azt, hogy az Úr Jézus a te Szabadítód, aki képes egészen újjáformálni téged, és ha hagyod, akkor valóban megújítja életedet már most?
Hiszem, Uram, kérlek, újítsd meg életem!
Hulej Enikő