Keresztény szemmel

A 19. szá­zad kö­ze­pén, tár­sa­dal­mi, po­li­ti­kai kor­szak­vál­tó idők­ben – túl a re­for­má­ció, el­len­re­for­má­ció, val­lás­há­bo­rúk, or­to­do­xia, pi­e­tiz­mus és ra­ci­o­na­liz­mus kor­sza­kán – az eu­ró­pai egy­há­zi pa­let­tán meg­je­len­tek a bel- és kül­misszi­ós el­kö­te­le­zett­sé­gű egye­sü­le­tek, evan­gé­li­u­mi szel­le­mi­sé­gű moz­gal­mak, egy­ség­tö­rek­vé­sek.

Is­ten lát­ta, tud­ta, hogy az egy­há­zak­nak megint csak meg­úju­lás­ra van szük­sé­gük. A moz­gal­mak, egye­sü­le­tek el­jut­nak oda is, aho­va a sok eset­ben sta­ti­kus gyü­le­ke­ze­tek nem, fel­ada­tot ad­nak a passzív hí­vők­nek, meg­elő­zik a sza­ka­dást, szek­tá­so­dást.

Az Úr fel­ké­szí­tet­te a hí­vő­ket a 20. szá­za­di nagy misszi­ó­ra. Vi­lág­há­bo­rúk, em­ber­tö­me­ge­ket de­for­má­ló dik­ta­tú­rák, ugyan­ak­kor a de­mok­rá­cia és sza­bad­ság ki­tel­je­se­dé­sé­nek, in­ten­zív tech­ni­kai fej­lő­dés­nek a szá­za­dá­ban az evan­gé­li­um el­ju­tott „a föld vég­ső ha­tá­rá­ig”.

Az 1800-as évek de­re­kán szer­ve­ző­dött – má­sok mel­lett – két nagy moz­ga­lom is: a Ke­resz­tyén If­jú­sá­gi Egye­sü­let (KIE–YM­CA) és az Evan­gé­li­u­mi Szö­vet­ség (Evan­ge­li­cal Al­li­ance). Utób­bi 1846-ban Lon­don­ban tar­tot­ta el­ső gyű­lé­sét. Az Ali­ansz in­dí­tot­ta el az öku­me­ni­kus ima­he­tet, amely az­után vi­lág­szer­te el­ter­jedt. Min­den év ja­nu­ár­já­ban két ima­he­tet is szer­vez­nek: az Evan­gé­li­u­mi Ali­ansz száz­hat­van éve, az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csa (EVT) né­hány év­ti­ze­de.

Akad­nak, akik so­kall­ják a ket­tőt, de, há­la a Te­rem­tő­nek, olya­nok is van­nak, akik ke­ves­lik. Ha­zánk­ban több he­lyen ar­ra is van pél­da, hogy min­dkét ima­al­kal­mat meg­tart­ják.

Még min­dig van­nak el­kü­lö­nü­lő, ma­gu­kat nagy­ra tar­tó egy­há­zak, gyü­le­ke­ze­tek, ke­gyes­sé­gi irány­za­tok. Vi­gyá­zat: „…a tó­csák és po­cso­lyák nem gyó­gyul­nak meg: só­sak ma­rad­nak” (Ez 47, 11)! Tu­dok olyan gyü­le­ke­zet­ről, amely az ima­hé­ten min­den es­te csak a sa­ját lel­ké­szét hall­gat­ja, és még min­dig nem lép­ne be egy má­sik fe­le­ke­zet épü­le­té­be… Ugyan­ak­kor egy­re töb­ben él­nek az al­kal­mak­kal, né­ha ugyan ki­mér­ten, eset­leg ver­seng­ve, még­is sok ál­dást át­él­ve.

Sza­po­rod­nak a kü­lön­bö­ző fe­le­ke­zet­kö­zi lel­kész­kö­rök, „ima­lán­cok” is, ima- és böjt­na­pok, meg­bé­ké­lé­si és köz­ben­já­ró al­kal­mak. Ezek­re is vo­nat­ko­zik, hogy nem a szer­ve­zet és a for­ma a dön­tő, hi­szen le­het a cég­táb­lán az „evan­gé­li­u­mi” jel­ző, de a tar­ta­lom és stí­lus még­is más­ra utal, és le­het va­la­mi ta­lán túl­szer­ve­zett, fe­lül­ről irá­nyí­tott, és egy­szer csak át­él­jük, hogy még­is meg­nyug­szik raj­ta az Úr Lel­ke.

El­ső szol­gá­la­ti he­lye­men, a Bé­kés me­gyei Ge­ren­dá­son és Csor­vá­son mit sem tud­tunk az Ali­ansz-ima­hét­ről. A Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa ál­tal is meg­hir­de­tett ima­he­tet tar­tot­tuk, nagy ál­dás­sal. Két fa­lu, öt fe­le­ke­zet, hét gyü­le­ke­zet élt át cso­dá­kat. Meg­újult éle­tű pa­pok (ro­mán or­to­dox is), lel­ké­szek, hí­vek nem­csak a hi­va­ta­los ima­es­te­ken, ha­nem egész év­ben lel­ki kö­zös­ség­ben vol­tunk, és együtt vé­gez­tük a szol­gá­la­tot köz­sé­ge­ink­ben. Volt ha­vi kö­zös bib­lia­óra, gyer­mek­dél­utá­nok, egy­más he­lyet­te­sí­té­se. Bi­zony, ka­to­li­kus pap he­lyet­te­sí­tett va­sár­na­pi is­ten­tisz­te­le­ten (egy­ház­jo­gi­lag kép­te­len­ség, Jé­zu­sunk még­is en­ge­délyt adott rá), vagy ép­pen he­lyet­te­sí­tet­te kán­to­run­kat es­kü­vőn, és én is „tar­tot­tam” re­for­má­tus is­ten­tisz­te­le­tet és más al­kal­ma­kat.

Plé­bá­nos test­vé­rem­mel együtt in­dí­tot­tuk be – több év­ti­zed kény­sze­rű szü­net után – az is­ko­lai hit­ok­ta­tást még a kom­mu­niz­mus­nak ne­ve­zett kor­szak­ban. Volt rá pél­da, hogy nagy ün­nep­re ké­szül­ve imá­ban és böjt­ben töl­töt­tünk egy tel­jes na­pot. Szer­vez­tünk meg­bé­ké­lé­si is­ten­tisz­te­le­tet, me­lyen bo­csá­na­tot kér­tünk a ma­gunk és fe­le­ke­ze­te­ink bű­ne­i­ért is…

Ami­kor bú­csúz­tam szol­gá­la­ti he­lyem­től, a va­sár­nap dél­előt­ti is­ten­tisz­te­le­ten vá­rat­la­nul meg­je­lent a ka­to­li­kus és a re­for­má­tus gyü­le­ke­zet lel­ké­sze­ik­kel, és be­kap­cso­lód­tak az úr­va­cso­rai kö­zös­ség­be is: re­for­má­tus lel­kész­nő­től és evan­gé­li­kus lel­kész­től vett úr­va­cso­rát a ka­to­li­kus es­pe­res­plé­bá­nos, és az­után ő osz­tot­ta ne­künk a drá­ga je­gye­ket. A pe­csé­tet a Szent­lé­lek tet­te rá (Ef 1,13).

Szám­ta­lan, cso­dás, nagy­sze­rű tör­té­ne­tet oszt­hat­nék meg az ol­va­só­val, de ah­hoz he­ti­la­punk mind a ti­zen­hat ol­da­la is ke­vés­nek bi­zo­nyul­na. SDG!

Az el­múlt évek­ben meg­újult, fel­tá­madt a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­u­mi Szö­vet­ség (Ali­ansz). Csak cso­dál­ko­zunk, hogy Is­ten mennyi fel­ada­tot, szol­gá­la­tot, fe­le­lős­sé­get ad. A for­rás itt is az Is­ten­nel és egy­más­sal va­ló kö­zös­ség. Ha­von­ta ta­lál­ko­zunk nyolc-tíz fe­le­ke­zet­ből is, imád­ko­zunk né­pün­kért, Bu­da­pes­tért, egy­há­za­in­kért. Az élet és szol­gá­lat sod­rá­sá­ban ki­ala­kul­tak úgy­ne­ve­zett „há­ló­za­tok”, mint pél­dá­ul az evan­gé­li­zá­ció, ima, gyü­le­ke­zet­plán­tá­lás, if­jú­sá­gi mun­ka, női szol­gá­lat, kül­misszió, „sá­fár­ság”, ro­ma­misszió mun­ka­ágai.

Ha­zánk­ban mű­kö­dő misszi­ós szer­ve­ze­tek egy ré­szé­nek is „er­nyőt” ad az Ali­ansz – Ma­gyar Evan­gé­li­u­mi Misszi­ós Szö­vet­ség (MEMSZ) né­ven. Az Ali­ansz szer­ve­zi, se­gí­ti töb­bek kö­zött a Ba­la­ton-NET-kon­fe­ren­ci­át, a há­zas­ság he­tét, a Teo­ló­gi­ai Mű­helyt, és se­gít min­den jó ügyet, mint pél­dá­ul a ProCh­rist evan­gé­li­zá­ci­ót, a Misszió Ex­pót és a Vá­ros­misszi­ót. (Aki töb­bet sze­ret­ne meg­tud­ni a szer­ve­zet­ről, tá­jé­ko­zód­hat hon­lap­ju­kon is: www.ali­ansz.hu.)

Ma, ami­kor egyes egy­há­zak­ban, lel­kész­kép­ző in­té­ze­tek­ben már a misszió lét­jo­go­sult­sá­gát is meg­kér­dő­je­le­zik, il­let­ve nem ve­szik ko­mo­lyan, ak­kor mi bol­do­gan en­ged­jük, hogy ma­gá­val so­dor­jon Is­ten fo­lyó­ja (Zsolt 65,10), amely „a pusz­tán fo­lyik ke­resz­tül, és a ten­ger­be öm­lik, a sós­sá vált ten­ger­be, és meg­gyó­gyul tő­le a víz” (Ez 47,1–12).

Sze­ve­ré­nyi Já­nos