Keresztény szemmel

Meg­kez­dőd­het a vissza­szám­lá­lás: ép­pen hat hó­nap múl­va star­tol az im­már he­te­dik Szél­ró­zsa or­szá­gos evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó, mely­nek ez­út­tal Szar­vas ad ott­hont. Szí­nes gyöngy­sort ka­punk, ha fel­idéz­zük az ed­di­gi hét ta­lál­ko­zó hely­szí­ne­it és mot­tó­it: 1996, Vár­al­ja: Kit ke­res­tek?; 1998, Bo­dajk: Nem a meg­hát­rá­lás em­be­rei va­gyunk!; 2000, Deb­re­cen: Itt va­gyok, en­gem küldj!; 2002, Kis­ma­ros: Hí­vá­sod van!; 2004, Ta­ta: A vi­lág vi­lá­gos­sá­ga; 2006, Szol­nok: Te­nye­rem­be vés­te­lek; 2008, Kő­szeg: Hol a ha­tár?

Míg Kő­sze­gen szim­bo­li­ku­san a ha­tá­ro­kat fe­sze­get­tük, ad­dig Szar­va­son a kö­zép­pon­tot, a Kö­zép­pon­tot sze­ret­nénk együtt meg­ta­lál­ni. Er­re utal a több­ér­tel­mű mot­tó: Kö­zép­kez­dés Ve­led. A té­ma­vá­lasz­tás­nál több­fé­le ak­tu­á­lis szem­pont mo­ti­vál­ta a szer­ve­ző­ket, a hí­res „Tí­ze­ket”. Az egyik ap­ro­pó Szar­vas sa­já­tos fek­vé­se. Ha va­la­ki nem tud­ná, itt ta­lál­ha­tó a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág föld­raj­zi kö­zép­pont­ja, ame­lyet em­lék­mű is je­löl a Kö­rös-par­ton.

De nem­csak tér­be­li, ha­nem idő­be­li kon­tex­tu­sa is akad a té­ma­vá­lasz­tás­nak. Köz­is­mert, hogy ezen a nyá­ron fo­ci-vi­lág­baj­nok­ság lesz Dél-Af­ri­ká­ban. So­kan már szá­mol­gat­ják a na­po­kat a nagy já­ték kez­de­té­ig, jú­ni­us 11-ig. Egy hó­nap alatt sok-sok kö­zép­kez­dést lát­ha­tunk majd, re­mény­ség sze­rint iz­gal­mas meccsek kez­de­tén és re­mek gó­lok nyo­mán.

A jú­li­us 11-i, va­sár­nap es­ti jo­han­nes­bur­gi dön­tőn – is­mert okok mi­att – nem le­szünk köz­vet­le­nül ér­de­kel­tek… De a rá­kö­vet­ke­ző szer­dán, jú­li­us 14-én már akár mi is pá­lyá­ra lép­he­tünk! Kez­de­tét ve­szi a szar­va­si nagy já­ték, ahol mi is ott le­he­tünk a kez­dő­kör­ben. Négy nap alatt, új­ra, vagy éle­tünk­ben ta­lán elő­ször, át­él­het­jük, meg­él­het­jük a já­ték, a csa­pat, a kö­zös­ség él­mé­nyét. Meg­ta­lál­va éle­tünk cent­ru­mát, a kez­dés, az új­ra­kez­dés, a ve­le, ve­led, ve­le­tek va­ló kö­zép­kez­dés esé­lyé­nek örö­mét.

Mint a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke kü­lö­nö­sen is örü­lök, hogy Bé­kés me­gye, az úgyne­ve­zett „Vi­har­sa­rok” el­ső íz­ben ott­hont ad­hat egy­há­zunk leg­na­gyobb ren­dez­vé­nyé­nek. Biz­tos va­gyok ben­ne, hogy a ré­gió, ezen be­lül Szar­vas vá­ro­sa, is­ko­lái és gyü­le­ke­ze­tei jó há­zi­gaz­dák lesz­nek. A tá­vo­labb­ról ér­ke­ző ven­dé­gek kö­zül so­kan fog­nak meg­le­pőd­ni, hogy mi­lyen ér­té­kes lel­ki, szel­le­mi kin­cse­ket kí­nál Tes­se­dik vá­ro­sa, nem is szól­va a Kö­rös-part és az ar­bo­ré­tum szép­sé­ge­i­ről. De ma­ra­dan­dó ku­li­ná­ris él­ve­ze­tek­re is fel­ké­szül­he­tünk a ha­lász­csár­dá­tól a he­lyi kol­bá­szig… El­vég­re nem­csak igé­vel és ze­né­vel él a Szél­ró­zsa-ven­dég, ha­nem ke­nyér­rel is, an­nak lu­the­ri, tá­gab­ban vett ér­tel­me­zé­se sze­rint.

Ap­ro­pó: Lu­ther és ke­nyér! Ne fe­led­kez­zünk meg az idei nyár har­ma­dik je­len­tős ese­mé­nyé­ről sem, amely pár nap­pal kö­ve­ti majd a szar­va­si ta­lál­ko­zót. Jú­li­us 20–27. kö­zött Stutt­gart ad ott­hont a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség (LVSZ) ti­zen­egye­dik nagy­gyű­lé­sé­nek. En­nek bib­li­ai mot­tó­ja a Mi­atyánk ne­gye­dik, kö­zép­ső ké­ré­se: „…min­den­na­pi ke­nye­rün­ket ad meg né­künk ma…”

Ez a kö­zép­ső ké­rés, a ke­nyér­kér­dés egy­ben éle­tünk köz­pon­ti kér­dé­se, kü­lö­nö­sen vál­ság súj­tot­ta vi­lá­gunk­ban. Va­jon mi­lyen vá­laszt tud ad­ni a vi­lág evan­gé­li­kus­sá­gá­nak nagy csa­lád­ja ar­ra a glo­bá­lis tes­ti éh­ség­re és lel­ki ín­ség­re, amely nem csu­pán az úgyne­ve­zett fej­lő­dő vi­lá­got kí­noz­za, ha­nem je­len van föld­ré­szünk, ha­zánk min­den­nap­ja­i­ban is?! Ne­künk, ma­gya­rok­nak kü­lö­nö­sen iz­gal­mas a kö­zel­gő vi­lág­ta­lál­ko­zó, hi­szen Eu­ró­pa utol­já­ra im­már több mint ne­gyed év­szá­za­da, 1984 nya­rán – ép­pen Bu­da­pes­ten – fo­gad­hat­ta az LVSZ nagy­gyű­lé­sét, a hetediket. A bu­da­pes­ti ta­lál­ko­zó mot­tó­ja ma is ak­tu­á­li­san és pro­vo­ka­tí­van hang­zik: Krisz­tus­ban re­mény­ség­gel a vi­lá­gért. Ak­ko­ri­ban va­ló­ban te­le vol­tunk élő re­mény­ség­gel, ame­lyet a pár év­vel ké­sőb­bi rend­szer­vál­tás iga­zol­ni lát­szott.

Eh­hez ké­pest ta­valy sok­fe­lé kis­sé ke­ser­nyés­re si­ke­red­tek a ha­tár­nyi­tás, a fal­bon­tás két év­ti­ze­des év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból ren­de­zett ün­nep­sé­gek. Mint­ha re­mény­sé­ge­ink csak tö­re­dé­ke­sen tel­je­sed­tek vol­na be, mint­ha va­la­mit el­ve­szí­tet­tünk vol­na.

A kö­zel­múlt egy fel­mé­ré­se a 2009. esz­ten­dő leg­jel­lem­zőbb sza­va­it gyűj­töt­te össze. Az ered­mény jól tük­rö­zi tár­sa­dal­munk köz­ér­ze­tét. Nem meg­le­pő, hogy a re­mény­ség már nem ke­rült be az el­ső tíz­be, vi­szont do­bo­gós he­lyen vég­zett a vál­ság, a H1N1, va­la­mint a kor­rup­ció ki­fe­je­zés. Iga­za van az idén nyolc­van­esz­ten­dős Cso­ó­ri Sán­dor köl­tő­nek, aki sze­rint „mind­egyik szó­ban ott van a tör­té­ne­lem…” Az él­boly­ban so­ra­koz­nak még a kö­vet­ke­ző sza­vak: sze­gény­ség, ha­zug­ság, bi­zony­ta­lan­ság, ká­osz, mun­ka­nél­kü­li­ség, ki­lá­tás­ta­lan­ság… S ez a szo­mo­rú di­ag­nó­zis nem va­la­mi­fé­le el­len­zé­ki ká­ro­gás, hi­szen a hír­for­rás a Nép­sza­bad­ság víz­ke­resz­ti szá­má­nak egyik cik­ke: A re­mény lej­jebb csú­szik a lis­tán (2010. ja­nu­ár 6., 9. ol­dal).

Igen, va­la­mit el­ve­szí­tet­tünk, vagy meg se ta­lál­tunk még? Ne­tán Va­la­kit? Ta­lán ép­pen az élet, az éle­tünk cent­ru­mát, össze­tar­tó, meg­tar­tó ere­jét? A ka­rá­csony­kor ne­künk szü­le­tett, víz­ke­reszt­kor meg­je­lent Meg­tar­tót?!

Új év: új kez­det, új re­mény! Esély az új­ra­kez­dés­re, a kö­zép­kez­dés­re – ve­le!

Kár len­ne mind­ez­zel a nyá­rig vár­ni. Re­mé­lem, Szar­va­son, a kez­dő­kör­ben ta­lál­ko­zunk. Jó utat a Kö­zép­pont fe­lé!

Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület