Keresztutak

ťDwa bra­tan­ki…Ť

A Var­só köz­pont­já­ban ta­lál­ha­tó Szent­há­rom­ság evan­gé­li­kus temp­lom­ban 2010. ja­nu­ár 6-án ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben avat­ták az Ágos­tai Hit­val­lá­sú Len­gyel Evan­gé­li­kus Egy­ház ve­ze­tő püs­pö­ké­vé Jerzy Sa­mi­e­cet. A 46 éves új püs­pök Ja­nusz Ja­guc­ki he­lyé­be lép, aki ép­pen ki­lenc éven át állt a het­ven­öt­ezer ta­got szám­lá­ló egy­ház élén.

Eu­ró­pá­ban Len­gyel­or­szág a ka­to­li­ciz­mus egyik erősségének szá­mít. Be­fo­lyá­suk je­le az is, hogy a 20. szá­zad egyik meg­ha­tá­ro­zó sze­mé­lyi­sé­ge volt az egy­ko­ri krak­kói ér­sek, Ka­rol Wojty­la, a „len­gyel pá­pa­ként” is­mert­té vált II. Já­nos Pál. Ki­sebb­sé­gi egy­ház­ként je­len van azon­ban az or­szág­ban az igen te­vé­keny evan­gé­li­kus kö­zös­ség is.

Ha­zai evan­gé­li­kus­sá­gunk­nak ér­de­mes rá­juk oda­fi­gyel­nie. Nem­csak a két or­szág kö­zött áll fenn sok ha­son­ló­ság (amit a „len­gyel, ma­gyar két jó ba­rát…” kez­de­tű rig­mus is ki­fe­je­zés­re jut­tat), ha­nem a két egy­ház kö­zött is. A re­for­má­ció ta­ní­tá­sát itt is, ott is di­á­kok és ke­res­ke­dők ter­jesz­tet­ték a leg­gyor­sab­ban. Aho­gyan Bu­dán na­gyon ko­rán meg­je­len­tek a re­for­má­ció ta­nai, úgy Bo­rosz­ló (né­me­tül Bres­lau, len­gye­lül Wroc­law) Má­ria Mag­da­lé­na-temp­lo­má­ban egy Jan Hess ne­vű egy­ko­ri szer­ze­tes kez­dett lu­the­ri szel­lem­ben pré­di­kál­ni. Ez a szi­lé­zi­ai vi­dék az­óta is a len­gyel evan­gé­li­kus­ság fel­leg­vá­rá­nak szá­mít. Az el­múlt év má­ju­sá­ban ün­ne­pi kül­ső­sé­gek kö­zött em­lé­kez­tek meg ar­ról, hogy há­rom­száz éve épült a tér­ség egyik köz­pont­já­nak szá­mí­tó – és lu­the­rá­nus több­sé­gű – Ci­eszyn (Tesc­hen) evan­gé­li­kus temp­lo­ma. E so­rok író­ja ak­kor több ez­res sza­bad­té­ri gyü­le­ke­zet­nek pré­di­kál­ha­tott. Eb­ből a Mo­nar­chia stí­lus­je­gye­it ma­gán vi­se­lő vá­ros­ból szár­ma­zik az új püs­pök is.

A re­for­má­ció ta­ní­tá­sa – Lu­ther köz­vet­len mun­ka­tár­sá­nak, Bu­gen­ha­gen­nak a szer­ve­ző mun­ká­ja nyo­mán – ha­mar el­ter­jedt egy má­sik, rész­ben len­gyel vi­dé­ken is: a Bal­ti-ten­ger­nél el­te­rü­lő Po­me­rá­ni­á­ban, amely már 1533-ben pro­tes­táns­sá lett. En­nek nyu­ga­ti ol­da­la – Elő-Po­me­rá­nia né­ven – ma Né­met­or­szág­hoz tar­to­zik, ezért a püs­pök­ik­ta­tá­si ün­ne­pi li­tur­gia egyik asszisz­ten­se dr. Hans-Jür­gen Ab­ro­me­it gre­ifs­wal­di püs­pök volt. A má­sik pe­dig – a szláv evan­gé­li­ku­sok szo­ros együtt­mű­kö­dé­sé­nek je­gyé­ben – dr. Mi­lo¨ Klá­tik po­zso­nyi ve­ze­tő püs­pök.

Az ik­ta­tás szol­gá­la­tát azon­ban a köz­vet­len előd, Janusz Ja­guc­ki püs­pök vé­gez­te. Ő 2001-ben, ugyan­csak víz­ke­reszt ün­ne­pén, ugyan­eb­ben a temp­lom­ban kezd­te meg ve­ze­tő püs­pö­ki szol­gá­la­tát. Tíz­éves man­dá­tu­mát azon­ban nem tölt­het­te ki, ugyan­is a nap­vi­lág­ra ke­rült do­ku­men­tu­mok sze­rint ő a rend­szer­vál­to­zás előtt együtt­mű­kö­dött az ál­lam­biz­ton­ság­gal, ezért le­mon­dás­ra kény­sze­rült. Az így ki­ala­kult hely­zet ter­mé­sze­te­sen ko­moly nyug­ta­lan­sá­got oko­zott a mint­egy száz­har­minc gyü­le­ke­ze­tet mű­köd­te­tő és száz­öt­ven lel­készt fog­lal­koz­ta­tó evan­gé­li­kus egy­ház­ban.

Az új püs­pök­től – aki ed­dig gli­wi­cei lel­kész­ként szol­gált, és 2007-től zsi­na­ti el­nök is volt – azt vár­ják, hogy a misszió és evan­gé­li­zá­ció erő­sí­té­sé­vel nyu­godt mű­kö­dést biz­to­sít az egy­ház­nak. Ige­hir­de­té­se nem­csak a ha­tal­mas temp­lo­mot meg­töl­tő gyü­le­ke­zet­re, ha­nem a mé­di­án ke­resz­tül tá­jé­ko­zó­dó szé­le­sebb kö­rök­re is bá­to­rí­tó­an hat­ha­tott. Pál apos­tol sze­mé­lyes hit­val­lá­sát vissz­han­goz­ta: „…nem szé­gyel­lem az evan­gé­li­u­mot, hi­szen Is­ten ere­je az, min­den hí­vő­nek üd­vös­sé­gé­re…” (Róm 1,16)

A len­gyel evan­gé­li­kus­ság so­rai kö­zött tud­hat­ja Jerzy Bu­ze­ket, a rend­szer­vál­tás­ban orosz­lán­részt vál­la­ló Szo­li­da­ri­tás szak­szer­ve­zet tag­ját, egy­ko­ri mi­nisz­ter­el­nö­köt, aki je­len­leg az Eu­ró­pai Par­la­ment el­nö­ke. A nagy te­kin­té­lyű po­li­ti­kus nyil­vá­no­san és tu­da­to­san vál­lal­ja evan­gé­li­kus hi­tét. A var­sói szer­tar­tá­son is je­len volt, és hit­val­lá­si ele­me­ket sem nél­kü­lö­ző, sze­mé­lyes han­gú be­szé­dé­vel kö­szön­töt­te az új püs­pö­köt. Egye­bek mel­lett szólt a kis egy­há­zak szá­má­ra is adott sok szol­gá­la­ti le­he­tő­ség­ről, majd hi­tet tett amel­lett, hogy a vi­lág­vál­ság­ból va­ló ki­lá­ba­lás­nak nem­csak gaz­da­sá­gi és po­li­ti­kai, ha­nem mo­rá­lis össze­te­vői is van­nak.

A szer­tar­tá­son Eu­ró­pa evan­gé­li­kus egy­há­za­i­nak kép­vi­se­le­té­ben mint­egy negy­ven püs­pök és egy­há­zi ve­ze­tő volt je­len, köz­tük – egy­há­zunk kül­ügyi mun­ká­ért is fe­le­lős püs­pö­ke­ként – e so­rok író­ja. A Lu­ther Már­ton Bu­da­pes­ten őr­zött vég­ren­de­le­tét be­mu­ta­tó köny­vet aján­dék­ként át­nyújt­va tol­má­csol­hat­tam egy­há­zunk kö­szön­té­sét, ki­fe­jez­ve re­mé­nyün­ket, hogy a jö­vő­ben szo­ro­sabb­ra tud­juk fűz­ni az együtt­mű­kö­dés szá­la­it. A gen­fi szék­he­lyű Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség ve­ze­tő­i­nek ké­ré­sé­re én ad­tam át a mint­egy hat­van­öt­mil­lió evan­gé­li­kust tö­mö­rí­tő szer­ve­zet kö­szön­té­sét és ál­dás­kí­vá­ná­sa­it is.

Egy­há­za­ink kö­zött ed­dig is vol­tak je­lei a meg­ele­ve­ne­dő kap­cso­la­tok­nak. Két egy­ház­köz­sé­günk is szo­ro­san együtt­mű­kö­dik len­gyel gyü­le­ke­ze­tek­kel: a pest­lő­rin­ci­ek Kar­pacz­csal 1999 óta ápol­nak test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tot (fa­ra­gott ol­tár­ké­pü­ket is tő­lük kap­ták), és a fó­ti­ak is rend­sze­re­sen ta­lál­koz­nak a wis­la­i­ak­kal. Szá­mos nem­zet­kö­zi szín­té­ren (fér­fi­kon­fe­ren­ci­á­kon, mé­dia­ta­nács­ko­zá­so­kon, a tá­bo­ri lel­ké­szi szol­gá­lat te­rü­le­tén) mű­kö­dünk együtt. Te­kin­tet­tel a len­gyel evan­gé­li­kus dia­kó­nia na­gyon jól szer­ve­zett ke­re­te­i­re, a sze­re­tet­szol­gá­lat te­rü­le­tén is ér­de­mes vol­na szo­ro­sab­ban együtt­mű­köd­ni.

„Po­lak, wę­gi­er dwa bra­tan­ki…” Len­gyel, ma­gyar két jó ba­rát: az evan­gé­li­kus egy­ház­ban is.

Fa­bi­ny Ta­más