Evangélikusok

MTI. Ha­zánk­ban va­ló­szí­nű­leg nincs olyan mé­dia­fo­gyasz­tó, aki ne tud­ná, mit ta­kar e há­rom­be­tűs mo­za­ik­szó. A Ma­gyar Táv­ira­ti Iro­da – Ma­gyar­or­szág nem­ze­ti hír­ügy­nök­sé­ge. Ha bár­mi­lyen fon­tos egy­há­zi ese­mény­re ke­rül sor, ak­kor az el­ső és leg­fon­to­sabb sze­mély, akit ér­te­sí­tünk, meg­hí­vunk, el­lá­tunk hát­tér­in­for­má­ci­ók­kal, az a Ma­gyar Táv­ira­ti Iro­da egy­há­zi tu­dó­sí­tó­ja: Csa­tá­ri Ben­ce. Ha „Ben­ce jön”, ak­kor lé­nye­ge­sen több az esély ar­ra, hogy – az ál­ta­la le­adott tu­dó­sí­tás ré­vén – a vi­lá­gi mé­dia szá­mos csa­tor­ná­já­ba el­jus­son egy­há­zunk hí­re. És mi­vel ez a több­dip­lo­más, fris­sen dok­to­rált, jó hu­mo­rú fi­a­tal­em­ber tör­té­ne­te­sen evan­gé­li­kus, épp ide­je, hogy be­mu­tas­suk őt az EvÉ­let ol­va­só­i­nak. A fő­ha­di­szál­lá­son, az MTI Nap­hegy té­ri szék­há­zá­ban be­szél­get­tünk.

– Pon­to­san ki is az egy­há­zi tu­dó­sí­tó, és mi­lyen fel­ada­tai van­nak?

– Egy­há­zi tu­dó­sí­tó egy van az MTI-ben, s nem is rég­óta: csak a rend­szer­vál­tás óta lé­te­zik ilyen tiszt­ség. Fel­ada­ta fő­leg a fő­vá­ro­si egy­há­zi ese­mé­nyek­ről tu­dó­sí­ta­ni, ter­mé­sze­te­sen fe­le­ke­zet­től füg­get­le­nül. A nem bu­da­pes­ti tör­té­né­sek­ről a he­lyi tu­dó­sí­tók dol­ga be­szá­mol­ni. Szent­es­tén pél­dá­ul mind­há­rom tör­té­nel­mi egy­ház ve­ze­tő püs­pö­ké­nek sza­va­i­ról tu­dó­sí­ta­nak, s mi­vel az evan­gé­li­kus egy­ház el­nök-püs­pö­ke, Itt­zés Já­nos Győr­ben szé­kel, az ő sza­va­it ot­ta­ni kol­lé­gám rög­zí­ti.

Mun­kánk va­ló­já­ban egy­sze­rű ele­mek­ből épít­ke­zik. Az egy­há­zak el­kül­dik a meg­hí­vó­kat az ese­mé­nyek­re, is­ten­tisz­te­le­tek­re, kon­fe­ren­ci­ák­ra, könyv­be­mu­ta­tók­ra, szo­bor­ava­tás­ra és így to­vább. A tit­kár­sá­gon ezek a meg­hí­vók be­ke­rül­nek egy nap­tár­ba. Az egy­há­zi ese­mé­nyek ál­ta­lá­ban a bel­po­li­ti­kai szer­kesz­tő­ség­hez tar­toz­nak, de van­nak ha­tár­ese­tek. Ami köz­éle­ti tar­ta­lom­mal bír, az bel­po­li­ti­ka, de egy bib­lia­ki­adás vagy -ki­ál­lí­tás már a kul­tu­rá­lis ro­vat­hoz ke­rül.

– A nap­tár­ban te­hát meg­je­le­nik több száz ese­mény ha­von­ta. Mi­nek alap­ján sze­lek­tál­nak, s az egy – bár két­ség­te­le­nül na­gyon ha­té­kony és moz­gé­kony – tu­dó­sí­tó mi­nek alap­ján vá­laszt, megy és tu­dó­sít?

– Az egyik le­he­tő­ség, hogy egy tör­té­nés, hír be­ke­rül a tü­kör­be, amely na­pi bon­tás­ban köz­li az MTI összes ese­mé­nyét, azt is, ami­ről az ügy­nök­ség nem tu­dó­sít, de „tud” ró­la. Ez azért fon­tos, mert az elő­fi­ze­tők – kü­lön­bö­ző mé­di­u­mok szer­kesz­tői – be­te­kint­het­nek eb­be a tü­kör­be, így ők eset­leg ar­ról is hírt ad­nak, ami­ről az MTI nem. A má­sik eset, ami­kor nem is kér­dés, hogy kell-e tu­dó­sí­ta­nunk va­la­mely egy­há­zi ese­mény­ről. Az egy­ház­ve­ze­tők köz­éle­ti-tár­sa­dal­mi meg­nyil­vá­nu­lá­sai is gya­kor­ta bír­nak hír­ér­ték­kel, de az Or­szá­gos Saj­tó­szol­gá­lat köz­le­mé­nyei kö­zött nyi­lat­ko­za­ta­i­kat – ha igény­lik – amúgy is be­tű­hí­ven köz­re­ad­juk. Ha faj­sú­lyo­sabb a té­ma, ak­kor fel­dol­goz­zuk, az­az hát­tér­in­for­má­ci­ók­kal meg­spé­kelt vál­to­za­tát is el­ké­szít­jük, és vagy hír­ként to­váb­bít­juk, vagy kom­men­tá­rok­kal egé­szít­jük ki.

– Van-e utó­éle­te egy-egy ilyen egy­há­zi hír­nek, nyi­lat­ko­zat­nak?

– Igen ér­de­kes, ami­kor lánc­re­ak­ci­ót in­dít el egy-egy nyi­lat­ko­zat, és re­a­gál­nak rá ese­ten­ként nem­csak a test­vér­egy­há­zak, de po­li­ti­kai pár­tok ve­ze­tői is. Nem­rég ilyen volt pél­dá­ul a nép­szám­lá­lás ügye: le­gyen-e a val­lá­si ho­va­tar­to­zás­ra vo­nat­ko­zó kér­dés. Meg­nyil­vá­nul­tak az egy­há­zak, ci­vil szer­ve­ze­tek, az­tán mi is meg­szó­lal­tat­tunk né­hány ve­ze­tőt. Re­a­gál­ta­tás­nak ne­vez­zük ezt a mű­fajt, s ha a meg­kér­de­zett nem kí­ván nyi­lat­koz­ni, azt is oda­ír­juk. Az in­ter­jú­kat azon­ban csak elő­fi­ze­tő­ink lát­hat­ják. Ar­ra nincs „kvó­ta”, hogy mennyi hír ke­rül­het az egy­há­zi hí­rek kö­zé. Az sincs meg­szab­va, hogy me­lyik egy­ház­tól hány hír, hány ka­rak­ter jö­het. Azt vi­szont el­mond­hat­juk, hogy a „nyi­lat­ko­zá­si haj­lan­dó­ság” so­kat szá­mít. Van­nak job­ban és ke­vés­bé szí­ve­sen nyi­lat­ko­zó egy­ház­ve­ze­tők.

– Iz­ga­tot­tan kér­dem: mi­lyen­nek lát min­ket? Mi­lyen kom­mu­ni­ká­ció jel­lem­zi egy­há­zun­kat?

– Az evan­gé­li­kus egy­ház jó kap­cso­la­tot ápol az MTI-vel. Dr. Fa­bi­ny Ta­más, a mé­di­á­ért fe­le­lős püs­pök va­ló­ban mé­dia­köz­pon­tú, hi­szen ma­ga is ta­pasz­talt e té­ren. Prőh­le Ger­gely or­szá­gos fel­ügye­lő­től min­dig frap­páns, lé­nyeg­lá­tó nyi­lat­ko­za­to­kat ka­punk, Itt­zés Já­nos el­nök-püs­pök szin­tén kész­ség­gel és kor­rek­ten tá­jé­koz­tat, mi­kor hoz­zá for­du­lunk. Az egy­ház hí­re­it egy­részt a hír­le­vél­ből, a meg­hí­vók­ból, a szó­ban, te­le­fo­non ér­ke­ző ér­te­sí­té­sek­ből nye­rem, de most is itt az asz­ta­lo­mon az Evan­gé­li­kus Élet leg­fris­sebb szá­ma, és a köz­pon­ti in­ter­ne­tes por­tál is jó ki­in­du­ló­pont. Ma­gam mint „te­rü­let­gaz­da” kö­ve­tem az ese­mé­nye­ket, és a szer­kesz­tő­vel tör­té­nő egyez­te­tés után ke­rül sor a tény­le­ges tu­dó­sí­tás­ra.

– Na­pi kap­cso­lat­ban áll te­hát az egy­há­zak­kal, il­let­ve egy­ház­ve­ze­tők­kel, egy­há­zi mé­dia­mun­ká­sok­kal. Mi­lyen a vi­szo­nyuk: ba­rá­ti, kol­le­gi­á­lis vagy in­kább for­má­lis? – Há­rom éve lesz, hogy itt dol­go­zom. Ki­ala­kul­tak a ta­lán nem ba­rá­ti, de kor­rekt, jó, em­be­ri kap­cso­la­tok, ha meg­lát­nak, meg­is­mer­nek, örül­nek. Ér­de­kes és szí­nes a ha­zai egy­há­zak vi­lá­ga. Sok ese­mé­nyen meg­for­dul­tam, ké­szí­tet­tem in­ter­jú­kat Er­dő Pé­ter­től Vár­sze­gi Asz­tri­kon át Bölcs­kei Gusz­tá­vig jó né­hány egy­há­zi ve­ze­tő­vel és per­sze va­la­mennyi evan­gé­li­kus püs­pök­kel is. Tisz­te­let­re mél­tó és ko­moly mun­kát vé­gez­nek, és azt is lá­tom, hogy ma az egy­há­zak­nak igen nagy ki­hí­vás a „jó hí­rek­kel” be­ke­rül­ni a bul­vár­ra éhes vi­lá­gi mé­di­á­ba.

Más kér­dés, hogy a sze­ku­la­ri­zált vi­lág mennyi­re ve­vő az üze­ne­te­ik­re. De ta­lán le­szö­gez­het­jük: a je­len­lét a saj­tó­ban nem „mennyi­sé­gi kér­dés”. Az egy­ház szol­gá­la­ta a tár­sa­da­lom­ban ér­té­kes, és ez azért han­got is kap. A leg­több püs­pök­kel szí­vé­lyes a kap­cso­la­tom, de a leg­jobb mun­ka­kap­cso­lat­ban az evan­gé­li­ku­sok­kal és a zsi­dók­kal ál­lok. Én az evan­gé­li­ku­sok­hoz ugyan „ha­za­me­gyek”, de ter­mé­sze­te­sen meg­őr­zöm az ob­jek­ti­vi­tá­so­mat. Evan­gé­li­kus­sá­gom alap­ve­tő a szá­mom­ra, egy tu­dó­sí­tás­ba azon­ban szim­pá­ti­át nem sza­bad be­le­vin­ni.

– Sok­ol­da­lú egyé­ni­sé­ge, nyi­tott­sá­ga, vég­zett­sé­ge, szé­les ér­dek­lő­dé­se bi­zo­nyá­ra nagy előny e pá­lyán…

– Új­ság­író és tör­té­ne­lem–föld­rajz sza­kos ta­nár va­gyok, Sze­ge­den, a JA­TE-n vé­gez­tem, majd kö­vet­ke­zett a So­la Scrip­tu­ra Teo­ló­gi­ai Fő­is­ko­la bib­lia­ok­ta­tói sza­ka. Az előz­mé­nyek rö­vi­den: dol­goz­tam a Ké­pes Új­ság he­ti­lap­nál, a bul­vár­saj­tó­ban, ír­tam a Ma­gyar Pol­gár­mes­ter és az A Pos­tás cí­mű lap­ba. A tör­té­ne­lem a hob­bim, a sze­rel­mem. Most is ku­ta­tok. Dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­mat A Ká­dár-rend­szer könnyű­ze­nei po­li­ti­ká­ja cím­mel ír­tam. – Meg­le­pett…

– Rock­ze­ne­kar­ban do­bol­tam, a Ki mit tud?-on is in­dul­tunk (ne­vet). Emel­lett a Cor­vi­nus Egye­tem táj­épí­té­sze­ti ka­rán most is ta­ní­tok, ál­lam­vizs­gáz­ta­tok, és szak­dol­go­za­ti kon­zu­lens is va­gyok. Ter­ve­im kö­zött sze­re­pel a disszer­tá­ci­óm meg­je­len­te­té­se és egy tör­té­nel­mi kvíz­ki­ad­vány is. Már meg­je­lent ko­ráb­ban az érett­sé­gi­re elő­ké­szí­tő, ki­dol­go­zott té­te­lek­ből ál­ló könyv is. Egyik mun­kám az Ál­lam­igaz­ga­tá­si Fő­is­ko­lán pe­dig aján­lott iro­da­lom (Az ön­kor­mány­za­tok 15 éve, 1990–2005). Idén je­le­nik meg a Ma­gyar Zsi­dó Kul­tu­rá­lis Egye­sü­let ki­ad­vá­nya­ként egy át­te­kin­tő mun­ka, ami ada­lé­kul szol­gál az iz­ra­e­li­ta fe­le­ke­zet kom­mu­niz­mus alat­ti tör­té­ne­té­hez. A mű­velt­sé­gi ve­tél­ke­dő­kön va­ló rész­vé­tel is a hob­bi­ja­im­hoz tar­to­zik, több te­le­ví­zi­ós kvíz­mű­sor­ban sze­re­pel­tem si­ke­re­sen. A Min­dent vagy sem­mit! cí­mű, Vá­gó Ist­ván ál­tal ve­ze­tett mű­sor­ban pél­dá­ul meg­nyer­tem a já­ték fő­dí­ját, egy sze­mély­gép­ko­csit.

– Mi a si­ker, és mi az ál­ma szak­mai té­ren az MTI tu­dó­sí­tó­já­nak? Egy bom­ba­hír, egy szen­zá­ció? S mi­lyen a „jó” MTI-s?

– A si­ker az, ha va­la­mit el­ső­ként tu­dok meg. Ez min­den új­ság­író vá­gya. Si­ker az is, ha azt a szö­ve­get hal­lom a rá­di­ó­ban, ame­lyet én ké­szí­tet­tem és tar­tot­tam fon­tos­nak. Ami­kor meg­írunk va­la­mit, ki kell emel­nünk a lé­nye­get, mert azt fog­ják át­ven­ni. Itt úgy mond­juk:két-há­rom­ezer ka­rak­ter­re va­gyunk hi­te­le­sít­ve. Eb­ben a szak­má­ban ta­lán épp a lé­nyeg­lá­tó ké­pes­ség a leg­fon­to­sabb.

– Mi­ben kü­lön­bö­zik a Ma­gyar Táv­ira­ti Iro­da más hír­csa­tor­nák­tól?

– Az MTI-nek be­fo­lyá­sa van a köz­vé­le­mény for­má­lá­sá­ra. Ná­lunk csak a meg­erő­sí­tett, száz­szá­za­lé­kos bi­zo­nyos­sá­gú hí­rek lát­hat­nak nap­vi­lá­got. Ami ki­ke­rül, azt alá­tá­maszt­juk egy hír­for­rás­sal. Et­től né­ha ki­csit las­súb­bak va­gyunk, mint egy in­ter­ne­tes új­ság, de a hi­te­les­ség ná­lunk min­den­nél fon­to­sabb, hi­szen köz­szol­gá­la­ti mé­di­um va­gyunk.

– Mit ta­ná­csol a hír­ára­dat­ban ful­dok­ló mé­dia­fo­gyasz­tók­nak?

– Egy hír­for­rás nem hír­for­rás! Le­gyen elv a „hall­gat­tas­sék meg a má­sik fél is” és az, hogy a mér­ték­adóbb or­gá­nu­mo­kat ré­sze­sít­sék előny­ben, pél­dá­ul a köz­szol­gá­la­ti té­vék hír­adó­já­ra fi­gyel­je­nek. És sze­lek­tál­ni is kell a hí­rek kö­zött. Szo­ron­gást kelt­het, ha min­den tá­vo­li, ben­nün­ket nem érin­tő hírt be­fo­ga­dunk.

– 2010-ben mi­re szá­mít az MTI?

– Vál­to­zást hoz majd ez az év, már csak azért is, mert vá­lasz­tá­sok lesz­nek. Köz­szol­gá­la­ti mé­di­um­ként az MTI Tu­laj­do­no­si Ta­nács­adó Tes­tü­le­té­ben a hír­ügy­nök­sé­gi tör­vény alap­ján a kor­mány­pár­ti és az el­len­zé­ki ol­dal egyen­lő arány­ban vesz részt. Az egy­há­zak sze­re­pe meg­nö­ve­ked­het. Pél­dá­ul ha a kö­vet­ke­ző kor­mány tag­jai gyakrabban el­men­nek egy-egy egy­há­zi ese­mény­re…

Kő­há­ti Dó­ra