Élő víz
HETI ÚTRAVALÓ
„…a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.” (Jn 1,17)
A vízkereszt ünnepe utáni második héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten akaratát hirdetik, amely számunkra Jézus Krisztusban látható; ő világosságul jött el a világba, és életet hozott az embereknek. „Ha te meg nem tartasz, Uram Isten, hiába vigyáznak a mi szemeink.” (GyLK 761) „Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képe: minden őáltala és őérte teremtetett, és őbenne áll fenn minden.” (Kol 1,15–17; LK) Pál a képmutatás nélküli testvéri szeretet néhány jelét tárja elénk: „A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” „Örüljetek az örülőkkel…” (Róm 12,13.15a) Az Úrért végzett szolgálatunk ne lankadjon meg, mert ezek megvalósulását látjuk egy menyegzőn, ahol Jézus borrá változtatta át a vizet: „Ezt tette első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” (Jn 2,11) Luther szerint: „A víz jó borrá változtatása azt jelenti, hogy Jézus a törvény értelmét megédesítette. A törvény Krisztust követeli, és hozzá utal, hogy kegyelme a hitben újjászüljön, s igazi jó cselekedetek végzésére képesítsen.” Ő azért jött, hogy betöltse a törvényt, a próféták tanítását, amelyet a szeretet kettős, nagy parancsolatában foglalt össze (lásd Mt 22,37–40). Mózes a törvény megtartására intette népét, emlékeztetve őket, hogy a Hóreben a tűz közepéből Isten szólt hozzájuk: „Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára.” (5Móz 4,13) Szenteld meg az ünnepnapot (lásd 2Móz 20,8)! Tanítványai mégis kalászokat tépdestek ezen a napon, mert megéheztek, s ez aratás! Ám Jézus törvényértelmezése szerint: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.” (Mk 2,27–28) Ugyanakkor szerinte a törvény érvényessége örökkévaló, mert „hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne”. (Lk 16,17) Isten igéjének számunkra már két formája van: a Szentírás – törvény s evangélium. Az első apostoli gyűlés a zsidókból és a pogányokból lett keresztények számára egyaránt ezt a határozatot hozta: „…tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól.” (ApCsel 15,29) Mivel még nem jött el az ő ideje, az Úr Jézus titokban ment fel Jeruzsálembe, a lombsátorünnepre. S a nép sem mert nyilvánosan beszélni róla, csak suttogták, hogy jó; mások szerint viszont: „Nem az, sőt félrevezeti a népet.” (Jn 7,12) A Messiás személye máig megosztja az embereket. A tizenkettő hitte és tudta, hogy ő az Istennek Szentje, és örök élet beszéde van nála (lásd Jn 6,68–69). És mi mit tudunk és hiszünk róla? Az Isten embere halála előtt így vallott az Úrról: „Mennyire szereti népét! (…) Az Úr lett Jesurún királya.” (5Móz 33,3.5) Mózes a törvényét közvetítette nekik – Jézus maga lett Isten örömhíre! „Te örök evangéliom, / Te légy vezérem utamon!” (EÉ 287,4)
Garai András