Élő víz

„…a tör­vény Mó­zes ál­tal ada­tott, a ke­gye­lem és az igaz­ság Jé­zus Krisz­tus ál­tal je­lent meg.” (Jn 1,17)

A víz­ke­reszt ün­ne­pe utá­ni má­so­dik hé­ten az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi Is­ten aka­ra­tát hir­de­tik, amely szá­munk­ra Jé­zus Krisz­tus­ban lát­ha­tó; ő vi­lá­gos­sá­gul jött el a vi­lág­ba, és éle­tet ho­zott az em­be­rek­nek. „Ha te meg nem tar­tasz, Uram Is­ten, hi­á­ba vi­gyáz­nak a mi sze­me­ink.” (GyLK 761) „Jé­zus Krisz­tus a lát­ha­tat­lan Is­ten ké­pe: min­den őál­ta­la és őér­te te­rem­te­tett, és őben­ne áll fenn min­den.” (Kol 1,15–17; LK) Pál a kép­mu­ta­tás nél­kü­li test­vé­ri sze­re­tet né­hány je­lét tár­ja elénk: „A szen­tek­kel vál­lal­ja­tok kö­zös­sé­get szük­sé­ge­ik­ben, gya­ko­rol­já­tok a ven­dég­sze­re­te­tet.” „Örül­je­tek az örü­lők­kel…” (Róm 12,13.15a) Az Úrért vég­zett szol­gá­la­tunk ne lan­kad­jon meg, mert ezek meg­va­ló­su­lá­sát lát­juk egy me­nyeg­zőn, ahol Jé­zus bor­rá vál­toz­tat­ta át a vi­zet: „Ezt tet­te el­ső jel­ként a ga­li­le­ai Ká­ná­ban, így je­len­tet­te ki di­cső­sé­gét, és ta­nít­vá­nyai hit­tek ben­ne.” (Jn 2,11) Lu­ther sze­rint: „A víz jó bor­rá vál­toz­ta­tá­sa azt je­len­ti, hogy Jé­zus a tör­vény ér­tel­mét meg­éde­sí­tet­te. A tör­vény Krisz­tust kö­ve­te­li, és hoz­zá utal, hogy ke­gyel­me a hit­ben új­já­szül­jön, s iga­zi jó cse­le­ke­de­tek vég­zé­sé­re ké­pe­sít­sen.” Ő azért jött, hogy be­tölt­se a tör­vényt, a pró­fé­ták ta­ní­tá­sát, ame­lyet a sze­re­tet ket­tős, nagy pa­ran­cso­la­tá­ban fog­lalt össze (lásd Mt 22,37–40). Mó­zes a tör­vény meg­tar­tá­sá­ra in­tet­te né­pét, em­lé­kez­tet­ve őket, hogy a Hó­re­ben a tűz kö­ze­pé­ből Is­ten szólt hoz­zá­juk: „Ki­je­len­tet­te nek­tek szö­vet­sé­gét, ami­kor meg­pa­ran­csol­ta, hogy tart­sá­tok meg a tíz igét, és fel­ír­ta azo­kat két kő­táb­lá­ra.” (5Móz 4,13) Szen­teld meg az ün­nep­na­pot (lásd 2Móz 20,8)! Ta­nít­vá­nyai még­is ka­lá­szo­kat tép­des­tek ezen a na­pon, mert meg­éhez­tek, s ez ara­tás! Ám Jé­zus tör­vény­ér­tel­me­zé­se sze­rint: „A szom­bat lett az em­be­rért, nem az em­ber a szom­ba­tért; te­hát az Em­ber­fia ura a szom­bat­nak is.” (Mk 2,27–28) Ugyan­ak­kor sze­rin­te a tör­vény ér­vé­nyes­sé­ge örök­ké­va­ló, mert „ha­ma­rabb el­mú­lik az ég és a föld, mint hogy a tör­vény­ből egyet­len vessző is el­vesz­ne”. (Lk 16,17) Is­ten igé­jé­nek szá­munk­ra már két for­má­ja van: a Szent­írás – tör­vény s evan­gé­li­um. Az el­ső apos­to­li gyű­lés a zsi­dók­ból és a po­gá­nyok­ból lett ke­resz­té­nyek szá­má­ra egy­aránt ezt a ha­tá­ro­za­tot hoz­ta: „…tar­tóz­kod­ja­tok a bál­vány­ál­do­za­ti hús­tól, a vér­től, a meg­ful­ladt ál­lat­tól és a pa­ráz­na­ság­tól.” (Ap­Csel 15,29) Mi­vel még nem jött el az ő ide­je, az Úr Jé­zus ti­tok­ban ment fel Je­ru­zsá­lem­be, a lomb­sá­tor­ün­nep­re. S a nép sem mert nyil­vá­no­san be­szél­ni ró­la, csak sut­tog­ták, hogy jó; má­sok sze­rint vi­szont: „Nem az, sőt fél­re­ve­ze­ti a né­pet.” (Jn 7,12) A Mes­si­ás sze­mé­lye má­ig meg­oszt­ja az em­be­re­ket. A ti­zen­ket­tő hit­te és tud­ta, hogy ő az Is­ten­nek Szent­je, és örök élet be­szé­de van ná­la (lásd Jn 6,68–69). És mi mit tu­dunk és hi­szünk ró­la? Az Is­ten em­be­re ha­lá­la előtt így val­lott az Úr­ról: „Mennyi­re sze­re­ti né­pét! (…) Az Úr lett Jesurún ki­rá­lya.” (5Móz 33,3.5) Mó­zes a tör­vé­nyét köz­ve­tí­tet­te ne­kik – Jé­zus ma­ga lett Is­ten öröm­hí­re! „Te örök evan­gé­li­om, / Te légy ve­zé­rem uta­mon!” (EÉ 287,4)

Ga­rai And­rás