Kultúrkörök

Ki­rán­du­ló gyü­le­ke­ze­tek fi­gyel­mé­be

Alig­ha akad mű­vé­szet­ked­ve­lő szé­les e ha­zá­ban, aki ne is­mer­né a gö­döl­lői ki­rá­lyi kas­télyt, akár lá­to­ga­tó­ként a hely­szí­nen cso­dál­ta meg, akár könyv­ben, ne­tán fil­men lát­ta, hi­szen az épü­let­együt­tes a ba­rokk épí­té­szet ta­nul­má­nyo­zá­sá­nak egyik ki­vá­ló for­rá­sa. Sze­met gyö­nyör­köd­te­tő sé­tá­ra csá­bít a – ha­tal­mas park­kal bí­ró – ki­rá­lyi lak.

A zse­ni­á­lis Bach mes­ter ta­lán ép­pen lel­ke­sen kom­po­nál­ta leg­újabb kan­tá­tá­ját Lip­csé­ben – az 1730-as évek má­so­dik fe­lé­ben –, ami­kor ko­rá­nak egyik emb­le­ma­ti­kus alak­ja, Má­ria Te­ré­zia csá­szár­nő bi­zal­ma­sa, gróf Gras­sal­ko­vich An­tal ma­gyar fő­ne­mes meg­bí­zást adott egy jó ne­vű salz­bur­gi épí­tész­nek: ké­szít­sen egy pom­pás épü­le­tet a mo­nar­chia egyik tá­vo­li zu­gá­ban, Pest­hez kö­ze­li, me­ző­vá­ro­si bir­to­kán.

Az el­kö­vet­ke­ző szá­za­dok a kas­tély éle­té­ben sem múl­tak el nyom­ta­la­nul. Bő­ví­té­sek, át­ala­kí­tá­sok, épí­té­sek, bon­tá­sok kö­ve­tik egy­mást, a kor­szel­lem, a tu­laj­do­nos pénz­tár­cá­já­nak vas­tag­sá­ga és íz­lé­se sze­rint. 1867-től azon­ban – or­szág­gyű­lé­si ha­tá­ro­zat alap­ján – a ko­ro­na­ja­vak ál­lo­má­nyá­ba ke­rül, és a min­den­ko­ri ural­ko­dó re­zi­den­ci­á­já­vá vá­lik. Előbb a Habs­burg-di­nasz­tia tag­ja­it fo­gad­ta, majd Hor­thy kor­mány­zó szá­má­ra ren­de­zték be.

Nem­csak a pom­pás ter­mek, a ha­tal­mas park, a szép és csen­des kör­nye­zet, de a ma­gyar­ság­hoz hú­zó szí­ve is oka le­he­tett an­nak, hogy I. Fe­renc Jó­zsef ne­je, Er­zsé­bet ki­rály­né, a nép­sze­rű Si­si is szí­ve­sen idő­zött itt, akit min­dig kü­lö­nös sze­re­tet­tel fo­gad­tak – tart­ja a ha­gyo­mány.

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú is nyomot hagyott az épü­le­ten, még jó­val a har­cok be­fe­je­zé­se után is he­ves csa­ták­ról és van­dál ka­to­nák­ról árul­kod­tak a so­kat lá­tott fa­lak. Ké­sőbb szo­ci­á­lis ott­hont és szük­ség­la­ká­so­kat ala­kí­tot­tak ki az el­múlt rend­szer mű­vé­sze­tek iránt ke­vés­bé fo­gé­kony, ám be­fo­lyá­sos ko­ri­fe­u­sai, de volt a kas­tély egye­tem és gyá­ri te­lep­hely is.

A je­len­le­gi ki­ál­lí­tás ke­re­té­ben fő­ként a ki­rá­lyi csa­lád ál­tal hasz­nált he­lyi­sé­ge­ket jár­hat­juk vé­gig. A szo­bák­ban kor­hű be­ren­de­zés lát­ha­tó, sőt né­hány­ban hasz­ná­la­ti, ru­há­za­ti tár­gya­kat is ki­ál­lí­tot­tak. Pont olya­no­kat, amilyenekben gaz­dá­ik kop­tat­ták a kö­ve­ze­tet. Si­si­nek, a ki­rály­né­nak kü­lön ki­ál­lí­tá­si részt is szen­tel­tek. Né­hány sze­mé­lyes tár­gyát, ko­ra­be­li ké­pe­ket és a sok he­lyen lát­ha­tó fe­hér mell­szob­rát ál­lí­tot­ták ki.

A fa­la­kon füg­gő fest­mé­nyek né­ha mo­solyt csal­nak egy-egy lá­to­ga­tó ar­cá­ra. Az ide­a­li­zált arc- és em­ber­alak-áb­rá­zo­lás ma már ta­lán kis­sé szo­kat­lan­nak, avítt­nak tű­nik.

A nép­sze­rű ki­rály­né alak­ját meg­idé­ző, sok lá­to­ga­tót von­zó résszel át­el­len­ben lé­vő trak­tus­ban ré­gi, mű­vé­szi igé­nyes­ség­gel raj­zolt tér­ké­pek kap­tak he­lyet. Mel­let­tük egy „ti­tok­ról” leb­ben­tik fel a fáty­lat, amely ki­ál­lí­tá­son rit­kán lát­ha­tó: a nyi­tott aj­tón ab­ba a fal­ba süllyesz­tett kis he­lyi­ség­be le­het be­kuk­kan­ta­ni, aho­vá ma­ga a ki­rály őfel­sé­ge is sa­ját fel­sé­ges lá­ba­in köz­le­ke­dett… A szom­szé­dos fegy­ver­szo­bá­ban egy­ko­ri ké­zi­tu­sák, vár­ost­ro­mok és pár­ba­jok gyil­kos esz­kö­zei bo­rít­ják a fa­la­kat, és sor­jáz­nak a vit­ri­nek­ben. Nem messze in­nen a kas­tély­hoz épí­tett temp­lom kar­za­tá­ra sé­tál­ha­tunk ki, és üveg­ab­la­kon át le­néz­he­tünk a ked­ves, ben­ső­sé­ges – fel­újí­tá­sát már bi­zo­nyá­ra rég­óta na­gyon vá­ró – temp­lom­bel­ső­re.

Az egész épü­let mi­li­ő­jé­ben ke­ve­re­dik a ré­gi és a mo­dern. Az im­po­záns, ro­busz­tus már­vány­lép­cső al­já­ban ked­ves jegy­sze­dő né­ni áll csi­nos egyen­ru­há­ban, és mo­so­lyog­va ké­ri a be­lé­pőt. Az üveg­por­tál mö­göt­ti aján­dék­bolt­ban mú­ze­u­mi por­té­kát árul­nak, a kel­le­mes han­gu­la­tú ká­vé­zó­ban pe­dig kész­ség­gel szol­gál­nak fel üdí­tőt a szom­ja­zó­nak. S le­het es­kü­vői fo­tó­zást vagy sé­ta­ko­csi­ká­zást vá­lasz­ta­ni, de szer­vez­nek kas­tély­na­po­kat, szín­há­zi és ze­nei ren­dez­vé­nye­ket, csa­lá­di prog­ra­mo­kat s kü­lön­bö­ző ki­ál­lí­tá­so­kat is – ahogy ez egy pezs­gő éle­tet élő kul­tu­rá­lis cent­rum­hoz il­lik.

Igaz, az egy­ko­ri cser­kész­ta­lál­ko­zó hely­szí­ne, a ha­tal­mas park át­ala­kí­tás alatt áll. Az eme­le­ti ab­la­kok­ból ki­ka­csin­tók­ra vas­ször­nyek­ként me­red­nek rá a föld­mun­ka­gé­pek. A pál­ma­ház vi­szont lá­to­gat­ha­tó, a le­zá­rás mi­att most azon­ban kör­be kell men­ni, mert csak kí­vül­ről, a szom­szé­dos mel­lék­ut­cá­ból le­het meg­kö­ze­lí­te­ni.

A mú­ze­um­együt­tes fel­újí­tá­sa je­len­leg is fo­lyik, így idő­ről idő­re újabb te­rü­le­te­ket nyit­nak meg, ad­nak át a nagy­kö­zön­ség­nek. A lá­to­ga­tók pe­dig sza­ka­dat­la­nul jön­nek, amo­lyan iga­zi tu­ris­ta-za­rán­dok­hely lett a gö­döl­lői kas­tély. Leg­több­ször né­met be­szé­det hal­la­ni, de – a par­ko­ló bu­szok or­szág­jel­zé­sei alap­ján úgy tű­nik – más ná­ci­ók uta­zói is szí­ve­sen és szép szám­mal meg­for­dul­nak a fa­lak kö­zött.

Ér­de­mes né­hány éven­ként vissza­tér­ni. Meg­néz­ni a fris­sen át­adott ré­sze­ket, a fo­lya­ma­to­san szé­pü­lő, ren­de­zett kör­nye­ze­tet. A ba­rokk pom­pá­ja és vi­dám­sá­ga öröm­mel töl­ti el a lá­to­ga­tót, kel­le­mes, könnyed sé­tát, me­ren­gést ígér idős­nek, fi­a­tal­nak egy­aránt. S no­ha nem leg­je­le­sebb nem­ze­ti hő­se­ink­ről val­la­nak itt a kö­vek, ta­gad­ha­tat­la­nul né­pünk his­tó­ri­á­já­nak egy da­rab­já­val, év­ez­re­des múl­tunk egy igen je­len­tős idő­sza­ká­nak rész­le­te­i­vel is­mer­ked­he­tünk meg alaposabban. Ki­vált­képp, ha lá­to­ga­tá­sun­kat a sze­zon után­ra, ke­vés­bé moz­gal­mas idő­szak­ra idő­zít­jük.

Gyar­ma­ti Gá­bor