Keresztutak

Kon­fe­ren­ci­át ren­de­zett az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem Ál­lam- és Jog­tu­do­má­nyi Ka­ra ja­nu­ár 22–23-án Az em­ber­hez mél­tó ha­lál cím­mel. Egy­há­zi sze­mé­lyi­sé­gek, or­vo­sok, jo­gá­szok vol­tak a részt­ve­vők. Az öt­let­gaz­da és a kon­fe­ren­ci­át elő­ké­szí­tő és le­ve­zény­lő dr. Fi­ló Mi­hály­nak, az in­téz­mény ad­junk­tus­ának te­vé­keny­sé­gé­ben az a fel­is­me­rés tük­rö­ző­dött, hogy csak az érin­tett szak­mák pár­be­szé­de, össze­fo­gá­sa ré­vén re­mél­he­tő va­la­mi­lyen kon­szen­zus az igen ér­zé­keny te­rü­le­ten.

A kon­fe­ren­cia fő­véd­nö­ke dr. Ba­ka And­rás, a Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság el­nö­ke volt, aki be­ve­ze­tő elő­adá­sá­ban né­hány kö­zel­múlt­be­li eset elem­zé­sé­vel érez­tet­te a té­ma össze­tett­sé­gét, ne­héz­sé­ge­it. Az egyik konf­lik­tus­for­rás, hogy a hosszú ide­je kó­má­ban lé­vő em­ber élet­hez va­ló jo­ga üt­kö­zik az em­ber­hez mél­tó el­tá­vo­zás igé­nyé­vel.

Né­hány elő­adás cí­me íze­lí­tő­ül: Az eu­ta­ná­zia a ró­mai meg­nyi­lat­ko­zá­sok fé­nyé­ben (dr. Bí­ró Lász­ló ró­mai ka­to­li­kus püs­pök); Eu­ta­ná­zia a ke­resz­tény ant­ro­po­ló­gia fé­nyé­ben (Szűcs Fe­renc re­for­má­tus teo­ló­gus­pro­fesszor); A hos­pice és a pal­lia­tív el­lá­tás mint az eu­ta­ná­zia al­ter­na­tí­vá­ja (dr. He­ge­dűs Ka­ta­lin or­vos); Élet vé­gi dön­té­sek az in­ten­zív te­rá­pi­á­ban (dr. Dó­sa Ág­nes tu­do­má­nyos fő­mun­ka­társ); Al­kot­má­nyos jog az élet­hez és a ha­lál­hoz (dr. Hal­mai Gá­bor jo­gász­pro­fesszor).

Két nap alatt – a meg­hí­vott kül­föl­di elő­adó­ké­val együtt – hu­szon­öt elő­adás hang­zott el. Min­den blokk (teo­ló­gi­ai, or­vo­si, jo­gá­szi, nem­zet­kö­zi) után élénk, ér­de­mi vi­ta zaj­lott le. A ren­de­ző in­téz­mény a kon­fe­ren­ci­á­ról ki­ad­ványt ter­vez meg­je­len­tet­ni.

Ma­gam Jog és le­he­tő­ség a ke­gyes ha­lál­hoz cím­mel tar­tot­tam elő­adást. Be­ve­ze­tőm­ben fel­idéz­tem el­ső, ide vo­nat­ko­zó em­lé­ke­met. Több mint fél év­szá­za­da a Fe­ren­ci­ek te­rén lé­vő temp­lom­ba men­tünk meg­hall­gat­ni egy hír­ne­ves ige­hir­de­tőt. Ő be­szélt az eu­ta­ná­zi­á­ról, gyó­gyít­ha­tat­lan be­te­gek ha­lál­ba se­gí­té­sé­ről. Fel­tet­te a kér­dést: bűn-e az eu­ta­ná­zia? És meg­ad­ta a ke­mény vá­laszt: nem bűn, mert az ál­lat­nak nincs bű­ne. Ha kis­sé ha­tás­va­dász­nak ta­lál­tuk is, nem állt tá­vol tő­lünk ez a fel­fo­gás. Fő­leg, mert ak­kor fő­ként a csa­lá­di, ne­tán or­vo­si vissza­élé­sek kap­csán is­mer­tük a prob­lé­mát. Örök­ség re­mé­nyé­ben se­gí­tet­ték át az idős, be­teg em­bert a más­vi­lág­ra.

Az el­múlt fél év­szá­zad­ban az or­vos­tu­do­mány fej­lő­dé­se ré­vén so­kat vál­to­zott a hely­zet. A gyó­gyu­lás re­mé­nye nél­kül szin­te kor­lát­lan ide­ig élet­ben tart­ha­tók – leg­alább­is a szó bio­ló­gi­ai ér­tel­mé­ben – a be­te­gek. Élet­nek te­kint­he­tő-e a mes­ter­sé­ges táp­lá­lás­sal, lé­le­gez­te­tés­sel fenn­tar­tott ve­ge­ta­tív lét, il­let­ve van-e jo­ga a ke­ze­lés vissza­uta­sí­tá­sán túl – ezt már le­he­tő­vé te­szi a tör­vény – az egy­re je­len­tő­sebb szen­ve­dés­nek ki­tett be­teg­nek a ha­lál­ba se­gí­tést igé­nyel­ni?

Úgy vé­lem, ma is ér­vény­ben van a „Ne ölj!”, az ötö­dik pa­ran­cso­lat, de ez azt is je­len­ti, hogy az élet­tel és a ha­lál­lal össze­füg­gő prob­lé­má­ink csak együtt ér­tel­mez­he­tők, il­let­ve vá­la­szol­ha­tók meg. Ne­he­zen fo­gad­ha­tó el, hogy akik a ha­lál­bün­te­tést he­lyes­lik, az eu­ta­ná­zia min­den for­má­ját el­uta­sít­ják. De vé­le­mé­nyem sze­rint iga­zá­ból a kez­det és a vég, az abor­tusz és az eu­ta­ná­zia prob­lé­má­ja kap­cso­ló­dik össze.

Min­dent meg kell ten­nünk a mű­vi ter­hes­ség­meg­sza­kí­tás el­len, a szü­lők, az anya meg­győ­zé­sé­től az örök­be­fo­ga­dás le­he­tő­sé­gé­nek az elő­se­gí­té­sé­ig, hogy ne le­gye­nek abor­tu­szok. De ha vé­gül ku­dar­cot val­lunk, nem uta­sít­ha­tó el – na­gyobb bű­nök fe­nye­ge­té­se mi­att – a be­avat­ko­zás. Hoz­zá­te­he­tő, hogy or­vos nem kény­sze­rít­he­tő a hi­té­vel el­len­té­tes te­en­dő el­vég­zé­sé­re. Egy élet esé­lye vész el egy má­sik em­ber – még ha ez az anya is – dön­té­se mi­att.

Az eu­ta­ná­zia ese­té­ben vi­szont az em­ber ma­ga dönt ön­ren­del­ke­zé­si jo­ga alap­ján sor­sá­ról. E té­ren is min­dent meg kell ten­nünk, hogy az élet mel­lett dönt­sön, leg­több eset­ben va­ló­ban ez, a ra­gasz­ko­dás az élet­hez a ter­mé­sze­tes ma­ga­tar­tás, de ha a gyó­gyít­ha­tat­lan be­teg a tá­vo­zás mel­lett dönt, meggyőződésem szerint eb­ben is se­gí­te­nünk kell. Ezért is fon­tos a sza­bá­lyo­zás, mert pél­dá­ul az in­ten­zív osz­tá­lyo­kon dol­go­zó or­vo­sok el­mond­ják, nem min­dig egy­sze­rű kü­lönb­sé­get ten­ni a passzív és az ak­tív fo­lya­ma­tok kö­zött.

Fon­tos a jé­zu­si pél­da, a gyó­gyí­tá­sok, Ja­i­rus lá­nya, a ka­per­na­u­mi szá­za­dos szol­gá­ja és a töb­bi­ek, kö­zöt­tük Lá­zár fel­tá­masz­tá­sá­nak a tör­té­ne­te. Jé­zus sze­re­te­té­nek cso­da­té­vő ere­je meg­gyó­gyí­tot­ta őket, eny­hült szen­ve­dé­sük. Ha­lan­dók va­gyunk, vé­gül mind­nyá­jan el­tá­voz­tak, de Jé­zus pél­dát adott szá­munk­ra.

Hi­vat­koz­tam Ke­ken And­rás mon­dá­sá­ra: „Nagy dol­gok­ban egy­ség, kö­zöm­bös dol­gok­ban sza­bad­ság, min­de­nekfe­lett sze­re­tet.” Saj­nos ar­ra nincs re­mény – bár­mennyi­re nagy do­log a lét és nem­lét kér­dé­se –, hogy eb­ben egy­ség le­gyen, de ami­ben le­het, az a min­de­nekfe­let­ti sze­re­tet. En­nek je­gyé­ben fo­gal­maz­hat­juk meg vá­la­sza­in­kat az élet­ből tá­voz­ni ké­szü­lők szá­má­ra.

Az el­ső vá­lasz a ná­lunk is ör­ven­de­te­sen ter­je­dő hos­pice-moz­ga­lom. Az er­re fel­ké­szült osz­tá­lyok nem egy­sze­rű­en gyó­gyí­ta­nak, ha­nem a kor­sze­rű fáj­da­lom­csil­la­pí­tás, szen­ve­dés­eny­hí­tés min­den ob­jek­tív le­he­tő­sé­gé­től a lel­ki­gon­do­zás gaz­dag tár­há­zá­ig szá­mos esz­köz­zel se­gí­tik a be­te­ge­ket éle­tük utol­só pe­ri­ó­du­sá­ban.

A má­so­dik, ta­lán en­nél is fon­to­sabb vá­lasz a csa­lád sze­re­pe, az ott­ho­ni el­tá­vo­zás le­he­tő­sé­ge. Ré­gen a leg­töb­ben sze­ret­te­ik kö­ré­ben tá­voz­tak el. A ma ta­pasz­tal­ha­tó bán­tó el­ide­ge­ne­dés ré­sze a kór­há­zi ha­lál­ese­tek do­mi­nan­ci­á­ja. Saj­nos sok csa­lád el­há­rít­ja a sze­re­tet­tel­jes tö­rő­dést. Pe­dig ez­ál­tal nem­csak a hal­dok­ló szá­má­ra vá­lik könnyeb­bé a be­szál­lás Kharón la­dik­já­ba, ha­nem a csa­lád is gaz­da­go­dik a köl­csö­nös sze­re­tet fo­lya­ma­tá­ban.

És csak eze­ket a vá­la­szo­kat kö­ve­tő­en, ki­vé­te­les ese­tek­ben ke­rül­het sor a ha­lál­ba se­gí­tés fo­lya­ma­tá­ra. Sza­bá­lyo­zott kö­rül­mé­nyek kö­zött.

Min­de­nekfe­lett sze­re­tet. Ez a leg­főbb üze­net.

Frenkl Ró­bert