Keresztutak

Amíg a fü­zet kéz­be ke­rül

Az öku­me­ni­kus ima­hét zá­rá­sa­kor a 2010. esz­ten­dő ta­pasz­ta­la­ta­i­nak összeg­zé­se mel­lett ta­lán nem ha­szon­ta­lan fel­idéz­ni ma­gá­nak az ima­hét­nek né­hány tör­té­ne­ti és gya­kor­la­ti vo­nat­ko­zá­sát sem. Pél­dá­ul, hogy mi­ként lesz ma­gyar nyel­vű fü­zet az ima­hét­hez ké­szült nem­zet­kö­zi se­géd­anyag­ból.

Mint is­me­re­tes, az ima­hét év­ről év­re a Szent Pé­ter és Szent Pál ün­ne­pe kö­zöt­ti idő­szak­ban, vagy­is ja­nu­ár 18. és 25. kö­zött, il­let­ve a 25-éhez leg­kö­ze­lebb eső na­pok­ban zaj­lik. Ezt a dá­tu­mot még Pa­ul Watt­son ka­to­li­kus lel­kész ja­va­sol­ta 1908-ban, ami­kor is kez­de­mé­nye­zé­sé­re meg­tar­tot­ták az el­ső, az egy­sé­gért hir­de­tett ima­nyol­ca­dot. Két év múl­va szer­vez­ték meg az edin­burgh-i vi­lág­misszi­ói kon­fe­ren­ci­át. Ez te­kint­he­tő a mo­dern öku­me­ni­kus moz­ga­lom kez­de­té­nek.

Az egész vi­lá­gon el­ter­jedt ima­hét 1968-ban új ál­lo­má­sá­hoz ér­ke­zett: elő­ször ké­szí­tett kö­zös hi­va­ta­los do­ku­men­tu­mot az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csá­nak Hit és Egy­ház­szer­ve­zet Bi­zott­sá­ga és a Ke­resz­tény Egy­ség Elő­moz­dí­tá­sá­nak Pá­pai Ta­ná­csa. Ezt a ki­ad­ványt az­óta is min­den év­ben el­ké­szí­tik, és szá­mos nyelv­re for­dít­va ima­fü­zet for­má­já­ban kéz­be ve­he­tő.

Ma­gyar­or­szá­gon a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa (ME­ÖT) és a Ma­gyar Ka­to­li­kus Püs­pö­ki Kon­fe­ren­cia hi­va­tott ar­ra, hogy a fü­zet for­dí­tá­sát, il­let­ve ki­adá­sát, az il­le­té­kes he­lyek­re va­ló el­jut­ta­tá­sát kéz­ben tart­sa. Az el­ső­sor­ban lel­ké­szek és az ima­he­ti al­kal­mak szer­ve­zői szá­má­ra meg­je­len­te­tett se­géd­anyag a lel­ké­szi hi­va­ta­lok­ban bár­ki szá­má­ra hoz­zá­fér­he­tő, il­let­ve az in­ter­net­ről le­tölt­he­tő. He­ti­la­punk is év­ről év­re köz­li az össze­ál­lí­tás je­len­tős ré­szét, így se­gít­ve a kö­zös imád­ko­zást.

A fü­zet nem­csak a nyolc nap szent­írá­si tex­tu­sa­it, az ima­hét te­ma­ti­kus be­ve­ze­tő­jét tar­tal­maz­za, va­la­mint bib­li­ai gon­do­la­to­kat és imád­sá­go­kat kö­zöl, ha­nem gya­kor­la­ti út­mu­ta­tó­val is el­lát­ja a szer­ve­ző­ket. Min­tát ad egy ima­he­ti öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­le­ti rend­hez is. Mi­vel min­den esz­ten­dő­ben más-más or­szá­got kér­nek fel a szer­ve­zők a fü­zet össze­ál­lí­tá­sá­ra, a ki­ad­vány tar­tal­maz­za az adott or­szág öku­me­ni­kus hely­ze­té­nek elem­zé­sét is, il­let­ve is­ten­tisz­te­le­ti for­rás­anyag­gal se­gí­ti a töb­bi or­szág­ban meg­tar­tan­dó al­kal­mak szer­ve­zé­sét.

A na­gyon hasz­nos, 56 ol­da­las do­ku­men­tum­ban nin­cse­nek fel­tün­tet­ve a for­dí­tók ne­vei, pe­dig ez a fü­zet több hó­na­pos, iga­zi öku­me­ni­kus szel­lem­ben zaj­ló, jó­ízű csa­pat­mun­ka gyü­möl­cse. Evan­gé­li­kus rész­ről Gáncs Pé­ter­né Ha­fen­scher Már­ta vesz részt ben­ne, őt kér­dez­tük.

– Az an­gol nyel­vű kéz­irat for­dí­tá­sa után a vég­ső ma­gyar szö­veg ki­ala­kí­tá­sá­nál há­rom fe­le­ke­zet kép­vi­se­lői dol­goz­nak együtt. Sok éven ke­resz­tül dr. Pász­tor Já­nos re­for­má­tus és dr. Ha­fen­scher Ká­roly evan­gé­li­kus pro­fesszor volt a for­dí­tó. A je­len­leg fo­lyó mun­kát dr. Bó­na Zol­tán re­for­má­tus lel­kész, a ME­ÖT fő­tit­ká­ra ve­ze­ti, ka­to­li­kus rész­ről dr. Krá­nitz Mi­hály pro­fesszor gon­doz­za a szö­ve­get, én pe­dig há­rom éve ve­het­tem át a sta­fé­ta­bo­tot.

Már au­gusz­tus­ban meg­kap­tuk a kéz­ira­tot, és szep­tem­ber kö­ze­pén volt az el­ső kö­zös al­ka­lom, ahol egyez­tet­tük a for­dí­tást. Én a fü­zet be­ve­ze­tő ré­szét, az is­ten­tisz­te­le­ti ren­det, il­let­ve a Skó­ci­á­ról szó­ló fe­je­ze­te­ket for­dí­tot­tam. A lé­nyeg az, hogy a vég­ső vál­to­zat lét­re­jöt­té­hez az egész anya­got együtt ol­vas­suk, íz­lel­get­jük, ér­tel­mez­zük, ja­vít­juk. Az el­ső al­kal­mat ter­mé­sze­te­sen még több ba­rá­ti han­gu­la­tú, iz­gal­mas, ke­mény „mű­hely­mun­ka” kö­vet­te.

A for­dí­tás so­rán ren­ge­teg szem­pon­tot kell fi­gye­lem­be ven­ni az el­sőd­le­ges fon­tos­sá­gú nyel­vi hű­sé­gen túl. Nem­csak a teo­ló­gi­ai nyel­ve­zet, de ese­ten­ként pél­dá­ul egy-egy szó fe­le­ke­ze­tek sze­rin­ti ér­tel­me­zé­se is más-más le­het. A ma­gam ré­szé­ről pe­dig igyek­szem la­i­kus szem­pont­ból a köz­ért­he­tő­ség­re va­ló igényt kép­vi­sel­ni a teo­ló­gi­ai pro­fesszo­rok kö­zött.

– Ami­kor el­ké­szül, és ki­jön a nyom­dá­ból a fü­zet, mi a sor­sa a to­váb­bi­ak­ban?

– A ME­ÖT mun­ka­tár­sa­i­nak a fel­ada­ta, hogy az egy­há­zak­hoz el­jut­tas­sák az adott pél­dány­ban a se­géd­anya­got, ame­lyet ná­lunk rög­tön szét­osz­ta­nak a há­rom egy­ház­ke­rü­let kö­zött. A püs­pö­ki hi­va­ta­lok­ból a leg­több eset­ben még de­cem­ber­ben meg­kap­ták az es­pe­re­si hi­va­ta­lok, hogy to­váb­bít­sák a gyü­le­ke­ze­tek pél­dá­nya­it. Csak re­mél­ni le­het, hogy a ka­rá­cso­nyi ün­ne­pek sok ten­ni­va­ló­ja mel­lett nem akad­tak el ezek a cso­ma­gok az egy­ház­me­gyei hi­va­ta­lok­ban…

– És mi a ta­pasz­ta­la­tuk, he­lyi szin­ten mennyi­re hasz­nál­ják a fü­zetet?

– Ez a má­sik kér­dés, ami­re ne­héz vá­la­szol­ni. For­dí­tó­ként ab­ban bí­zom, hogy sok lel­kész és gyü­le­ke­zet hasz­nál­ja a sok ap­ró, ám­de na­gyon prak­ti­kus öt­le­tet, va­la­mint a jól át­gon­dolt imád­sá­go­kat, ame­lye­ket a té­ma fel­dol­go­zá­sá­hoz, az is­ten­tisz­te­le­tek szí­ne­sí­té­sé­hez ad­nak az össze­ál­lí­tók, és az al­kal­mak szer­ve­zői be­épí­tik eze­ket az ele­me­ket a gya­kor­la­tuk­ba.

– Mon­da­na pél­dát?

– Ta­valy az ezé­ki­eli lá­to­mást fel­dol­goz­va egy szét­tört fa­da­rab új­ra­egye­sí­té­se volt a jel­ké­pes cse­le­ke­det. Idén Az is­ten­tisz­te­le­ti for­rás­anya­gok Skó­ci­á­ból cí­mű fe­je­zet­ben olyan jel­ké­pek for­dul­nak elő, mint pél­dá­ul egy kő, egy me­se­könyv vagy egy föld­gömb, hogy csak hár­mat emel­jek ki. A hoz­zá­juk tar­to­zó pár­be­szé­dek­kel együtt olyan üze­ne­tet hor­doz­nak, ame­lyet min­den­ki ma­gá­val vi­het, to­vább­gon­dol­hat, ké­sőbb is em­lé­kez­het rá. Re­mél­jük, hogy az ima­he­tek ezen se­géd­anya­gon ke­resz­tül is meg­mu­tat­nak va­la­mit a vi­lág­ke­resz­tény­ség sok­szí­nű­sé­gé­ből, a kü­lön­bö­ző or­szá­gok, kul­tú­rák és fe­le­ke­ze­tek gaz­dag­sá­gá­ból.

Bo­da Zsu­zsa