Élő víz

Pró­bál­tad már va­la­ha meg­ma­gya­ráz­ni vagy meg­ér­te­ni, hogy mi­ért tör­tén­nek rossz dol­gok szem­lá­to­mást jó em­be­rek­kel? A vál­lal­ko­zá­suk csőd­be ke­rül, el­ve­szí­tik a mun­ká­ju­kat, vá­rat­lan anya­gi ne­héz­ség me­rül fel, sze­ret­te­ik meg­be­teg­sze­nek, sőt meg is hal­nak. Mi­vel szol­gál­tak rá ezek­re a ször­nyű­sé­gek­re? – kér­dez­zük ér­tet­le­nül.

Leg­töb­ben az ok-oko­zat el­vé­nek alap­ján néz­zük a vi­lá­got. Ha csi­nálsz va­la­mi rosszat, ak­kor an­nak kö­vet­kez­mé­nye lesz. De ami­kor sem­mi rosszat nem tet­tél, mi­ért kell rossz dol­gok­kal szem­be­sül­ni?

Hosszú évek ta­pasz­ta­la­tá­ból meg­ta­nul­tam, hogy a vé­ges em­ber sem meg­ér­te­ni, sem meg­ma­gya­ráz­ni nem tud­ja a vég­te­len Is­tent. De amint ezen az év­szá­za­dos kér­dé­sen töp­ren­gek, egy ha­son­lat jut eszem­be, amely segíthet ab­ban, hogy meg­ért­sük a tra­gé­di­ák­kal te­li, össze­za­va­ro­dott vi­lá­got.

Em­lék­szel, ami­kor gyer­mek­ko­rod­ban anyu­kád vagy apu­kád or­vos­hoz vitt kü­lön­bö­ző be­teg­sé­gek el­le­ni vé­dő­ol­tás­ra? Mi­kor az or­vos meg­vizs­gált, majd kö­ze­le­dett hoz­zád a fecs­ken­dő­vel, va­ló­szí­nű­leg ret­teg­ve, fé­le­lem­mel, hi­tet­le­nül, össze­za­va­rod­va néz­tél apu­kád­ra, mint akit el­árul­tak. „Apu, mi­ért en­ge­ded, hogy ez meg­tör­tén­jen? Azt gon­dol­tam, hogy sze­retsz.” Igen, a szü­le­id sze­ret­tek té­ged, csak te nem ér­tet­ted, hogy amit „meg­en­ged­tek”, az a leg­jobb volt a szá­mod­ra. Te úgy érez­ted, nem tö­rőd­nek ve­led.

Az ér­zé­sek ter­mé­sze­te­sek. Is­ten mind­annyi­un­kat ér­zé­sek­kel te­rem­tett, de nem hoz­ha­tok dön­tést ér­zel­mi ala­pon. A dön­té­sem­nek a vég­ér­vé­nyes igaz­sá­gon kell nyu­god­nia. Ezért ta­nul­má­nyo­zom na­pon­ta a Bib­li­át, Is­ten sza­vát, hogy böl­cses­sé­get, ve­ze­tést és vá­laszt kap­jak kér­dé­se­im­re. Még ar­ra a kér­dés­re is: mi­ért tör­tén­nek rossz dol­gok jó em­be­rek­kel? Itt van né­hány vá­lasz, amely­re a Bib­lia ta­ní­tott en­gem eb­ben a té­má­ban.

A rossz dol­gok né­ha a kö­rü­löt­tünk lé­vő tönk­re­ment vi­lág kö­vet­kez­mé­nyei. „Azt pe­dig tudd meg, hogy az utol­só na­pok­ban ne­héz idők jön­nek. Az em­be­rek ugyan­is ön­zők, pénz­só­vá­rak lesz­nek, di­csek­vők, gő­gö­sek, is­ten­ká­rom­lók, szü­le­ik­kel szem­ben en­ge­det­le­nek, há­lát­la­nok, szent­ség­te­le­nek, sze­re­tet­le­nek, kér­lel­he­tet­le­nek, rá­gal­ma­zók, mér­ték­te­le­nek, fék­te­le­nek, jó­ra nem haj­lan­dók, áru­lók, vak­me­rők, fel­fu­val­ko­dot­tak, akik in­kább az él­ve­ze­te­ket sze­re­tik, mint az Is­tent. Az ilye­nek a ke­gyes­ség lát­sza­tát meg­őr­zik ugyan, de an­nak az ere­jét meg­ta­gad­ják. For­dulj el te­hát ezek­től.” (2Tim 3,1–5)

Is­ten még a rossz dol­go­kat is tud­ja jó­ra hasz­nál­ni a ter­vé­ben. „Azt pe­dig tud­juk, hogy azok­nak, akik Is­tent sze­re­tik, azok­nak min­den ja­vuk­ra szol­gál, azok­nak, aki­ket el­ha­tá­ro­zá­sa sze­rint el­hí­vott.” (Róm 8,28)

Is­ten igé­je időt­len erő­for­rást je­lent, amely se­gít­sé­günk­re van, ami­kor az élet­kö­rül­mé­nyek­kel fog­lal­ko­zunk, le­gye­nek akár jók, akár rosszak. „A tel­jes Írás Is­ten­től ih­le­tett és hasz­nos a ta­ní­tás­ra, a fed­dés­re, a meg­job­bí­tás­ra, az igaz­ság­ban va­ló ne­ve­lés­re; hogy tö­ké­le­tes le­gyen az Is­ten em­be­re, min­den jó cse­le­ke­det­re fel­ké­szí­tett.” (2Tim 3,16–17)

Mér­ges vagy? Félsz? Ké­tel­kedsz Is­ten­ben? Mondd el ne­ki. Mi ezt úgy hív­juk: imád­ság. Az­tán várj Is­ten vá­la­szá­ra. Be­szél­ni fog hoz­zád „sze­re­tet­le­ve­lén”, a Bib­li­án ke­resz­tül.

Ta­lán te is azt mon­dod: „Már meg­pró­bál­tam a val­lást – ne­kem ez nem mű­kö­dik.” Igen, le­het, hogy meg­pró­bál­tad a val­lást – vagy­is meg­kí­sé­rel­tél elég jó len­ni ah­hoz, hogy tetsszél Is­ten­nek. Azon­ban ha itt meg­áll­tál, ak­kor so­ha nem pró­bál­tad meg a sze­mé­lyes kap­cso­la­tot Is­ten­nel az ő Fi­án, Jé­zus Krisz­tu­son ke­resz­tül. Va­ló­já­ban ná­la fo­god meg­ta­lál­ni a vá­la­szo­kat, ame­lye­ket ke­re­sel.

Ken Kor­kow (For­rás: Mon­day Man­na)