Gyermekvár

b Al­bert és Pong­rác lo­vag­nak egy hat­for­du­lós fel­ada­tot kell meg­ol­da­nia Sza­káll ki­rály ké­ré­sé­re. Old­já­tok meg ti is a fel­ada­to­kat, ame­lyek mind­egyi­ke egy-egy sza­már­ral kap­cso­la­tos bib­li­ai tör­té­net­hez kö­tő­dik, és a meg­fej­té­se­ket össze­gyűjt­ve küld­jé­tek el a szer­kesz­tő­ség cí­mé­re (Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­ge, 1085 Bu­da­pest, Ül­lői út 24.). A bo­rí­ték­ra ír­já­tok rá: Gyer­mek­vár. A vé­gén aján­dé­kot kap­tok.

– Hát, ked­ves Pong­rác ba­rá­tom, si­ke­re­sen meg­ol­dot­tuk az el­ső fel­ada­tot er­ről a ré­gi te­kercs­ről! Most me­lyik „sza­ma­ras” tör­té­net kö­vet­ke­zik?

– Ó, az egyik ked­ven­cem! Ami­kor ezt ol­va­som, min­dig cso­dá­lom Áb­ra­hám hi­tét!

– Ak­kor ez biz­tos az, ame­lyik­ben Is­ten meg­pa­ran­csol­ta, hogy ál­doz­za fel fi­át, Izsá­kot – mond­ta Al­bert lo­vag.

– El­ta­lál­tad! Tu­dod, min­dig el­gon­do­lom, mi­lyen szo­mo­rú le­he­tett Sá­ra és Áb­ra­hám, hogy nem szü­le­tett gyer­me­kük. Utá­na jó el­kép­zel­ni az örö­mü­ket, ami­kor öreg ko­ruk­ra még­is lett egy fi­uk, Izsák.

– De épp ezért volt ne­héz ké­rés Is­ten­től, hogy Áb­ra­hám ál­doz­za fel őt égő ál­do­za­tul a ma­ga ké­szí­tet­te ol­tá­ron a Mó­rij­já he­gyén – tet­te hoz­zá Al­bert.

– Így van! Az apá­nak még­is olyan nagy volt a hi­te, hogy kész volt ezt is meg­ten­ni. Tud­ta, hogy Is­ten bár­mi­kor vissza­kér­he­ti azt, amit adott. Még az egyet­len gyer­me­ket is. Fel­pa­kol­ta hát a fát a sza­már há­tá­ra, fog­ta a fi­át, és az egyik szol­gá­val el­in­dult a hegy fe­lé. A he­gyen épí­tett egy ol­tárt, meg­kö­töz­te Izsá­kot és fel­tet­te a ra­kás­ra. Ak­kor egy han­got hal­lott. Az Úr szólt hoz­zá, és azt mond­ta, hogy ne öl­je meg a fi­út. Lát­ta ugyan­is, hogy mi­lyen en­ge­del­mes Áb­ra­hám. Egy kost ren­delt oda, az lett az ál­do­zat Izsák he­lyett, Áb­ra­há­mot pe­dig gaz­da­gon meg­ál­dot­ta.

– És ho­gyan fog­juk a tör­té­net­tel kap­cso­la­tos szót meg­kap­ni?

– A sza­már há­tán lát­ha­tó fa­ha­sá­bok be­tű­i­ből kell össze­ol­vas­nunk, hogy mi volt jel­lem­ző Áb­ra­hám­ra.