evél&levél

A pé­csi gyü­le­ke­zet lel­ké­sze, Var­sá­nyi Fe­renc szín­ház­lá­to­ga­tás­ra hív­ta hí­ve­it. Egy busz­nyi lel­kes csa­pat in­dult el a kö­zel­múlt­ban Bu­da­pest­re. Már az úton so­kan éne­kel­ve han­go­lód­tak rá az el­kö­vet­ke­zen­dő él­mé­nyek­re.

El­ső utunk Bu­da­vár­ba ve­ze­tett. A Bé­csi ka­pu té­ri evan­gé­li­kus temp­lo­mot te­kin­tet­tük meg. Lel­ké­szünk a bu­da­vá­ri gyü­le­ke­zet tör­té­ne­té­ről be­szélt, majd rö­vid áhí­tat kö­vet­ke­zett. Tisz­ta lé­lek­kel, szív­vel vár­juk az Úr ér­ke­zé­sét, ezért imád­koz­tunk, és ezért éne­kel­tünk ad­ven­ti éne­ke­ket. A temp­lom alat­ti me­di­tá­ci­ós bar­lang­ba mé­cse­sek fé­nye ve­ze­tett le min­ket. Itt szem­be­sül­het­tünk a föl­dön fek­vő cé­du­lák­ra fel­írt bű­nök so­ka­sá­gá­val. „Sza­ba­dulj meg tő­lük” – vissz­hang­zott ben­nünk. A fel­szín­re ér­ve a gyü­le­ke­ze­ti fi­a­ta­lok for­ralt bor­ral ked­ves­ked­tek a „mély­ből jö­vők­nek.”

A Má­tyás-temp­lom és a Ha­lász­bás­tya érin­té­sé­vel sé­tál­tunk má­so­dik úti cé­lunk­hoz. Az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár „Lát­já­tok fe­le­im…” – Ma­gyar nyelv­em­lé­kek a kez­de­tek­től a 16. szá­zad ele­jé­ig cí­mű ki­ál­lí­tá­sát te­kin­tet­tük meg.

Utunk har­ma­dik ál­lo­má­sa a De­ák té­ri Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um volt. Lel­ké­szünk el­árul­ta, hogy an­nak ide­jén ő is se­géd­ke­zett a mú­ze­um anya­gá­nak gyűj­té­sé­ben. Az itt lát­ha­tó ál­lan­dó ki­ál­lí­tás – Evan­gé­li­kus­ság a ma­gyar kul­tú­rá­ban – az el­múlt fél év­ez­red leg­je­len­tő­sebb lutheránus egy­ház­mű­vé­sze­ti és kul­tu­rá­lis em­lé­ke­it mu­tat­ja be. Kö­zü­lük a leg­ér­té­ke­sebb Lu­ther Már­ton­ 1542-ben kelt ere­de­ti vég­ren­de­le­te, me­lyet a ma­gyar evan­gé­li­kus­ság őriz. Meg­il­le­tőd­ve áll­tunk Pe­tő­fi Sán­dor ke­resz­te­lő­me­den­cé­je mel­lett is. A lel­kes, min­den rész­let­re ki­ter­je­dő ide­gen­ve­ze­tés után a gyü­le­ke­ze­ti te­rem­ben te­á­val, sü­te­ménnyel ked­ves­ked­tek ne­künk.

A ne­gye­dik úti cél a Du­na Pa­lo­ta volt. Az est fény­pont­ja kö­vet­ke­zett. Meg­te­kin­tet­tük Ma­dách Im­re hal­ha­tat­lan re­mek­mű­vét, Az em­ber tra­gé­di­á­ját. Út­ban Bu­da­pest fe­lé Bu­zá­si­né An­tal Fran­cis­ka, aki a szer­ve­zés­ben is se­géd­ke­zett, fel­ol­vas­ta az Evan­gé­li­kus Élet­ben meg­je­lent kri­ti­kát, elő­ké­szít­ve ez­zel az elő­adás be­fo­ga­dá­sát. A Ma­gyar Örök­ség Díj­jal ki­tün­te­tett Evan­gé­li­um Szín­ház elő­adá­sa nem oko­zott csa­ló­dást. Va­ló­ban a leg­főbb új ben­ne – a ré­gi. Ha­gyo­má­nyos, klasszi­kus for­má­ban az ere­de­ti tar­ta­lom­mal, ért­he­tő szö­veg­mon­dás­sal ad­ták elő a ma­gyar kul­tú­ra e meg­ha­tá­ro­zó alap­mű­vét. Ma­dách gon­do­la­ta­it a fő­sze­rep­lők: Bán­ffy György (az Úr), Lé­nárt Lász­ló (Ádám), Bu­zo­gány Már­ta (Éva) és Kár­pá­ti Ti­bor (Lu­ci­fer) át­él­ten, hi­te­le­sen köz­ve­tí­tet­ték. Fe­jet kell haj­ta­nunk az el­hi­va­tott ren­de­ző, Ud­va­ros Bé­la előtt. Az ő sza­vai fe­je­zik ki leg­mél­tób­ban a mű ta­nul­sá­gát: „Az örök két­ke­dés és re­mény kö­zött az em­be­ri­ség csak Is­ten ke­gyel­mé­ben bíz­va ta­lál­ja meg az Élet ér­tel­mét, ér­té­két és szép­sé­gét.”

Til­la­i­né Me­rácz Ág­nes (Pécs)