evél&levél
Színházlátogatás Budapesten
A pécsi gyülekezet lelkésze, Varsányi Ferenc színházlátogatásra hívta híveit. Egy busznyi lelkes csapat indult el a közelmúltban Budapestre. Már az úton sokan énekelve hangolódtak rá az elkövetkezendő élményekre.
Első utunk Budavárba vezetett. A Bécsi kapu téri evangélikus templomot tekintettük meg. Lelkészünk a budavári gyülekezet történetéről beszélt, majd rövid áhítat következett. Tiszta lélekkel, szívvel várjuk az Úr érkezését, ezért imádkoztunk, és ezért énekeltünk adventi énekeket. A templom alatti meditációs barlangba mécsesek fénye vezetett le minket. Itt szembesülhettünk a földön fekvő cédulákra felírt bűnök sokaságával. „Szabadulj meg tőlük” – visszhangzott bennünk. A felszínre érve a gyülekezeti fiatalok forralt borral kedveskedtek a „mélyből jövőknek.”
A Mátyás-templom és a Halászbástya érintésével sétáltunk második úti célunkhoz. Az Országos Széchényi Könyvtár „Látjátok feleim…” – Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig című kiállítását tekintettük meg.
Utunk harmadik állomása a Deák téri Evangélikus Országos Múzeum volt. Lelkészünk elárulta, hogy annak idején ő is segédkezett a múzeum anyagának gyűjtésében. Az itt látható állandó kiállítás – Evangélikusság a magyar kultúrában – az elmúlt fél évezred legjelentősebb lutheránus egyházművészeti és kulturális emlékeit mutatja be. Közülük a legértékesebb Luther Márton 1542-ben kelt eredeti végrendelete, melyet a magyar evangélikusság őriz. Megilletődve álltunk Petőfi Sándor keresztelőmedencéje mellett is. A lelkes, minden részletre kiterjedő idegenvezetés után a gyülekezeti teremben teával, süteménnyel kedveskedtek nekünk.
A negyedik úti cél a Duna Palota volt. Az est fénypontja következett. Megtekintettük Madách Imre halhatatlan remekművét, Az ember tragédiáját. Útban Budapest felé Buzásiné Antal Franciska, aki a szervezésben is segédkezett, felolvasta az Evangélikus Életben megjelent kritikát, előkészítve ezzel az előadás befogadását. A Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Evangélium Színház előadása nem okozott csalódást. Valóban a legfőbb új benne – a régi. Hagyományos, klasszikus formában az eredeti tartalommal, érthető szövegmondással adták elő a magyar kultúra e meghatározó alapművét. Madách gondolatait a főszereplők: Bánffy György (az Úr), Lénárt László (Ádám), Buzogány Márta (Éva) és Kárpáti Tibor (Lucifer) átélten, hitelesen közvetítették. Fejet kell hajtanunk az elhivatott rendező, Udvaros Béla előtt. Az ő szavai fejezik ki legméltóbban a mű tanulságát: „Az örök kétkedés és remény között az emberiség csak Isten kegyelmében bízva találja meg az Élet értelmét, értékét és szépségét.”
Tillainé Merácz Ágnes (Pécs)