Oratio oecumenica

Kö­szön­jük ne­ked, mennyei Atyánk, hogy az Úr Jé­zus Krisz­tus ne­vé­ben hoz­zád for­dul­ha­tunk ké­ré­se­ink­kel. Ben­ned van re­mény­sé­günk, Is­te­nünk, aki szent Fi­ad szen­ve­dé­sé­ben hor­doz­tad és hor­do­zod a mi szen­ve­dé­se­in­ket. Te­ben­ned bí­zunk, aki meg­bo­csá­tot­tad és meg­bo­csá­tod bű­ne­in­ket. Ígé­re­ted­be ka­pasz­ko­dunk, hogy Krisz­tus Urunk ér­de­mé­ért meg­hall­gatsz min­ket, ami­kor eléd tár­juk ké­ré­se­in­ket.

Add meg ne­künk, gyer­me­ke­id­nek, hogy min­dig ké­szek le­gyünk imád­koz­ni ön­ma­gun­kért, test­vé­re­in­kért, fe­le­ba­rá­ta­in­kért, sőt el­len­sé­ge­in­kért is. Kész­tesd a szí­vün­ket a min­den kö­rül­mé­nyek kö­zöt­ti há­la­adás­ra, di­csé­ret­re. Ké­rünk, éb­ressz hi­tet em­ber­tár­sa­ink­ban, hadd is­mer­jék fel egy­re töb­ben, hogy te vagy a sze­re­tet. Igéd ne tér­jen vissza hoz­zád üre­sen, ha­nem cse­le­ked­je meg azt, ami­ért kül­de­tett.

Erő­sítsd és óvd meg evan­gé­li­u­mod kö­ve­te­it az egész vi­lá­gon. Aján­dé­kozz meg ben­nün­ket a szol­gá­lat kész­sé­gé­vel a meg­fá­rad­tak és meg­ter­hel­tek fe­lé. Ké­rünk, tá­massz egy­sé­get kö­zöt­tünk, akik a te ne­ved­ben hi­szünk, hadd le­gyünk egyek igéd meg­hal­lá­sá­ban és cse­lek­vé­sé­ben, a te aka­ra­tod sze­rint.

Ké­rünk té­ged mind­azo­kért, akik a kor­mány­zás­ban fe­le­lős­sé­get vál­lal­nak: add, hogy cél­ja­ik, ve­ze­té­sük az em­be­rek ja­vát szol­gál­ják, a bé­ke és igaz­sá­gos­ság szab­ja meg lé­pé­se­i­ket. Óvd meg te­remt­mé­nye­i­det a vér­on­tás­tól és az erő­szak min­den for­má­já­tól. Adj egyet­ér­tést és ön­zet­len egy­más­ra fi­gye­lést mun­ka­adó és mun­ka­vál­la­ló, ta­nár és di­ák, szü­lő és gyer­mek kö­zött. Ké­rünk, légy se­gí­tő­je mind­azok­nak, akik szo­rult hely­zet­ben van­nak, akik nél­kü­löz­nek, akik be­teg­ség­ben, ma­gány­ban, gyász­ban szen­ved­nek.

En­gedd ra­gyog­ni éle­tünk­ben min­den­nap a te fé­nye­det, a te sze­re­te­ted tölt­se be szí­vün­ket és űz­ze el fé­lel­mün­ket. Sza­ba­dítsd fel szí­vün­ket re­mény­sé­gé­re mind­an­nak, amit el­ké­szí­tet­tél a té­ged sze­re­tők­nek, akik föl­di éle­tünk­ben meg­íz­lel­het­jük jó­sá­go­dat ke­gyel­med­ben, egy­kor pe­dig meg­lát­ha­tunk té­ged szín­ről szín­re, di­cső­sé­ged tel­jes­sé­gé­ben. Ámen.