Keresztény szemmel

A cím­mel az idei film­szem­lén be­mu­ta­tott do­ku­men­tum­film­re uta­lok, ám a kér­dő­je­let már én tet­tem a vé­gé­re. A kö­zel­múlt­ban több­ször is jár­tam egy­ház­ke­rü­le­tünk­nek eb­ben a ré­gi­ó­já­ban, leg­utóbb lel­kész­ér­te­kez­le­ten.

Hat- és tíz­éves ko­rom kö­zött, pap­gye­rek­ként, Mis­kolc volt az ott­ho­nom. Sze­ret­tem a va­sár­nap dél­előt­ti gye­rek­bib­lia­kö­rö­ket, de még job­ban a dél­utá­ni sze­re­tet­ven­dég­sé­ge­ket. No, nem az egyéb­ként nyil­ván szín­vo­na­las elő­adá­sok vagy hit­éb­resz­tő ige­hir­de­té­sek mi­att, ha­nem mert a vé­gén min­dig volt tom­bo­la, ahol ap­ró-csep­rő tár­gya­kat le­he­tett nyer­ni. A tá­nyé­rok­ra ki­ké­szí­tett sü­te­mé­nye­ket pe­dig a há­zi­asszo­nyok min­dig úgy bo­rí­tot­ták be szal­vé­tá­val, hogy an­nak sar­ka­it össze­pön­dö­rí­tet­ték. Oly­kor si­ke­rült egy-egy zser­bó­sze­le­tet a pön­dö­rí­tés sér­tet­le­nül ha­gyá­sá­val el­csen­nem. Az is fel­kel­tet­te kí­ván­csi­sá­go­mat, hogy két­fé­le te­át, cit­ro­mo­sat és bo­ro­sat szol­gál­tak fel.

Mis­kol­con há­rom evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet is van. Gye­rek­ként a ma­gunk bel­vá­ro­si temp­lo­mán kí­vül na­gyon tet­szett a di­ós­győ­ri, hi­szen az köz­vet­le­nül a vár mel­lett állt, és a vas­gyá­ri, amely a ma­ga szé­les tor­nyá­val tény­leg úgy né­zett ki, mint egy erős vár.

A ma már le­gen­dás hat­va­nas évek vol­tak ezek. A Lu­ther-ud­var­ban, ahol együtt fo­ciz­tunk a szom­szé­dos fi­úk­kal, egyi­künk Al­bert Fló­ri, má­si­kunk Eu­se­bio akart len­ni. Ami­kor az­tán ránk sö­té­te­dett, fél­re­tet­tük a lab­dát, és tánc­dal­fesz­ti­vált ren­dez­tünk. Előbb Szö­ré­nyi Le­ven­tét utá­noz­va éne­kel­tük – úgy nyolc­éve­sen –, hogy „még fáj min­den csók”, majd Ko­vács Ka­ti­ként üvöl­töt­tük, hogy „nem le­szek töb­bé a já­ték­sze­red”. Ami­kor pes­ti lá­to­ga­tók jöt­tek, min­dig büsz­kén mu­tat­tuk ne­kik a vil­lany­rend­őrt, a vá­ros ak­kor még egyet­len köz­le­ke­dé­si lám­pá­ját. A sar­kon asszo­nyok ma­ku­kát árul­tak, amit a pes­ti­ek nem ér­tet­tek, hi­szen ők azt szo­tyo­lá­nak hív­ták.

A mis­kol­ci pa­ró­kia ab­la­ká­ból hosszan be le­he­tett lát­ni a Hu­nya­di ut­cát. Ami­kor a DVTK ott­hon ját­szott, a vil­la­mo­son für­tök­ben csüng­tek az em­be­rek. Má­jus el­se­jén pe­dig te­her­au­tók vo­nul­tak az ab­la­kunk alatt, pla­tó­ju­kon min­den­fé­le szo­ci­a­lis­ta vál­la­lat élő­ké­pe. Leg­töb­bet a Le­nin Ko­há­sza­ti Mű­vek­ről hal­lot­tam. Meg az új gaz­da­sá­gi me­cha­niz­mus­ról. Ami­ből a ki­sebb bol­ti vá­sár­lá­sok­kal már meg­bí­zott fi­úcs­ka­ként annyit ta­pasz­tal­tam, hogy a vaj 5 fo­rint 60 fil­lér­ről hir­te­len 6 fo­rint 60 fil­lér­re drá­gult, ám az­tán szá­mom­ra fel­fog­ha­tat­lan mó­don még ol­csóbb lett, és csak 5 fo­rint­ba ke­rült. Most ak­kor jó ez az új me­cha­niz­mus vagy rossz? – kér­dez­tem ma­gam­tól, és ta­lán nem én vol­tam az egyet­len, aki nem tud­ta a vá­laszt.

Sor­sod Bor­sod? Az én éle­te­met két­ség­te­le­nül meg­ha­tá­roz­ta a négy itt töl­tött év. Gye­rek­ko­runk­ra ál­ta­lá­ban ro­man­ti­ká­val te­kin­tünk vissza, a va­ló­ság nyil­ván ak­kor sem volt ilyen de­rűs. A mai hely­zet azon­ban több mint mell­be­vá­gó. Az ipar meg­szű­né­sé­vel sor­ra be­zár­tak a gyá­rak, ezért na­gyon sok a mun­ka­nél­kü­li. A csa­lá­dok több­sé­ge a lét­mi­ni­mum alatt él. Akik egy­kor rend­sze­re­sen tá­mo­gat­ták az egy­há­zat, azok ma se­gé­lyért ko­pog­tat­nak a lel­ké­szi hi­va­tal­ban.

Leg­in­kább a köz­biz­ton­ság két­ség­be­ej­tő. Szin­te min­den lel­kész­nek van egy tör­té­ne­te fel­tört gép­ko­csi­ról, ki­fosz­tott per­sely­ről, el­ra­bolt mo­bil­te­le­fon­ról és a fe­nye­ge­tett­ség szá­mos je­lé­ről. Ne ker­tel­jünk, leg­több a ro­mák ál­tal el­kö­ve­tett ag­resszió. Az egyik temp­lom­ba a mi­nap négy fi­úcs­ka sza­ladt az is­ten­tisz­te­let előtt, a leg­na­gyobb ta­lán tíz­éves volt. „Hol tart­já­tok a pénzt? Mer­re a per­sely? Tet­te­tek már be­le?” – kér­dez­ték fe­nye­ge­tő­en. Má­sok a temp­lom­ba igyek­vők tás­ká­ját fog­dos­sák vagy rán­gat­ják.

Az egy­há­zi al­kal­mak­kal kap­cso­lat­ban szá­mos gyü­le­ke­zet­ben óv­in­téz­ke­dé­se­ket kel­lett be­ve­zet­ni. Négy óra után sem­mi­fé­le al­ka­lom nem kez­dőd­het. Ké­rik, hogy egye­dül sen­ki ne men­jen temp­lom­ba, és ne in­dul­jon on­nan ha­za. Az is­ten­tisz­te­let alatt be­zár­ják a temp­lom aj­ta­ját, csak csen­ge­tés­re le­het be­jut­ni. Nem ta­ná­csol­ják a hí­vek­nek, hogy ira­to­kat vagy pénzt hord­ja­nak ma­guk­nál. Több gyü­le­ke­zet­ben azt ké­rik, hogy a per­sely­be szánt össze­get is in­kább pos­tai csek­ken küld­jék el.

Sor­sod Bor­sod? Írá­som­mal bá­to­rí­ta­ni sze­ret­ném az itt élő evan­gé­li­ku­so­kat, az itt szol­gá­ló lel­ké­sze­ket. Mert na­gyon ne­héz ez a te­rep. Az it­te­ni­ek fa­nyar hu­mo­ra sze­rint Bor­sod­ban csak a sör vi­lá­gos.

A szór­vány­hely­ze­tet és az ab­ból adó­dó fel­ada­to­kat né­hány szám­mal sze­ret­ném ér­zé­kel­tet­ni. A me­gyé­ben a leg­utób­bi nép­szám­lá­lás ide­jén 749 ezer em­ber élt, kö­zü­lük 5914-en val­lot­ták ma­gu­kat evan­gé­li­kus­nak. Ez a la­kos­ság 0,8 szá­za­lé­ka. Bor­sod-Aba­új-Zemp­lén me­gye ki­lenc egy­ház­köz­sé­gé­nek vá­lasz­tói név­jegy­zé­ké­ben össze­sen 2046 evan­gé­li­kus sze­re­pel. Ez a me­gye la­kos­sá­gá­nak 0,27 szá­za­lé­ka, vagy­is a me­gyében ezer la­ko­s­ból nem egé­szen hár­man tar­toz­nak egy­há­zunk­hoz. Utá­na­néz­tem a vál­to­zá­sok­nak: ez a szám hét év alatt ne­gye­dé­vel csök­kent. Az egy­há­zi épü­le­tek fenn­tar­tá­sa és a szol­gá­lat tá­mo­ga­tá­sa ezért egy­re ki­sebb cso­port­ra há­rul. A nép­szám­lá­lás­sal kap­cso­lat­ban nem ta­nul­ság nél­kü­li az az adat, hogy az 5914 evan­gé­li­kus mint­egy har­ma­da fa­lun él. Több­nyi­re el­nép­te­le­ne­dő kis­te­le­pü­lé­se­ken.

Mi kö­vet­ke­zik mind­eb­ből? Ter­mé­sze­tes, hogy a lel­ké­szek il­let­mé­nyét több­nyi­re köz­pon­ti for­rás­ból kell ki­egé­szí­te­ni. Meg kell be­csül­ni ne­héz szol­gá­la­tu­kat, ugyan­ak­kor el is le­het vár­ni tő­lük a hí­vek rend­sze­res lá­to­ga­tá­sát, a szin­te ház­tól há­zig ha­la­dó misszi­ót. Az is­ten­tisz­te­le­tek és a lel­ki­gon­do­zás új for­mái iránt is nyi­tott­sá­got kell mu­tat­ni. Lét­kér­dés a ro­mák kö­zöt­ti szo­ci­á­lis és lel­ki mun­ka.

Eb­ben a hely­zet­ben meg­nő a mé­dia sze­re­pe. Le­gyen ter­mé­sze­tes, hogy a hí­vek fi­gyel­mét fel­hív­juk az evan­gé­li­kus rá­dió- és té­vé­mű­so­rok­ra. Azok pe­dig ér­dem­ben fog­lal­koz­za­nak a „vé­ge­ken” élők sa­já­tos hely­ze­té­vel. Csak re­mél­ni le­het, hogy egy­há­zunk hon­lap­ja sok ház­tar­tás­ba el­jut, ám azt szo­mo­rú­an lá­tom, hogy nincs min­den gyü­le­ke­zet­nek sa­ját – plá­ne rend­sze­re­sen fris­sí­tett – hon­lap­ja. Egy­há­zi he­ti­la­punk a szór­vány­ban élők szá­má­ra kü­lö­nö­sen ér­té­kes hír­for­rás és lel­ki táp­lá­lék le­het. Meg­néz­tem az ez­zel kap­cso­la­tos ada­to­kat is. A me­gyé­be össze­sen 83 pél­dány jár az Evan­gé­li­kus Élet­ből. 35-en egyé­ni elő­fi­ze­tők, 48 pél­dányt a temp­lo­mi irat­ter­jesz­tés­ben le­het meg­vá­sá­rol­ni. Nem saj­tó­hi­ba: az egész me­gyé­be 83 pél­dány jut el la­punk­ból.

Sor­sod Bor­sod? Em­be­ri­leg ez ta­lán sú­lyos te­her. De Urunk szá­má­ra nincs le­he­tet­len. A zsol­tá­ros­sal együtt mond­hat­ja min­den itt élő test­vér: „Uram, (…) te tar­tod ke­zed­ben sor­so­mat.” Borsod! Sor­sod Is­ten ke­zé­ben van!

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület