Evangélikusok

Ter­mé­sze­te­sen tu­dom, hogy dr. Frenkl Ró­bert pro­fes­sor eme­ri­tus, szá­mos tu­do­má­nyos és sport­bi­zott­ság, ke­resz­tény szer­ve­zet, egye­sü­let el­nö­ke, ha­zai és nem­zet­kö­zi fo­lyó­ira­tok szer­kesz­tő­bi­zott­sá­gá­nak tag­ja vagy ve­ze­tő­je volt, de is­me­rő­sei több cso­port­já­ban a ben­ső­sé­ges vi­szony alap­ján meg­en­ge­dett őt Ro­bi­nak szó­lí­ta­ni.

Ma­gam él­vez­tem azt a sze­ren­csét, hogy a há­bo­rút kö­ve­tő­en, 1944 és 52 kö­zött a Fa­so­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um­ban a jól is­mert „B”-sek kö­zött osz­tály­tár­sa, sok hely­zet­ben har­cos­tár­sa le­het­tem. Min­de­nek­előtt azon­ban élet­re szó­ló, szív­bé­li jó ba­rát­ja. Fel­jo­go­sít­va ér­zem te­hát ma­ga­mat, hogy az is­ko­la­tár­sak ne­vé­ben – saj­nos már csak ke­ve­sen va­gyunk élet­ben – bú­csúz­zak az­zal az élő re­mény­ség­gel, hogy Is­ten bi­ro­dal­má­ban a ma még konk­ré­tan ne­he­zen meg­fo­gal­maz­ha­tó for­má­ban, de bi­zo­nyo­san öröm­ben új­ra együtt le­szünk Jé­zus­sal és elő­re­ment sze­re­tett ta­ná­ra­ink­kal és tár­sa­ink­kal.

Sok kö­zös­ség büsz­ke ar­ra, hogy Ro­bi tag­ja volt nyu­god­tabb meg oly­kor ne­he­zebb kö­rül­mé­nyek kö­zött, de kö­zü­lük né­gyet kö­te­les­sé­gem­nek ér­zek meg­em­lí­te­ni, mert ezek­ben egy­részt kü­lö­nö­sen is po­zi­tív sze­re­pet ját­szott, más­részt tu­dom, hogy eze­ket ő is tu­da­tos sze­re­tet­tel vál­lal­ta. Ne­ve­ze­te­sen el­ső­ként a 16-os fa­so­ri cser­kész­csa­pa­tot, amely­nek ha­gyo­má­nyát még a fel­szá­mo­lás után is éve­kig „il­le­gá­li­san” foly­tat­tuk a gim­ná­zi­um ke­re­tei kö­zött. Má­so­dik­nak a De­ák té­ri evan­gé­li­kus if­jú­sá­got, amely­nek fe­le­lős ve­ze­té­sét a leg­kri­ti­ku­sabb idők­ben vet­te át. Har­mad­sor­ban a Test­vé­ri Szó szer­kesz­tő­i­nek kö­zös­sé­gét, ame­lyet a leg­utób­bi idő­kig új­ra és új­ra el­is­me­rő­en em­lí­tett több össze­füg­gés­ben. Utol­já­ra, de nem utol­só­sor­ban csa­lá­dun­kat, ahol vál­lal­ta az es­kü­vői ta­nú sze­re­pét és ki­seb­bik lá­nyunk ese­té­ben a na­gyon fe­le­lő­sen be­töl­tött ke­reszt­szü­lői fel­ada­tot.

Há­lá­sak va­gyunk Is­ten­nek, hogy sze­mé­lyé­ben olyan tár­sat, ba­rá­tot adott, aki ter­mé­sze­tes okos­sá­gá­val, te­het­sé­gé­vel, meg­szer­zett is­me­re­te­i­vel, Krisz­tus­ba ve­tett el­kö­te­le­zett hi­té­vel se­gít­sé­günk­re volt az el­iga­zo­dás­ban pró­ba­té­te­lek – pél­dá­ul be­teg­sé­gek – kö­zött, és min­dig mel­lénk sze­gő­dött prob­lé­má­ink meg­ol­dá­sá­ra.

Bú­csú­zom, Ro­bi, a bol­dog vi­szont­lá­tás bi­zo­nyos­sá­gá­val!

Ba­rá­tod:

Ga­dó Pa­li