Oratio oecumenica

Is­te­nünk! Te vagy a vi­lág te­rem­tő­je, fenn­tar­tó­ja és gond­vi­se­lő­je. Ké­rünk té­ged az egész te­rem­tett vi­lá­gért. Gyó­gyítsd be­teg­sé­ge­it. Ta­pasz­tal­ja meg gond­vi­se­lő sze­re­te­te­det. Vál­jék imá­vá min­den ál­lan­dó­sá­ga és vál­to­zá­sa, hogy té­ged di­csér­jen, és ró­lad te­gyen bi­zony­sá­got. Tedd ró­lad szó­ló ének­ké az éle­tet, amely tő­led szár­ma­zik, hogy dí­sze le­gyen a föld­nek. Te védd és óvd. Add, hogy ve­gye kö­rül táp­lá­ló és vi­gyá­zó, gyen­géd sze­re­te­té­vel te­remt­mé­nyed, a Föld. Vi­lá­gít­sa be és de­rít­se fel min­den reg­gel él­te­tő su­ga­ra­i­val te­remt­mé­nyed, a Nap. Tisz­tít­sa és üdít­se al­ko­tá­sod, a szél. Ön­töz­ze és fris­sít­se aján­dé­kod, a har­mat és eső. Add, hogy te­remt­mé­nyed, az em­ber új­ra vissza­tér­jen a te­rem­tett­ség rend­jé­be, tisz­tel­je, sze­res­se azt. Ve­gye föl a te­rem­tés rit­mu­sát, hogy gyó­gyul­jon test­ben és lé­lek­ben.

Atyánk! Tud­juk, hogy ha te va­la­mit el­in­dí­tasz, azt vég­hez is vi­szed. Ha te vál­to­zást adsz, an­nak a fel­té­te­le­it is meg­te­rem­ted. A pusz­tá­ba vitt nép­nek cso­dá­la­tos mó­don en­ni ad­tál. Ké­rünk té­ged, adj en­ni min­den éhe­ző­nek. Te­remts az em­ber szí­vé­be hi­tet és bi­zal­mat irán­tad, sze­re­te­tet és együtt­ér­zést a má­sik em­ber­rel szem­ben, hogy szűn­jék a nél­kü­lö­zés a föl­dön. Tégy min­den élőt te­rí­tett asz­ta­lod ven­dé­gé­vé, és add, hogy együtt, egy szív­vel di­csér­jünk té­ged jó­sá­go­dért.

Urunk, Jé­zus Krisz­tus! Te öt­ezer em­bert ven­dé­gel­tél meg, és men­tet­tél meg az éh­ség­től, mert ar­ra volt szük­sé­gük. De nem hagy­tad őket té­ve­dés­ben sze­mé­lyed fe­lől. Meg­mu­tat­tad és el­mond­tad, hogy ki vagy te, mert er­re még na­gyobb szük­sé­gük volt. Te vagy a tel­jes élet iga­zi ke­nye­re. Ne­künk is a te is­me­re­ted­re van a leg­in­kább szük­sé­günk. Te táp­lálj ben­nün­ket a tel­jes élet ke­nye­ré­vel. Ké­rünk, adj min­den em­ber szí­vé­be tisz­tán­lá­tást, hogy meg tud­ja kü­lön­böz­tet­ni a szük­sé­gest a szük­sé­ge­sebb­től, a fon­to­sat a fon­to­sabb­tól, és meg­is­mer­jen té­ged, az egyet­len leg­fon­to­sab­bat. Add, hogy ez ál­tal min­den em­ber el­jus­son az Is­ten­nel va­ló örök kö­zös­ség­re. Ámen.