Egyházunk egy-két hete

A sze­mé­lyes kap­cso­lat­te­rem­tés szem­pont­já­ból fon­tos és in­for­ma­tív ta­lál­ko­zó hely­szí­ne volt már­ci­us 3-án, szer­dán egy­há­zunk or­szá­gos iro­dá­já­nak Ül­lői út 24. szám alat­ti nagy ta­nács­ter­me. A ti­zen­hét fős es­pe­re­si ta­nács tar­tot­ta itt ülé­sét az­zal a cél­lal, hogy sze­mé­lye­sen meg­is­mer­ked­je­nek az or­szá­gos ad­mi­niszt­rá­ció min­den egyes dol­go­zó­já­val. A ta­lál­ko­zót Ben­ce Im­re, a Bu­dai Egy­ház­me­gye es­pe­re­se kez­de­mé­nyez­te még ta­valy, Gab­nai Sán­dor es­pe­res fel­ve­té­se alap­ján.

A nap fo­lya­mán a püs­pö­ki ta­náccsal – az­az egy­há­zunk há­rom püs­pö­ké­vel – ki­egé­szül­ve pon­tos be­osz­tás sze­rint ér­kez­tek be­mu­tat­ko­zó be­szél­ge­tés­re az Ül­lői úti iro­da osz­tá­lya­i­nak, mun­ka­ága­i­nak dol­go­zói, re­fe­ren­sei.

Há­zi­gaz­da­ként Ká­kay Ist­ván or­szá­gos iro­da­igaz­ga­tó fo­gad­ta az es­pe­re­si és a püs­pö­ki ta­nács tag­ja­it. Mi­u­tán egyen­ként, pár szó­val be­mu­tat­ta mun­ka­tár­sa­it, át­ad­ta ne­kik a szót. A kol­lé­gák mun­ka­kö­rük­ről, na­pi fel­ada­ta­ik­ról épp­úgy be­szá­mol­tak, mint ar­ról, hogy mi­ó­ta dol­goz­nak az or­szá­gos iro­da kö­te­lé­ké­ben, va­la­mint né­hány szót szól­tak csa­lá­di hát­te­rük­ről és egy­há­zi kö­tő­dé­sük­ről is. Ezek után az es­pe­res és püs­pök ven­dé­gek tet­tek fel kér­dé­se­ket a – nem egy eset­ben név­ről, te­le­fon­ból már is­mert – most „arc­cal”, sze­mé­lye­sen is meg­is­mert mun­ka­tár­sak­nak. A ta­lál­ko­zás a köl­csö­nös meg­is­mer­ke­dés mel­lett te­hát jó al­ka­lom volt ar­ra is, hogy az egy­há­zi ve­ze­tők az egyes osz­tá­lyok, mun­ka­ágak ak­tu­á­lis ügye­i­ről nap­ra­ké­szen tá­jé­ko­zód­ja­nak.

A nagy iz­ga­lom­mal és ké­szü­lő­dés­sel várt esz­me­cse­rén min­den osz­tály és mun­ka­ág dol­go­zói meg­je­len­tek, azok­nak a – több­nyi­re lel­ké­szi mun­kát vég­ző – re­fe­ren­sek­nek a ki­vé­te­lé­vel, akik­nek a szol­gá­la­tát az es­pe­re­si kar már ko­rább­ról is­mer­te.

A dél­után a gyűj­te­mé­nye­ké volt: az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Könyv­tár, a Le­vél­tár, il­let­ve a Mú­ze­um a gyűj­te­mé­nyi ve­ze­tők rész­vé­te­lé­vel az evan­gé­li­kus egy­ház­köz­sé­gi gyűj­te­mé­nyek ke­ze­lé­sé­nek té­má­já­ban foly­ta­tott tár­gya­lást az es­pe­re­si ta­náccsal.

Mint Ká­kay Ist­ván el­mond­ta, öröm­mel fo­gad­ta a püs­pö­ki és es­pe­re­si ér­dek­lő­dést, kö­szö­ne­tét fe­jez­te ki az egy­ház­ve­ze­tők egész na­pos ak­tív je­len­lé­té­ért, va­la­mint meg­kö­szön­te az iro­da dol­go­zó­i­nak po­zi­tív és konst­ruk­tív hoz­zá­ál­lá­sát is.

Az el­ső vissza­jel­zé­sek sze­rint az es­pe­re­sek hasz­nos­nak ta­lál­ták a ta­lál­ko­zást, és ki­fe­jez­ték ab­bé­li re­mé­nyü­ket, hogy ha­son­ló ta­lál­ko­zók­ra a jö­vő­ben is – akár éven­te – sor ke­rül­het, fo­lya­ma­tos­sá té­ve és épít­ve ez­zel az egy­ház­me­gyék, egy­ház­ke­rü­le­tek ve­ze­tői és az ad­mi­niszt­rá­ció dol­go­zói kö­zöt­ti sze­mé­lyes kon­tak­tust.

K. D.