Evangélikusok

A Dé­li Egy­ház­ke­rü­let­ben szá­mos egy­há­zi bí­ró­sá­gi tár­gya­lás zaj­lott az utób­bi idő­ben, és szá­mos vál­to­zás van fo­lya­mat­ban. A sok­szor nagy port ka­vart és fe­szült­sé­gek­kel te­li tör­té­né­sek­ről az evangelikus.hu főszerkesztő­je, Hor­váth-Bol­la Zsu­zsan­na kér­dez­te az egy­ház­ke­rü­let püs­pö­két, Gáncs Pé­tert, az­zal a nem tit­kolt szán­dék­kal, hogy ele­jét ve­gye a ta­lál­ga­tá­sok­nak, hí­resz­te­lé­sek­nek. Az alábbiakban ebből az interjúból idézünk.

– Az el­múlt idő­szak­ban szá­mos fe­gyel­mi el­já­rás volt az egy­ház­ke­rü­let­ben. Mon­da­na ezek­ről konk­ré­tu­mo­kat?

– A rá­kos­pa­lo­tai, a du­na­egy­há­zi és a szar­va­si gyü­le­ke­zet­ben fe­gyel­mi el­já­rá­so­kat kel­lett in­dí­ta­nunk. Az el­ső két eset­ben a fo­lya­mat vé­ge az lett, hogy a fe­gyel­mi ta­nács a lel­kész szol­gá­la­ti jog­vi­szo­nyá­nak fel­bon­tá­sát ítél­te meg. Ez azt je­len­ti, hogy ilyen­kor a lel­kész ren­del­ke­zé­si ál­lo­mány­ba ke­rül, el­me­het más gyü­le­ke­zet­be, il­let­ve a püs­pök ja­va­sol­hat ne­ki más he­lyet.

A leg­sú­lyo­sabb eset a szar­vas-új­temp­lo­mi volt, ahol a lel­kész­nőt, De­me Zol­tán­nét a szol­gá­la­ti jog­vi­szony fel­bon­tá­sá­ra ítél­te a jog­erős ha­tá­ro­zat, míg a lel­készt, De­me Zol­tánt a lel­ké­szi hi­va­ta­lá­tól kel­lett meg­fosz­ta­ni, mi­vel őt ko­ráb­ban egy­szer a szol­gá­la­ti jog­vi­szony­ból már fel­men­tet­te a bí­ró­ság, így ugyan­azt az íté­le­tet nem le­he­tett még egy­szer ki­mon­da­ni. Ez a leg­sú­lyo­sabb íté­let feb­ru­ár 15-én jog­erő­re is emel­ke­dett.

Úgy gon­do­lom, hogy egy­rész­ről ezek mö­gött a tör­té­né­sek mö­gött ott van az egy­há­zi és vi­lá­gi elem össze­csi­szo­ló­dá­sá­nak fáj­dal­mas fo­lya­ma­ta, más­fe­lől vi­szont egy­re ko­mo­lyabb prob­lé­ma az egy­ház­ban a gyü­le­ke­ze­ti au­to­nó­mia kér­dé­se is. Olyan mér­té­kű au­to­nó­mi­át adott egy­há­zunk zsi­na­ta a gyü­le­ke­ze­tek­nek, ami­vel saj­nos nem csak él­ni, de vissza­él­ni is le­het. Er­re pél­da az új­temp­lo­mi gyü­le­ke­zet, ahol a gyü­le­ke­zet­nek jo­ga volt ar­ra, hogy óvo­dát in­dít­son. Az óvo­dá­ra épít­ve ké­sőbb olyan is­ko­lát in­dí­tot­tak el, amely mű­kö­dés­kép­te­len­né vált. Szar­va­son nin­csen két evan­gé­li­kus ál­ta­lá­nos is­ko­lá­nak lét­jo­go­sult­sá­ga, mert nin­csen annyi gye­rek, hogy két is­ko­la egész­sé­ges ri­va­li­zá­lás­ban egy­más mel­lett meg­él­jen.

– Mi lesz en­nek a kö­vet­kez­mé­nye?

– Is­ko­lát ed­dig húsz éven ke­resz­tül csak ala­pí­tot­tunk, most vi­szont úgy néz ki, hogy egyet meg kell szün­tet­nünk. Az is­ko­la csőd­be ke­rült. Az a re­á­lis ve­szély áll fenn, hogy a jól mű­kö­dő óvo­dát is ma­gá­val ránt­ja. Most már­ci­us­ban az óvó­nők nem tud­ják fel­ven­ni a fi­ze­té­sü­ket, mert az is­ko­la fi­nan­szí­ro­zá­sa el­vi­szi a pénzt. Az is­ko­lá­ban négy osz­tály­ban hu­szon­egy gye­rek ta­nul, nem kell nagy ma­te­ma­ti­kus­nak len­ni, hogy ki­szá­mol­juk, ek­ko­ra lét­szám­nak nem le­het fenn­tar­ta­ni egy is­ko­lát.

– A má­sik evan­gé­li­kus is­ko­la át tud­ja ven­ni eze­ket a gye­re­ke­ket?

– Az összes gye­re­ket nem tud­ja át­ven­ni, vi­szont el tud­juk he­lyez­ni őket a vá­ros más is­ko­lá­i­ban. Gyer­mek ut­cá­ra nem fog ke­rül­ni.

– A pe­da­gó­gu­sok­kal mi lesz?

– A tör­vé­nye­sen já­ró vég­ki­elé­gí­tést ki fog­juk ne­kik fi­zet­ni. A fenn­tar­tó egy­ház­köz­ség fe­le­lős­sé­ge, hogy saj­nos úgy vet­tek fel pe­da­gó­gu­so­kat, hogy nem volt meg a meg­fe­le­lő gyer­mek­lét­szám, nem volt meg a fi­nan­szí­ro­zá­si alap. Saj­nos a le­kö­szö­nő lel­kész há­zas­pár el­va­kult ví­zi­ó­ja lett vol­na az is, hogy er­re az élet­kép­te­len ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ra még egy gim­ná­zi­u­mot is sze­ret­tek vol­na ala­pí­ta­ni.

– Hogy tör­tén­he­tett az, hogy gya­kor­la­ti­lag a csőd­el­já­rá­sig el­hú­zód­ha­tott ez az ügy? Nem tu­dott az egy­há­zi ve­ze­tés ko­ráb­ban köz­be­szól­ni?

– Ezt az ir­re­á­lis, fe­le­lőt­len ámok­fu­tást azért nem le­he­tett meg­aka­dá­lyoz­ni, mert a gyü­le­ke­zet fenn­tar­tá­sá­ban volt az is­ko­la. A pres­bi­té­ri­um tag­jai fi­ze­tett al­kal­ma­zot­tak vol­tak a gyü­le­ke­zet­ben, te­hát eg­zisz­ten­ci­á­li­san a lel­kész­től függ­tek, és min­dig min­dent meg­sza­vaz­tak, amit a lel­kész há­zas­pár sze­re­tett vol­na. 2010. feb­ru­ár 28-án, va­sár­nap azon­ban vég­re fe­le­lős dön­tés szü­le­tett: a pres­bi­té­ri­um az óvo­da meg­men­té­se ér­de­ké­ben az is­ko­la fel­szá­mo­lá­sát kez­de­mé­nyez­te. Ez az el­já­rás el­in­dult, saj­nos most ez­zel szem­be­sül­ni­ük kell a gyer­me­kek­nek és a szü­lők­nek egy­aránt. Fáj­dal­mas fo­lya­mat lesz, na­gyon saj­nál­juk, hogy ez be­kö­vet­ke­zett.

Az óvo­dát nem akar­juk koc­ká­ra ten­ni, és mi­vel a gyü­le­ke­zet is fi­ze­tés­kép­te­len­né vált, ezért min­den­kép­pen meg kell ten­ni ezt a lé­pést. Ki kell mon­da­ni: a lel­kész há­zas­pár a gyü­le­ke­ze­tet, az in­téz­mé­nye­ket anya­gi, szer­ve­ze­ti és lel­ki csőd­be vit­te.

– A De­me há­zas­pár he­lyé­re új lel­készt ne­vez­tek ki…

– Egy­elő­re he­lyet­tes lel­készt ne­vez­tünk ki Zá­to­nyi Já­nos sze­mé­lyé­ben. Ez át­me­ne­ti meg­ol­dás. Sze­ret­nénk gyor­san el­in­dí­ta­ni a lel­kész­vá­lasz­tást, de ah­hoz az kell, hogy a gyü­le­ke­zet anya­gi­lag talp­ra áll­jon, hi­szen a lel­kész­vá­lasz­tás alap­ve­tő fel­té­te­le, hogy díj­le­ve­let tud­ja­nak fel­mu­tat­ni: mit tud­nak nyúj­ta­ni a pá­lyá­zók­nak? Je­len­leg a gyü­le­ke­zet csőd­ben van. Ha talp­ra áll­nak, ak­kor le­het meg­hir­det­ni az ál­lást vagy meg­hív­ni va­la­kit, at­tól füg­gő­en, hogy a köz­gyű­lés ho­gyan dönt. (…)

– Mik vol­tak a gon­dok Du­na­egy­há­zán?

– Bá­csi Já­nos lel­készt fel kel­lett men­te­ni, mert évek óta nem tud­ta a gyü­le­ke­ze­tet meg­fe­le­lő­en ve­zet­ni. Töb­bek kö­zött nem ké­szült zár­szám­adás, nem volt költ­ség­ve­tés, te­hát a gyü­le­ke­zet tör­vény­te­le­nül mű­kö­dött. Jú­ni­us 30-ig fe­le­sé­ge, a ko­ráb­bi be­osz­tott lel­kész, Bá­csi­né Vil­mos And­rea ka­pott he­lyet­tes lel­ké­szi meg­bí­zást. Nem tud­juk, hogy ad­dig a gyü­le­ke­zet talp­ra áll-e. Ha ad­dig nem jön­nek rend­be a dol­gok, ak­kor más meg­ol­dást kell ta­lál­nunk. (…)

– Rá­kos­pa­lo­tán mi volt a hely­zet?

– Itt a lel­kész és a fel­ügye­lő kö­zöt­ti vi­szony rom­lott meg. A fel­ügye­lő és a pres­bi­te­rek nagy ré­sze úgy lát­ta, hogy a lel­kész nin­csen ele­get a gyü­le­ke­zet­ben, mert az or­szá­gos fenn­tar­tás­ban lé­vő, ám a gyü­le­ke­zet tu­laj­do­nát ké­pe­ző idő­sek ott­ho­ná­ban lé­vő igaz­ga­tói ál­lá­sát is el­lát­ja. A pres­bi­té­ri­um ezért kez­de­mé­nyez­te a lel­kész fel­men­té­sét. Ezt a köz­gyű­lés ugyan több­sé­gé­ben tá­mo­gat­ta, de a két­har­ma­dos sza­va­za­ti arány nem volt meg. A lel­kész te­hát ma­radt, de fe­gyel­mi ta­nács elé ke­rült az ügy.

Meg­ál­la­pí­tást nyert, hogy a lel­kész nem tud együtt­mű­köd­ni a fel­ügye­lő­vel, kép­te­len a komp­ro­misszum­ra. A fe­gyel­mi ta­nács ugyan­ak­kor a fel­ügye­lő fel­men­té­sét is kér­te, mert fe­le­lős­nek lát­ták a gyü­le­ke­zet meg­osz­tá­sá­ért. Mind­ket­ten fel­leb­be­zé­si jo­guk­kal él­tek.

A lel­kész fel­men­té­sét az or­szá­gos bí­ró­ság jó­vá­hagy­ta, míg a fel­ügye­lő ese­té­ben ki­mond­ta, hogy bár lát­ják, ő is fe­le­lős a meg­osz­tott­sá­gért, de nem lát­ták ezt meg­fe­le­lő­en alá­tá­maszt­va, így ő ma­radt to­vább­ra is fel­ügye­lő. Mi a fe­gyel­mi ta­nács ré­szé­ről sze­ret­tük vol­na, ha mind­két ol­dal­ról új­ra­kez­dés tör­té­nik, de a bí­ró­ság más­képp dön­tött.

Csak re­mél­ni tu­dom, hogy a fel­ügye­lő a kö­vet­ke­ző lel­késszel jobb vi­szonyt fog ki­ala­kí­ta­ni. Saj­nos ez meg­le­he­tő­sen csú­nya „iszap­bir­kó­zás” volt a lel­kész és a fel­ügye­lő kö­zött. Es­pe­res úr­ral, a ke­rü­le­ti el­nök­ség­gel is so­kat pró­bál­tunk a lel­kész és a fel­ügye­lő kö­zött köz­ve­tí­te­ni. Saj­nos nem si­ke­rült, és vé­gül nem volt más meg­ol­dás…

– Ki ve­ze­ti je­len­leg a gyü­le­ke­ze­tet?

– Je­len­leg a Bá­tovsz­ky Gá­bor mel­lé nyá­ron ke­rült be­osz­tott lel­kész­nő, Po­nicsán Er­zsé­bet vi­szi to­vább a gyü­le­ke­zet ügye­it, míg a ko­ráb­bi gyü­le­ke­ze­ti lel­kész az idő­sek ott­ho­nát ve­ze­ti Pa­lo­tán, amíg a szer­ző­dé­se tart. Az in­téz­mény fenn­tar­tó­ja az or­szá­gos egy­ház, de az épü­let a gyü­le­ke­zet tu­laj­do­ná­ban van. Az or­szá­gos pres­bi­té­ri­um ne­vez­te őt ki az ott­hon élé­re, és ez a tes­tü­let is hív­hat­ná vissza. Sze­rin­tem hosszú tá­von nem jó az, ha a lel­kész to­vább­ra is eb­ben a gyü­le­ke­zet­ben ma­rad. Re­mé­lem, be fog­ja lát­ni, hogy más gyü­le­ke­zet­ben, fe­szült­sé­gek­től men­tes lég­kör­ben job­ban tud­ja Is­ten ügyét szol­gál­ni, de én eb­be a ma­gam ré­szé­ről már nem kí­vá­nok be­le­szól­ni.

(…)

– Püs­pök­ként Ön ho­gyan él­te meg az utób­bi hó­na­po­kat?

– Ta­nul­sá­gos volt ez a né­hány hó­nap, de eze­ket a lé­pé­se­ket meg kel­lett lép­ni. Hogy teo­ló­gi­ai ér­vet hoz­zak fel megint: a kul­csok ha­tal­má­ra, a bű­nök fel­ol­do­zá­sá­ra min­den lel­kész es­küt tesz, de meg­fo­gad­juk azt is, hogy amíg nem lá­tunk meg­bá­nást és új­ra­kez­dé­si kész­sé­get, ad­dig bün­te­tés van és a bű­nök meg­tar­tá­sa. Né­ha elő kell ven­ni azt a kul­csot az egy­ház­ban, ami le­zár egy kor­sza­kot, mert lát­juk, hogy va­la­mi úgy, aho­gyan van, nem me­het to­vább, mert rom­bol és ár­tal­mas. Nem­csak a ci­va­ko­dók sa­ját ká­rá­ra, ha­nem egy egész gyü­le­ke­zet és ez­zel együtt az egész egy­ház ká­rá­ra is le­het ez. Ki kell mon­da­ni, hogy van­nak olyan hely­ze­tek, ami­kor nem sza­bad spon­gyát dob­ni rá, mint­ha mi sem tör­tént vol­na, ha­nem va­la­ki­nek fel kell áll­nia, és to­vább kell men­nie.

Ezek per­sze nem nép­sze­rű és nem kel­le­mes dol­gok, jobb ar­ról be­szél­ni, ami po­zi­tí­vum, de ha el­fed­jük a gon­do­kat, ab­ba gyü­le­ke­ze­tek be­le­pusz­tul­nak, és ezt nem vál­lal­hat­juk. Ne­kem is fáj­dal­ma­sak ezek a fel­men­tő dön­té­sek, hi­szen leg­szebb szol­gá­la­tom, ha or­di­nál­ha­tok, ha lel­ké­sze­ket szol­gá­lat­ba ál­lít­ha­tok, de most él­ni kel­lett ez­zel a nem könnyű fe­le­lős­ség­gel. Re­mé­lem, hogy si­ke­rül ezek­kel a lé­pé­sek­kel egy gyó­gyu­lá­si fo­lya­ma­tot el­in­dí­ta­ni egy­ház­ke­rü­le­tünk­ben és egész egy­há­zunk­ban is.

For­rás: evan­ge­li­kus.hu