evél&levél

Drá­mai gyor­sa­ság­gal pe­reg­tek le sze­münk előtt a né­met protestáns egy­ház ve­ze­tő püs­pö­ké­nek le­mon­dá­sá­hoz ve­ze­tő ese­mé­nyek. Az eset kap­csán Né­met­or­szág­ban új­ra szó­ba ke­rült Mar­got Käß­mann-nak a ná­lunk ta­lán ke­vés­bé is­mert drez­dai új­évi imá­ja. Mi­kor is szó­ki­mon­dó­an a NA­TO af­ga­nisz­tá­ni fegy­ve­res je­len­lé­tét kri­ti­zál­ta a „Nichts ist gut in Afg­ha­nis­tan” (sem­mi nem jó Af­ga­nisz­tán­nal kap­cso­lat­ban) sza­vak­kal.

A 2001 óta tar­tó, meg­le­he­tő­sen ho­má­lyos kez­de­tű, még bi­zony­ta­la­nabb ki­me­ne­te­lű vál­lal­ko­zás, há­bo­rús ka­land ki­lenc éve nyu­ga­ti és af­gán ci­vi­lek, ka­to­nák so­ka­sá­gá­nak éle­tét kö­ve­tel­te. Az ese­mény a vi­lág­po­li­ti­ka egy­re kí­no­sabb hely­szí­né­vé nö­vi ki ma­gát, ami­ről azon­ban mai vi­lág­ren­dün­ket gúzs­ba kö­tő ta­bu­rend­szer mi­att nem le­het nyíl­tan be­szél­ni.

A püs­pök­nőt a po­li­ti­ka ré­szé­ről szá­mo­san tá­mad­ták me­rész szó­ki­mon­dá­sa mi­att, „a hát­or­szág cser­ben­hagy­ja a fron­ton küz­dő hős ka­to­ná­kat” stí­lus­ban, ki­csit em­lé­kez­tet­ve ev­vel az el­ső vi­lág­há­bo­rús ve­re­sé­get a hát­or­szág áru­lá­sá­val ma­gya­rá­zó „hát­ba dö­fés” (Dolc­hs­toss) le­gen­dá­ra. És va­ló­ban, a né­met fül szá­má­ra Mar­got Käß­mann „Nichts ist gut in Afg­ha­nis­tan” ki­je­len­té­se kis­sé em­lé­kez­tet­het a hí­res né­met pa­ci­fis­ta író, Erich Ma­ria Re­mar­que re­gé­nyé­nek cí­mé­re: Im Wes­ten nichts Ne­ues (ma­gya­rul Nyu­ga­ton a hely­zet vál­to­zat­lan cím­mel je­lent meg).

In­ter­ne­ten vissza­hall­gat­ha­tók, el­ol­vas­ha­tók Käß­mann sza­vai, a ve­le ké­szült in­ter­júk, az ese­mény kom­men­tár­jai. Ér­de­mes időt szán­ni rá, hi­szen a püs­pök asszony ko­mo­lyan, ma­ga­biz­to­san vá­la­szol a fel­tett fo­gas kér­dé­sek­re. El­mond­ja, hogy a né­met protestáns egy­ház­nak már évek óta is­mert az af­ga­nisz­tá­ni fegy­ve­res vál­lal­ko­zást bí­rá­ló vé­le­mé­nye, de a ka­to­li­kus egy­ház is ha­son­ló ál­lás­pon­ton van. Mint lel­kész­hez ka­to­nák for­dul­nak hoz­zá, akik mel­lől ki­lőt­ték baj­tár­sa­i­kat, öz­ve­gyen ma­radt fe­le­sé­gek, akik a re­pü­lő­té­ren egye­dül fo­gad­ják Af­ga­nisz­tán­ból ha­za­szál­lí­tott fér­jük ko­por­só­ját. Ne­ki mint lel­kész­nek és mint egy egy­ház kép­vi­se­lő­jé­nek fel­ada­ta, kö­te­les­sé­ge a tár­sa­da­lom lel­ki­is­me­re­té­re apel­lál­va az egyik leg­fon­to­sabb krisz­tu­si pa­rancs mel­lett, a bé­kes­ség­re tö­rek­vés mel­lett fel­szó­lal­nia. A püs­pök­nő sza­va­i­ban, fel­lé­pé­sé­ben sze­rény ön­tu­da­tos­ság­gal vál­lal­ja vé­le­mé­nyét.

El­gon­dol­koz­ta­tó ez szá­munk­ra is, hi­szen a glo­ba­liz­mus fél­gyar­ma­tá­vá süllyesz­tett ha­zánk­ban az egy­há­zak gúzs­ba köt­ve tán­col­nak, meg­zsa­rol­va és anya­gi­ak­ból ki­foszt­va. A fő­sod­ra­tú mé­dia száj­ko­sár­ral aka­dá­lyoz­za meg, hogy ki­fejt­sék a tár­sa­da­lom előtt hi­va­tá­suk­ból fa­ka­dó mon­da­ni­va­ló­ju­kat. Ér­de­mes te­hát oda­fi­gyel­ni a né­met püs­pök asszony ese­té­re ilyen szem­pont­ból is. Hi­szen az ószö­vet­sé­gi ha­ra­gos pró­fé­tá­kat sem sze­ret­te a ha­ta­lom, ha kö­re­i­ket za­var­va nyíl­tan el­mond­ták a vé­le­mé­nyü­ket a nép­nek. De ha nem mond­ták vol­na el, el­mu­lasz­tot­ták vol­na kö­te­les­sé­gü­ket. Ak­kor is, most is.

Czen­the Mik­lós (Bu­da­pest)