Egyházunk egy-két hete

A ba­las­sa­gyar­ma­ti evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­ben im­már má­so­dik éve is­mer­ked­nek a zsi­dó ha­gyo­má­nyok­kal a bib­lia­óra ke­re­té­ben. A hag­ga­da (a ki­vo­nu­lás tör­té­ne­té­nek el­be­szé­lé­se) se­gít­sé­gé­vel job­ban meg­ért­he­tő, hogy az egyip­to­mi szol­ga­ság­ból va­ló sza­ba­du­lás ün­ne­pe ho­gyan vált Jé­zus Krisz­tus­nak, Is­ten egy­szü­lött Fi­á­nak az em­be­ri­sé­gért vál­lalt szen­ve­dé­se és ha­lá­la ál­tal az úr­va­cso­ra ün­ne­pé­vé.

1. böjt­jé­ben – a kezdetkor – még mind­össze ti­zen­ket­ten vet­tek részt az al­kal­mon, idén vi­szont húsz fő­re kel­lett te­rí­te­ni, hogy a temp­lo­mot szim­bo­li­zá­ló főtt to­jás­ból, a szol­ga­ság em­lé­ké­re könnye­ket fa­csa­ró tor­má­ból, a tég­lák agya­gát jel­ké­pe­ző cha­ro­s­et már­tás­ból, a bá­rányt is szim­bo­li­zá­ló ma­cesz­ből és a „kár­pász­ként” kör­be­adott pet­re­zse­lyem­le­vél­ből min­den­ki­nek jus­son.

A fel­sza­ba­dult lég­kö­rű al­ka­lom egy­részt va­ló­ban fel­idéz­te a zsi­dó szé­der­est ha­gyo­má­nya­it, hi­szen az elő­ké­szü­le­tek­ből és az utó­mun­ká­la­tok­ból is nagy öröm­mel vet­ték ki ré­szü­ket a részt­ve­vők, más­fe­lől vi­szont vé­gig – az ószö­vet­sé­gi teo­ló­gia tük­ré­ben is – az egyet­len sza­ba­dí­tó­ra, Jé­zus Krisz­tus­ra irá­nyult a fi­gye­lem – hi­szen min­den egyes jel­ké­pes cse­lek­mény a vég­ső meg­ol­dás fe­lé mu­ta­tott. Az est vé­gén az aj­tók ki­tá­rá­sa pe­dig ki­fe­je­zet­ten a már meg­ér­ke­zett Il­lés pró­fé­ta után jö­vő Mes­si­ás ki­rály fo­ga­dá­sá­ra utalt.

Bart­ha Ist­ván