e-világ

A De­ák Té­ri Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um múlt he­ti szá­munk­ban is­mer­te­tett kü­lön­le­ges nap­ján, a De­ák-na­pon volt a meg­hí­vott elő­adók egyi­ke Ga­dó György Pál er­dő­mér­nök, ter­mé­szet­vé­del­mi mér­nök, aki az ál­ta­la szer­kesz­tő-ri­por­ter­ként és társ­ren­de­ző­ként jegy­zett, Al­isz­ka cí­mű film kap­csán be­szélt han­ti nyelv­ro­ko­na­ink éle­té­ről.

Az el­múlt év­ben az Evan­gé­li­kus Élet nép­sze­rű Ara­rát ro­va­tá­ban is rend­sze­re­sen pub­li­ká­ló Ga­dó György Pál tíz év­vel ez­előtt már járt nyu­gat-szi­bé­ri­ai nyelv­ro­ko­na­ink­nál, és fil­met is for­ga­tott a Szo­po­csin csa­lád éle­té­ről. Most ar­ra volt kí­ván­csi a for­ga­tó­cso­port, mennyit vál­to­zott az­óta a han­tik éle­te.

Már tíz éve is lát­szott, hogy a han­tik több ezer éves ha­gyo­má­nyos kul­tú­rá­ja ko­moly vál­to­zás előtt áll. A 20. szá­zad vé­gén az ősi han­ti te­rü­le­tek alatt az oro­szok a vi­lág egyik leg­na­gyobb olaj­me­ző­jét ta­lál­ták meg, és ne­ki­kezd­tek a ki­ter­me­lés­nek. Az újabb olaj­fú­rók fel­ál­lí­tá­sá­hoz az ős­la­ko­sok en­ge­dé­lyét ké­rik, és meg is kap­ják. Cse­ré­be mo­to­ros szánt, ben­zint aján­dé­koz­nak a han­tik­nak.

Tíz éve a Szo­po­csin csa­lád köz­vet­len kö­ze­lé­ben folyt a ki­ter­me­lés, ami azt ered­mé­nyez­te, hogy el­szennye­ződ­tek a vi­zek, ke­ve­sebb lett a hal és a vad. Al­isz­ka Szo­po­csin ak­kor tíz­éves volt. A stáb most ar­ra tö­re­ke­dett, hogy a húsz­éves lány tör­té­ne­tén ke­resz­tül mu­tas­sa be, mi­lyen le­he­tő­sé­gei van­nak az újabb han­ti nem­ze­dék­nek.

Al­isz­ka egye­te­mis­ta a han­ti-man­szijszki egye­te­men, és egy évet Bu­da­pes­ten is töl­tött a Ba­las­si In­té­zet di­ák­ja­ként. A fil­men nyo­mon kö­vet­het­jük Al­isz­ka ha­za­té­ré­sét a szü­lő­föld­jé­re. A Szo­po­csin csa­lá­dot nyá­ri szál­lás­he­lyén ta­lál­ta a stáb. Egy fa­ház­ban él­nek, kö­rül­be­lül nyolc­van ki­lo­mé­ter­re Ko­ga­lim­tól, az olaj­vá­ros­tól. Jo­szif, a csa­lád­fő, Ri­ma, a fe­le­sé­ge és gyer­me­ke­ik még a han­tik ha­gyo­má­nyos ha­lá­szó-va­dá­szó, rén­szar­vas­te­nyész­tő éle­tét élik. Húsz–negy­ven ki­lo­mé­te­res kör­ze­ten be­lül év­sza­kon­ként kö­ve­tik a rén­szar­vas­csor­da vo­nu­lá­sát.

A film mu­tat­ja, amint meg­ér­ke­zik a csor­da a csa­lád nyá­ri szál­lás­he­lyé­re. Az ál­la­tok ele­in­te fé­lén­kek, nem mer­nek az em­be­rek kö­ze­lé­be jön­ni, az­tán meg­ba­rát­koz­nak az asszo­nyok­kal. Köz­ben ha­za­ér­ke­zik Sztyo­pa is, Al­isz­ka ti­zen­nyolc éves öccse, aki olaj­ipa­ri tech­ni­kum­ban ta­nul, és sok más tár­sá­hoz ha­son­ló­an ar­ra ké­szül, hogy egy kö­ze­li kút­nál dol­goz­zon majd há­rom­he­tes tur­nu­sok­ban. Ez azt je­len­ti, hogy há­rom he­tet fog dol­goz­ni éj­jel-nap­pal, majd há­rom hét­re ha­za­me­het a csa­lád­já­hoz az er­dő­be. Sztyo­pa ab­ban re­mény­ke­dik, hogy egy­szer majd­csak ki­apad­nak az olaj­for­rá­sok, és ak­kor a han­tik vissza­tér­het­nek a ha­gyo­má­nyos éle­tük­höz…

A han­tik táp­lá­lék­szer­zé­se még csak­ugyan év­ez­re­des ha­gyo­má­nyo­kat őriz. Re­kesz­tő­ha­lá­sza­tot foly­tat­nak, a fo­lyó tel­jes szé­les­sé­gé­ben szo­ro­san egy­más mel­lé le­vert cö­lö­pök­kel zár­ják el a ha­lak út­ját, így azok kény­te­le­nek be­le­úsz­ni a var­sá­ba. Az egye­te­mis­ta Al­isz­ka épp olyan ügye­sen pu­col­ja a ha­lat, mint édes­any­ja. A Szo­po­csin csa­lád egy­re több kon­zer­vet fo­gyaszt, bár Ri­ma még ott­hon sü­ti – ola­jos ser­pe­nyő­ben – a rend­kí­vül íz­le­tes han­ti ke­nye­ret.

A ha­gyo­má­nyok mel­lett ter­mé­sze­te­sen meg­je­len­tek ná­luk is a mo­dern tech­no­ló­gia leg­újabb vív­má­nyai: a csa­lád min­den tag­já­nak van mo­bil­te­le­fon­ja (bár a vé­tel csak a lét­ra har­ma­dik fo­kán tö­ké­le­tes), van té­vé­jük, szá­mí­tó­gé­pük, né­hány kony­hai se­géd­esz­kö­zük, au­tó­juk, mo­to­ros szá­njuk. A kör­nye­ze­tük pe­dig fo­lya­ma­to­san szennye­ző­dik az olaj­tól.

A kér­dés: mi lesz a kö­vet­ke­ző ge­ne­rá­ció han­ti csa­lád­ja­i­val? Akar­ják-e, tud­ják-e még őriz­ni őse­ik nyu­godt, las­sú élet­rit­mu­sát, vagy el­kap­ja őket is a ci­vi­li­zá­ció őrült tem­pó­ja? A ha­son­ló sor­sú né­pek éle­tét fi­gyel­ve a jö­vő nem sok jó­val ke­cseg­tet. A fil­met rö­vi­de­sen a szé­le­sebb kö­zön­ség is lát­hat­ja a Du­na Te­le­ví­zió mű­so­rán.

Já­no­si Va­lé­ria