e-világ
Aliszkánál „Hantiországban”
A Deák Téri Evangélikus Gimnázium múlt heti számunkban ismertetett különleges napján, a Deák-napon volt a meghívott előadók egyike Gadó György Pál erdőmérnök, természetvédelmi mérnök, aki az általa szerkesztő-riporterként és társrendezőként jegyzett, Aliszka című film kapcsán beszélt hanti nyelvrokonaink életéről.
Az elmúlt évben az Evangélikus Élet népszerű Ararát rovatában is rendszeresen publikáló Gadó György Pál tíz évvel ezelőtt már járt nyugat-szibériai nyelvrokonainknál, és filmet is forgatott a Szopocsin család életéről. Most arra volt kíváncsi a forgatócsoport, mennyit változott azóta a hantik élete.
Már tíz éve is látszott, hogy a hantik több ezer éves hagyományos kultúrája komoly változás előtt áll. A 20. század végén az ősi hanti területek alatt az oroszok a világ egyik legnagyobb olajmezőjét találták meg, és nekikezdtek a kitermelésnek. Az újabb olajfúrók felállításához az őslakosok engedélyét kérik, és meg is kapják. Cserébe motoros szánt, benzint ajándékoznak a hantiknak.
Tíz éve a Szopocsin család közvetlen közelében folyt a kitermelés, ami azt eredményezte, hogy elszennyeződtek a vizek, kevesebb lett a hal és a vad. Aliszka Szopocsin akkor tízéves volt. A stáb most arra törekedett, hogy a húszéves lány történetén keresztül mutassa be, milyen lehetőségei vannak az újabb hanti nemzedéknek.
Aliszka egyetemista a hanti-manszijszki egyetemen, és egy évet Budapesten is töltött a Balassi Intézet diákjaként. A filmen nyomon követhetjük Aliszka hazatérését a szülőföldjére. A Szopocsin családot nyári szálláshelyén találta a stáb. Egy faházban élnek, körülbelül nyolcvan kilométerre Kogalimtól, az olajvárostól. Joszif, a családfő, Rima, a felesége és gyermekeik még a hantik hagyományos halászó-vadászó, rénszarvastenyésztő életét élik. Húsz–negyven kilométeres körzeten belül évszakonként követik a rénszarvascsorda vonulását.
A film mutatja, amint megérkezik a csorda a család nyári szálláshelyére. Az állatok eleinte félénkek, nem mernek az emberek közelébe jönni, aztán megbarátkoznak az asszonyokkal. Közben hazaérkezik Sztyopa is, Aliszka tizennyolc éves öccse, aki olajipari technikumban tanul, és sok más társához hasonlóan arra készül, hogy egy közeli kútnál dolgozzon majd háromhetes turnusokban. Ez azt jelenti, hogy három hetet fog dolgozni éjjel-nappal, majd három hétre hazamehet a családjához az erdőbe. Sztyopa abban reménykedik, hogy egyszer majdcsak kiapadnak az olajforrások, és akkor a hantik visszatérhetnek a hagyományos életükhöz…
A hantik táplálékszerzése még csakugyan évezredes hagyományokat őriz. Rekesztőhalászatot folytatnak, a folyó teljes szélességében szorosan egymás mellé levert cölöpökkel zárják el a halak útját, így azok kénytelenek beleúszni a varsába. Az egyetemista Aliszka épp olyan ügyesen pucolja a halat, mint édesanyja. A Szopocsin család egyre több konzervet fogyaszt, bár Rima még otthon süti – olajos serpenyőben – a rendkívül ízletes hanti kenyeret.
A hagyományok mellett természetesen megjelentek náluk is a modern technológia legújabb vívmányai: a család minden tagjának van mobiltelefonja (bár a vétel csak a létra harmadik fokán tökéletes), van tévéjük, számítógépük, néhány konyhai segédeszközük, autójuk, motoros szánjuk. A környezetük pedig folyamatosan szennyeződik az olajtól.
A kérdés: mi lesz a következő generáció hanti családjaival? Akarják-e, tudják-e még őrizni őseik nyugodt, lassú életritmusát, vagy elkapja őket is a civilizáció őrült tempója? A hasonló sorsú népek életét figyelve a jövő nem sok jóval kecsegtet. A filmet rövidesen a szélesebb közönség is láthatja a Duna Televízió műsorán.
Jánosi Valéria