Keresztény szemmel
Tűzijáték
A kifejezés két tagja eleve nem illik egymáshoz. Tűz és játék…
Nem tudom, hogy annak a korosztálynak, amelynek tagjai már eszméltek a világháború idején, mit jelent a tűzijáték. Nekem a félelmet, a bajt idézi. Emlékeztet a dörrenésekre, az erősödő sivításra, amelyet az égből hulló bomba kelt, az ez után következő rettenetes, földet rengető dübörgésre; emlékeztet a síró, imádkozó asszonyokra, akik azért könyörögtek az óvóhely sötétjében, hogy még egyszer megláthassuk az eget. Gyertyát, petróleumlámpát nem lehetett használni, mert az gyorsan fogyasztotta a levegőt.
A látvány, amely a halotti csend beálltával, a légiriadó lefújása után kimerészkedőket fogadta, minden elképzelhetőt felülmúlt, ha az óriási, bűzlő porrengeteg egyáltalán látni engedte. Házak helyén óriási gödör, fekvő, giliszta alakra zsugorodott lámpaoszlopok, tövestül kifordult fák, sikoltozó, kétségbeesett emberek…
Az ember „legyőzte a természetet” (?), a legfélelmetesebb erőkkel játszik, szórakoztatásra használja a tüzet, a vizet, birtokolja csillagok pillanatokig tartó konkurenciáját – milliókért. Tobzódik a látványban, ámulva csodálja a levegőben szétszóródó szikratömeget, amelynek legkevésbé erős hanghatása is pánikot, halálfélelmet kelt az állatokban.
Mindenhová beférkőzik a „nekem erre is telik” mentalitás. Lakodalomba, születésnapi tortára, nemzeti ünnepekbe. Már nem is ünnep az, amikor nem robban, sistereg vagy szikrázik valami, óriási magasságban.
Láttál már tűzben megégett embereket? Zúgó árvíz elől rohanva menekülőket?
Úgy gondolom, hogy az örömnek, az ünneplésnek nem a tűzijáték a helyes formája. A tűz adjon meleget, világítson. Az ember ne próbálgassa, hogy a Teremtőnek meddig tart a türelme! A csillagok igazán szépek. Talán azért is vannak, hogy többször eszedbe jusson, hogy az égre nézz?! Mert ha felnézel, már nem teheted meg, hogy ne rá gondolj!
Hány ember fagyott meg ezen a télen Magyarországon? Hány gyerek kaphatna naponta egyszer meleg ételt az elpufogtatott milliókból?
Dr. Schrott Géza