A hét témája

A 2010. esz­ten­dő Szé­che­nyi-em­lék­év: a leg­na­gyobb ma­gyar ha­lá­lá­nak száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­já­ra em­lé­ke­zünk. A je­les ese­mény kap­csán Só­lyom Lász­ló köztársasági elnök fő­véd­nök­sé­gé­vel em­lék­bi­zott­ság ala­kult, szám­ta­lan ren­dez­vény, meg­em­lé­ke­zés és prog­ram is­mer­tet meg az 1860. áp­ri­lis 8-án az auszt­ri­ai Döb­ling­ben el­hunyt gróf szer­te­ága­zó, de min­den tet­té­ben a ma­gyar­sá­got szol­gá­ló mun­kás­sá­gá­val.

Ta­lán köz­hely­sze­rű­en hang­zik, de tény, hogy nap­ja­ink­ban is nagy szük­sé­günk len­ne az ál­ta­la kép­vi­selt tán­to­rít­ha­tat­lan és ön­fel­ál­do­zó, a köz ér­de­ke­it az ön­zés fö­lé he­lye­ző men­ta­li­tás­ra.

Az év­for­du­ló ugyan­ak­kor ki­vá­ló al­kal­mat te­remt egy nyu­ga­ti ha­tár­szé­li tú­rá­ra Nagy­cenk­re, a Szé­che­nyi (avagy Szé­ché­nyi, ahogy Ist­ván fel­me­női hasz­nál­ták a csa­lád­ne­vet) fa­mí­lia egy­ko­ri bir­to­ká­ra. Itt ta­lál­juk a csa­lád mau­zó­le­u­mát, a gróf egész ala­kos szob­rát, a ha­lá­la előt­ti esz­ten­dő­ben „meg­ren­delt”, Ybl Mik­lós ter­vez­te plé­bá­nia­temp­lo­mot, il­let­ve a gyer­me­kek szí­vét meg­do­bog­ta­tó kis­vas­utat, va­la­mint a ré­gi moz­do­nyo­kat be­mu­ta­tó vas­út­tör­té­ne­ti skan­zent. És ter­mé­sze­te­sen a fő­ne­me­si lét el­en­ged­he­tet­len tar­to­zé­kát, a csa­lá­di kas­télyt. Elő­te­ré­ben szé­pen kar­ban­tar­tott fran­cia­kert – ka­nyar­gó la­bi­rin­tu­sa­i­val – ve­ze­ti cél­já­hoz a lá­to­ga­tót.

A kas­tély mö­göt­ti fer­tá­lyon a már Szé­che­nyi ide­jé­ben is vi­rág­zó pla­tá­nok és rit­ka fa­fé­le­sé­gek él­tek. Az egy­eme­le­tes épü­let köz­pon­ti trak­tu­sát tosz­kán osz­lop­sor ta­gol­ja, kö­zép­pont­já­ban a fa­mí­lia cí­me­re dí­sze­leg. A kas­tély he­lyén a 18. szá­zad ele­jén egy­eme­le­tes kú­ria állt.

A mai épü­let alap­ja­it Szé­che­nyi An­tal tet­te le 1758-ban. A bir­tok és a park ki­épí­té­se és ren­de­zé­se Szé­ché­nyi Fe­renc ne­vé­hez fű­ző­dik. A kas­tély mai for­má­ját Szé­che­nyi Ist­ván ide­jén nyer­te el. A kas­tély­mú­ze­um ki­ál­lí­tá­sán kor­hű hasz­ná­la­ti tár­gyak, csa­lád­tör­té­ne­ti em­lé­kek, va­la­mint Szé­che­nyi Ist­ván mun­kás­sá­gá­val össze­füg­gés­ben a fo­lyam­sza­bá­lyo­zás­sal, a ha­jó­zás­sal, a vas­út­tal, va­la­mint a ma­gyar ipar fej­lő­dé­sé­vel össze­füg­gő tár­la­tok lát­ha­tók.

Az épü­le­tet el­hagy­va egész­sé­ges sé­tá­ra in­vi­tál az 1754-ben Szé­che­nyi An­tal ál­tal te­le­pít­te­tett hárs­fa­sor. A két és fél ki­lo­mé­ter hosszú, húsz mé­ter szé­les, ere­de­ti­leg lo­vag­lás­ra szol­gá­ló út nö­vény­ze­té­nek re­konst­ruk­ci­ó­ja nap­ja­ink­ban is fon­tos kör­nye­zet­vé­del­mi kér­dés. A fa­sor vé­gén el­ér­jük a leg­na­gyobb ma­gyar fi­á­nak, Szé­che­nyi Bé­lá­nak és fi­a­ta­lon el­hunyt fe­le­sé­gé­nek vö­rös már­vány sír­em­lé­két.

Re­zsa­bek Nán­dor