Kultúrkörök

Április 8.

Az egy­ko­ri fel­jegy­zé­sek sze­rint min­den idők egyik leg­na­gyobb ha­tá­sú csil­la­gá­sza, a nap­köz­pon­tú vi­lág­rend­szer tit­ká­nak meg­fej­tő­je, Ko­per­ni­kusz so­ha­sem lát­ta a Mer­kúr boly­gót. Nem­hogy táv­cső­vel – hi­szen azt csak év­ti­ze­dek­kel ké­sőbb fe­dez­ték fel, és hasz­nál­ták csil­la­gá­sza­ti cé­lok­ra –, de sza­bad szem­mel sem. A do­log ma­gya­rá­za­ta az, hogy a Mer­kúr ki­zá­ró­lag nap­nyug­ta után és nap­kel­te előtt lát­ha­tó, de köz­pon­ti égi­tes­tünk­höz va­ló kö­zel­sé­ge mi­att igen­csak rö­vid ide­ig. Fé­nyes­sé­ge pe­dig jó­val el­ma­rad a nép­nyelv­ben „Est­haj­nal­csil­lag­nak” ne­ve­zett – és a Szent­írás­ban konk­ré­tan em­lí­tett egyet­len – boly­gó­tól, a Vé­nusz­tól. Így meg­ta­lá­lá­sa nem is olyan könnyű fel­adat.

Idén már­ci­us vé­ge és áp­ri­lis ele­je a leg­ked­ve­zőbb idő­szak a Mer­kúr meg­pil­lan­tá­sá­ra. Leg­na­gyobb nap­tá­vol­sá­gát áp­ri­lis 8-án éri el. A nyu­ga­ti ég­bol­ton, kö­zel a ho­ri­zont­hoz, sza­bad szem­mel fé­nyes csil­lag­ként lát­szik. Csil­la­gá­sza­ti táv­cső­vel vizs­gál­va kis­mé­re­tű ko­rong­ja a Hold­hoz, va­la­mint a Vé­nusz­hoz és a Mars­hoz ha­son­ló­an fá­zi­so­kat mu­tat. Megtalálásához a Vé­nusz nyújt se­gít­sé­get, fé­nye­sebb boly­gó­test­vér­ként ké­zen fog­va ki­sebb és hal­vá­nyabb kis öccsét. Azt a boly­gót, mely Nap­rend­sze­rünk köz­pon­ti csil­la­gá­hoz leg­kö­ze­lebb ró­ja kö­re­it. Emi­att nap­sü­töt­te ol­da­lán kö­zel fél­ezer fo­kos po­kol ural­ko­dik, ár­nyé­kos fe­lén pe­dig majd­nem mí­nusz két­száz fok a hő­mér­sék­let.

Ten­gely kö­rü­li for­gá­sa igen las­sú, há­rom for­du­la­ta alatt két­szer is meg­ke­rü­li a Na­pot. Így ot­ta­ni idő­szá­mí­tás sze­rint egy Mer­kúr-esz­ten­dő mind­össze­sen más­fél Mer­kúr-na­pig tart. Ha lé­tez­né­nek ér­tel­mes élő­lé­nyek a fel­szí­nén – va­ló­já­ban pri­mi­tív or­ga­niz­mu­sok sin­cse­nek ar­ra­fe­lé –, más­fél na­pon­ta ün­ne­pel­nék szü­le­tés­nap­ju­kat.

A boly­gó kül­ső meg­je­le­né­sében meg­té­vesz­té­sig ha­son­la­tos a Föld Hold­já­hoz. Ugyan­úgy koz­mi­kus seb­he­lyek bo­rít­ják fel­szí­nét, me­lye­ket a Nap­rend­szer éle­té­nek ko­rai sza­ka­szá­ban be­kö­vet­ke­zett in­ten­zív kis­boly­gó- és me­te­o­rit­be­csa­pó­dá­sok okoz­tak. Ezek kö­zül a Ca­lo­ris-me­den­cét ki­ala­kí­tó olyan pusz­tí­tó volt, hogy az 1300 ki­lo­mé­ter át­mé­rő­jű óri­ás­krá­ter mel­lett a szi­lárd boly­gó­fel­szí­nen vé­gig­fu­tó hul­lá­mok az égi­test át­el­le­nes pont­já­ban ta­lál­koz­va ka­o­ti­kus fel­szí­ni for­má­kat hoz­tak lét­re.

Bár­mily fur­csán hang­zik, a Mer­kúr­nak van ma­gyar vo­nat­ko­zá­sa is: fel­szí­nén Liszt­ről, Bar­tók­ról és Jó­kai Mór­ról ne­vez­tek el egy-egy krá­tert.

– re­zsa­bek –