evél&levél

Né­hány nap­pal ha­lá­la előtt ugyan­az­zal a mon­dat­tal fo­gal­maz­ta meg éle­te cél­ját és ér­tel­mét, mint amellyel év­ti­ze­dek­kel ez­előtt meg­in­do­kol­ta, mi­ért vá­lasz­tot­ta a lel­ké­szi pá­lyát az or­vo­si he­lyett. Egy mon­dat­ban össze­fog­lalt „hit­val­lá­sa” mind­két eset­ben így hang­zott: „Em­be­re­ket akar­tam Jé­zus­hoz se­gí­te­ni.” Min­dig pon­to­san sze­re­tett fo­gal­maz­ni. Éle­tén át­íve­lő mon­da­tá­nak most is min­den sza­vá­ra ér­de­mes fi­gyel­ni.

Fel­ső­sze­li­ben szü­le­tett, ahol Pod­ma­nicz­ky Pál lel­kész éb­resz­tő ige­hir­de­té­se nyo­mán ko­moly hi­tű gyü­le­ke­zet ala­kult. Az ő gyer­mek­ko­rá­ban már más lel­ké­szek szol­gál­tak a gyü­le­ke­zet­ben, de olyan csa­lá­di ott­hon­ban nőtt fel, ahol ma­gá­ba szív­ta ezt a ko­moly hi­tű ke­resz­tény­sé­get. Édes­ap­ja és ba­rá­tai, az egy­sze­rű fa­lu­si em­be­rek szá­má­ra ter­mé­sze­tes do­log volt, hogy nem­csak a gaz­da­ság és a csa­lád dol­ga­i­ról be­szél­get­tek, ha­nem na­pon­ta elő­ke­rül­tek köz­tük a hit kér­dé­sei is. Az is­ten­tisz­te­le­te­ken kí­vül is szí­ve­sen ápol­ták egy­más­sal a test­vé­ri kö­zös­sé­get. Vér­tes­sy Ru­dolf erős kri­ti­kai ér­zé­ké­vel azon­ban ha­mar ész­re­vet­te en­nek a ke­gyes­ség­nek se­bez­he­tő pont­ja­it. Ezért egé­szí­tet­te ki fent idé­zett mon­da­tát ez­zel: „tu­do­má­nyos fel­ké­szült­ség­gel”.

Az em­be­re­ket akar­ta Jé­zus­hoz se­gí­te­ni. Hogy mit je­lent em­ber­nek len­ni a 20. szá­zad­ban, ko­rán meg­ta­pasz­tal­ta. Szá­mos kor­tár­sá­hoz ha­son­ló­an sok meg­pró­bál­ta­tás ko­rán meg­ne­he­zí­tet­te éle­tét. Fi­a­ta­lon el­hur­col­va át­él­te a nagy né­met­or­szá­gi bom­bá­zá­so­kat, az át­te­le­pí­tést, a hon­ta­lan­sá­got és sze­gény­sé­get. Olyan él­mé­nyek kí­sér­ték éle­tét, ame­lyek­ben az em­ber ha­mar el­ve­szí­ti Is­ten­be ve­tett hi­tét. Ezért tud­ta meg­ér­te­ni az em­be­re­ket, akik küsz­köd­nek hi­tük meg­őr­zé­sé­ért, vagy két­sé­gek közt ke­re­sik az Is­ten­hez ve­ze­tő utat.

El­ítélt min­den szűk lá­tó­kö­rű ítél­ke­zést a gyü­le­ke­zet tag­jai kö­zött. Gyak­ran fél­re­ér­tet­ték ezért. Bon­hoef­fer­re hi­vat­koz­va val­lot­ta: „A vi­lág nincs fel­oszt­va a sá­tán és Krisz­tus kö­zött, ha­nem tel­jes egé­szé­ben Krisz­tus vi­lá­ga… Is­ten a Krisz­tus­ban sze­ret­te és ön­ma­gá­val ki­en­gesz­tel­te ezt a vi­lá­got.” Nem­csak a lel­kész, de min­den ke­resz­tény szol­gá­la­tá­nak lé­nye­ge – val­lot­ta –, hogy is­mer­je a vi­lág­ban le­ját­szó­dó fo­lya­ma­to­kat, és azo­kat Is­ten igé­jé­nek fé­nyé­ben ér­tel­mez­ze. Ezért még nyug­dí­jas ko­rá­ban is ér­de­kel­ték a vi­lág­ban zaj­ló ese­mé­nyek és szel­le­mi áram­la­tok. Mind­vé­gig ku­tat­ta Is­ten meg­is­mer­he­tő­sé­gé­nek tit­kát és an­nak a mód­ját, ho­gyan le­het a mai em­bert meg­ért­ve Jé­zus kö­ze­lé­be vin­ni.

Jé­zus­hoz akart em­be­re­ket se­gí­te­ni. Mennyi min­dent ki­fe­jez ez a szó: se­gí­te­ni. Nem akar­ta sen­ki­re rá­kény­sze­rí­te­ni a hi­tet, elő­ír­ni szá­má­ra, hogy mit te­gyen, ho­gyan él­jen. Még csak nem is akart ve­zet­ni, mint aki elöl jár, és biz­to­san mu­tat­ja az utat. Se­gí­te­ni akart, és eh­hez pró­bál­ta meg­is­mer­ni a má­sik em­bert, meg­is­mer­ni a mód­ját, ho­gyan tud­na se­gí­te­ni, hogy a má­sik el­fo­gad­ja a se­gít­sé­get. A se­gí­te­ni aka­rá­sá­ban gyak­ran ér­ték ku­dar­cok is.

Vér­tes­sy Ru­dolf lel­kész föl­di pá­lya­fu­tá­sa vé­get ért. Élet­cél­já­nak va­ló­ra vá­lá­sát, hogy em­be­re­ket Jé­zus­hoz se­gít­sen, nem mi fog­juk, Is­ten fog­ja mér­le­gé­re ten­ni. Éle­te és szol­gá­la­ta alatt sok kér­dés nyug­ta­la­ní­tot­ta, de eze­ket Is­ten irán­ti bi­za­lom­mal pró­bál­ta bon­col­gat­ni, és az ige vi­lá­gos­sá­gá­ban pró­bált fe­le­le­tet ke­res­ni rá­juk, aho­gyan er­re a te­me­té­sén el­hang­zott ige­hir­de­tés is utalt.

Az­zal a re­mény­ség­gel áll­tunk meg ham­vai mel­lett, hogy Is­ten tró­nu­sa előtt min­den kér­dé­sé­re vá­laszt fog kap­ni.

Sárkány Tiborné (Kecskemét)