evél&levél

Az Evan­gé­li­kus Élet­ben ol­vas­tam, hogy már­ci­us 19-én dél­ben a sár­szent­lő­rin­ci evan­gé­li­kus temp­lom ha­rang­ja szól a Kos­suth rá­di­ó­ban.

Szív­szo­ron­gva ül­tünk fér­jem­mel együtt a rá­dió előtt, hogy szü­lő­fa­lunk ha­rang­já­nak a hang­ját meg­hall­gas­suk. Ugyan­is mind­ket­ten Sár­szent­lő­rinc­ről el­szár­ma­zot­tak va­gyunk, és Bu­da­pes­ten élünk.

Örö­mün­ket az za­var­ta meg, hogy a ha­rang­szó előtt el­hang­zó tá­jé­koz­ta­tó né­mi ki­egé­szí­tés­re szo­rul, amit még szük­sé­ges lett vol­na el­mon­da­ni. Kár, hogy nem ér­dek­lőd­tek, nem változott-e va­la­mi a fel­vé­tel óta.

A temp­lom­nak ere­de­ti­leg há­rom ha­rang­ja volt. Közülük kettő a há­bo­rú ál­do­za­tá­vá vált. Er­ről a szo­mo­rú ese­mény­ről nagy­anyám, né­hai Nagy Ist­ván­né le­vél­ben ér­te­sí­tet­te a há­bo­rú­ban ka­to­nás­ko­dó fér­jét. „Szo­mo­rú do­log tör­tént a fa­lu­ban, mert a ha­ran­go­kat el­vit­ték, a két ki­seb­bet, csak a nagy ma­radt meg. El­si­rat­ta az egész köz­ség. Nagy ko­szo­rúk­kal és hosszú nem­ze­ti sza­lag­gal fel­bokré­táz­va vit­ték el őket. Egész dél­után zúg­tak, egy­szer­re és egyen­ként is. Ma­ga a nagy pe­dig bú­san sír­va szólt, amíg ki­ér­tek ve­lük a fa­lu­ból. A pap imá­val bú­csúz­tat­ta, és a Him­nusz el­ének­lé­se után ad­ta át őket. Sírt az egész fa­lu né­pe, öreg, fi­a­tal, em­ber és asszony. Na­gyon fájt az el­vá­lás tő­lük.” (A le­ve­let csa­lá­di erek­lye­ként őriz­zük ma is.) Egy ha­ran­got ké­sőbb pó­tolt a gyü­le­ke­zet, de a kö­zép­ső he­lye üre­sen ma­radt.

Ez­után kö­vet­ke­zik az, ami még a tá­jé­koz­ta­tó­hoz tar­to­zott vol­na: dr. Kéry La­jos bu­da­pes­ti or­vos­pro­fesszor egy ha­ran­got aján­dé­ko­zott a gyü­le­ke­zet­nek. Az ő gyö­ke­rei is Sár­szent­lő­rinc­re nyúl­nak vissza, ősei a nyolc fa­lu­ala­pí­tó kö­zött vol­tak.

A ha­rang 310 ki­lo­gramm sú­lyú, H ha­ran­go­zá­sú, és az őr­bottyá­ni Gom­bos La­jos arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter ké­szí­tet­te. A ha­ran­got 2008. ok­tó­ber 26-án szen­tel­ték fel, és he­lyez­ték el a sár­szent­lő­rin­ci temp­lom­to­rony­ban üre­sen ál­ló hely­re.

Dr. Kéry La­jos ado­mány­le­ve­lé­ben a kö­vet­ke­ző­ket ír­ta: „Zeng­jen e ha­rang sza­va az Atya, Fiú, Szent­lé­lek, Szent­há­rom­ság egy igaz Is­ten örök di­cső­sé­gé­re, a Sár­szent­lő­rin­ci Evan­gé­li­kus Gyü­le­ke­zet épü­lé­sé­re, az in­nen el­szár­ma­zot­tak em­lé­ké­re.”

A ha­rang fel­ira­ta: „Is­me­ri az Úr az övé­it.” (2Tim 2,19)

Most már há­rom ha­rang la­kik a sár­szent­lő­rin­ci temp­lom tor­nyá­ban, hogy hang­já­val hív­ja az élő­ket és si­ras­sa a ha­lot­ta­kat.

Bár­csak mi­nél töb­ben meg­hal­la­nák a ha­ran­gok üze­ne­tét!

Erős vár a mi Is­te­nünk!

Pes­ti Ist­ván­né Nagy Etel­ka (Bu­da­pest)