Élő víz

Bol­dog az a pász­ka, ame­lyet szent ke­zed­be vet­tél, s meg­tör­tél, hogy ki­áb­rá­zold meg­tö­re­té­se­det.

Bol­dog az a po­hár, ame­lyet szent ke­zed­be vet­tél, s há­lá­val emel­ted fel, hogy ki­áb­rá­zold vé­red ki­on­tá­sát a bű­nök bo­csá­na­tá­ra.

Bol­dog az a sző­lő­tő, mely­nek ter­mé­sé­ből ké­szült szá­mod­ra a po­hár ita­la.

Bol­do­gok az olaj­fák, me­lyek­nek ágai kö­zé fel­szállt a zsol­tá­rok hang­ja, ame­lye­ket éne­kel­tél a ta­nít­vá­nya­id­dal az Olaj­fák he­gyé­re me­net.

Bol­dog a Ge­cse­má­né-ker­ti föld, mely­re ve­rí­té­ked mint vér­csepp hul­lott alá ha­lál­tu­sád­ban.

Bol­dog a bí­bor pa­lást, me­lyet ki­rá­lyi ha­tal­mad jel­zé­sé­re rád ad­tak, még ha gúny­nak szán­ták is gyar­ló em­be­rek.

Bol­dog a tö­vis­ko­ro­na, a ke­zed­be tett nád­szál, me­lyek az em­be­ri ci­niz­mus el­le­né­re is je­lez­ték ki­rá­lyi mél­tó­sá­go­dat.

Bol­dog a ke­reszt­fa, mely szü­lő­föl­de­den nőtt, s me­lyet vál­lad­ra vet­tél, majd ma­gad fö­lé emel­tél a fáj­dal­mak út­ján.

Bol­dog a Ko­po­nyák he­gyén ma­gas­ló ki­vég­ző ke­reszt, mely ma­gá­ra vet­te vér­ben ki­szen­ve­dő szent tes­te­det.

Bol­dog az ecet­tel töl­tött szi­vacs, me­lyet szen­ve­dő, ki­szá­radt aj­kad érin­tett.

Bol­dog a temp­lo­mi kár­pit, mely ket­té­ha­sadt szé­gye­né­ben.

Bol­dog a föld, me­lyen a meg­ren­dü­lés­től kő­szik­lák re­ped­tek meg ha­lá­lod­kor.

Bol­dog az el­ho­má­lyo­sult nap, mely­ben fel­sírt a te­rem­tett vi­lág koz­mi­kus meg­ren­dü­lé­se, mi­dőn ki­le­hel­ted lel­ke­det.

Bol­dog a tisz­ta gyolcs, mely­be ari­má­ti­ai Jó­zsef gön­gyöl­te tes­te­det.

Bol­dog a szik­la­sír, mely ma­gá­ba fo­gad­ta pi­he­nés­re meg­gyö­tört tes­te­det, s mely­ben előt­ted nem fe­küdt még sen­ki.

Bol­dog a kő, ame­lyet an­gyal hen­ge­rí­tett el a sír szá­já­ról.

Bol­dog az az éj­sza­ka, amely egyet­len föl­di ta­nú­ja volt fel­tá­ma­dá­sod­nak.

Bol­dog a hús­vét haj­na­li nap­föl­kel­te, mely el­ső­ként ra­gyog­ta be di­a­dal­ma­dat.

Bol­do­gok az ott­ha­gyott le­pe­dők, me­lyek le­hul­lot­tak fel­tá­ma­dott tes­ted­ről, s az össze­haj­tott kesz­ke­nő, mely tö­vis­ko­ro­ná­tól fel­seb­zett fe­je­det ta­kar­ta.

Bol­dog a föld, me­lyet el­ső­ként érin­tet­tek fel­tá­ma­dá­sod után lép­te­id.

Bol­dog a me­ző, me­lyen két ta­nít­vá­nyod­nak út­köz­ben elő­ször meg­je­len­tél.

Bol­dog a pa­rázs, a hal és a ke­nyér a tó part­ján, me­lyek szót­la­nul is ki­áb­rá­zol­ták meg­je­le­né­se­det fel­tá­ma­dá­sod után.

Bol­do­gok, száz­szor bol­dogok azok, akik ma út­juk köz­ben ta­lál­koz­nak ve­led, Urunk, Jé­zus Krisz­tus, s meg­lát­ják szí­vük­kel di­cső­sé­ge­det és az előt­ted hó­do­ló ter­mé­sze­ti és anya­gi vi­lá­got, amint egy­ko­ron és most is min­de­nek ren­del­te­té­sük sze­rint hó­dol­nak ne­ked, fel­tá­ma­dott Úr, győz­tes Ál­do­zat, drá­ga Is­ten-Em­ber! Hal­le­lu­ja!

„Di­csér­jé­tek őt: nap és hold; di­csér­jé­tek őt mind: fé­nyes csil­la­gai! Di­csér­jé­tek őt egek­nek egei, és ti vi­zek, ame­lyek az ég fe­lett vagy­tok. (…) Di­csér­jé­tek az Urat a föld­ről, ví­zi ször­nyek és mély vi­zek ti mind! Tűz és jég­eső, hó és köd, szél­vi­har, ame­lyek az ő ren­de­lé­se­it cse­lek­szik; ti he­gyek és hal­mok mind­nyá­jan, min­den gyü­mölcs­fa s mind ti céd­ru­sok; va­dak és min­den bar­mok, fér­gek és szár­nyas ál­la­tok (…)! Di­csér­jé­tek az Úr­nak ne­vét, mert az ő ne­ve di­cső egye­dül; az ő di­cső­sé­ge ég­re-föld­re ki­hat!” (Zsolt 148; Ká­ro­li-for­dí­tás)

Dr. Bé­ke­fy La­jos