Egyházunk egy-két hete

Rend­ha­gyó szü­le­tés­na­pi al­ka­lom­mal em­lé­kez­tek az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem (EHE) Egy­ház­ze­nei Tan­szé­ké­nek szer­ve­zé­sé­ben áp­ri­lis 12-én a két­száz éve szü­le­tett len­gyel ze­ne­szer­ző­re, Fréd­éric François Chopin­re.

Az es­ten Kincz­ler Zsu­zsan­na egye­te­mi ad­junk­tus­nak, egy­ben az est há­zi­gaz­dá­já­nak ve­tí­tett ké­pek­kel is il­luszt­rált elő­adá­sa köz­ben nem­csak a ze­ne po­é­tá­já­nak ne­ve­zett mű­vész ke­vés­bé is­mert mű­vei csen­dül­tek fel az EHE kán­tor sza­ká­nak ta­ná­rai, di­ák­jai és a meg­hí­vott ven­dég­mű­vé­szek tol­má­cso­lá­sá­ban, ha­nem be­szél­ge­tés­re is sor ke­rült a szü­le­tés­na­pi ün­nep­lés ke­re­té­ben. Ober­frank Pál szín­mű­vésszel, a veszp­ré­mi Pe­tő­fi Szín­ház igaz­ga­tó­já­val Smi­dé­li­usz Gá­bor De­ák té­ri igaz­ga­tó lel­kész hit­ről, a mű­vé­szet­ről, va­la­mint a szí­né­szi-ze­nei és a lel­ké­szi hi­va­tás ha­son­la­tos­sá­ga­i­ról cse­rél­te ki gon­do­la­ta­it. A fent­ről ka­pott ta­len­tu­mo­k tudatá­ban te­vé­keny­kedő mű­vész és a szol­gá­lat­ra el­hí­vott lel­kész sok­szor úgy érez – fo­gal­maz­ták meg –, mint aho­gyan egy­kor Je­re­mi­ás pró­fé­ta: „Azt gon­dol­tam: nem tö­rő­döm ve­le, nem szó­lok töb­bé az ő ne­vé­ben. De per­zse­lő tűz­zé vált szí­vem­ben, csont­ja­im­ba van re­keszt­ve.”