Kultúrkörök

A lő­csei evan­gé­li­kus te­me­tő 1934-ben a leg­szebb cseh­szlo­vák te­me­tők ver­se­nyé­ben az el­ső he­lye­zést kap­ta. Ez az el­ső­ség 1944-ig tar­tott. Egy­ség­ben mu­tat­ja be a sírkert az egyes – fő­leg a 18. és 19. szá­zad­ból szár­ma­zó – mű­vé­szi sír­kö­ve­ket, me­lyek a vá­ros egy­kor élt evan­gé­li­kus la­ko­sa­i­nak vég­ső nyug­he­lye­it je­lö­lik. Kö­zü­lük na­gyon so­kan a tár­sa­dal­mi élet ve­ze­tő sze­mé­lyi­sé­gei vol­tak. Sa­já­tos he­lyen, a te­me­tő­ben sé­tál­va em­lé­ke­zünk rá­juk, utó­da­ik­ra és ro­ko­na­ik­ra.

Elő­ször is tá­jé­ko­zód­junk az idő­ben. Néz­zünk vissza­fe­lé. A mi la­kó­te­rü­le­tün­kön már a ré­gi idők­ben is szo­kás volt a ha­lot­ta­kat sí­rok­ba te­met­ni. A kö­zép­kor­ban a sí­ro­kat leg­na­gyobb­részt fa­ke­resz­tek­kel je­löl­ték, ké­sőbb kő­ke­resz­tek­kel vagy más szim­bó­lu­mok­kal. Ál­ta­lá­ban a temp­lo­mok kö­ré te­met­kez­tek. A fon­to­sabb sze­mé­lyi­sé­ge­ket a temp­lom alat­ti krip­ták­ban he­lyez­ték el, a leg­je­len­tő­seb­be­ket szar­ko­fá­gok­ban. Így volt ez Lő­csén is. Vál­to­zást II. Jó­zsef ren­de­le­te ho­zott, amely hi­gi­é­ni­ai meg­gon­do­lá­sok­ból el­ren­del­te, hogy a ha­lot­ta­kat a la­kott te­rü­le­te­ken kí­vül te­mes­sék el. A re­for­má­ció meg­in­du­lá­sát kö­ve­tő­en a vá­ros­be­li hí­vek 1544-től kezd­tek az Ágos­tai hit­val­lás­hoz csat­la­koz­ni. Az el­len­re­for­má­ció tö­rek­vé­sei az élet­ről és a ha­lál­ról va­ló hit alap­ján meg­osz­tot­ták Lő­cse la­kó­it.

Az evan­gé­li­ku­sok el­ső ar­ti­ku­lá­ris temp­lo­ma a vá­ros­fa­lon kí­vül épült. Kö­rü­löt­te te­met­ték el a ha­lot­ta­i­kat. 1687-ben ala­kult ki e te­me­tő, az evan­gé­li­ku­sok ek­kor vet­tek egy tel­ket er­re a cél­ra Csá­ky gróf­tól, s mi­vel la­kott te­rü­le­ten kí­vül volt, hasz­nál­hat­ták a te­me­tőt a ké­sőb­bi­ek­ben is. A leg­ré­geb­bi sí­rok már nin­cse­nek meg, ma­rad­vá­nya­ik nem azo­no­sít­ha­tó­ak. Az ér­té­ke­sebb sír­táb­lá­kat be­épí­tet­ték a te­me­tő ke­rí­tés­fa­la­i­ba. A te­me­tő­ben fő­leg klasszi­cis­ta és em­pire sír­kö­vek van­nak a 19. szá­zad­ból. Né­me­lyi­ket kö­zü­lük a sze­pes­sé­gi szob­rász, Fa­ra­gó Jó­zsef (1820–1895) ké­szí­tet­te. Ő 1853-ban te­le­pe­dett le Lő­csén.

Ké­sőbb már­vány sír­em­lé­ke­ket emel­tek, más, je­len­tő­sebb vá­ro­sok­hoz – Ost­ra­va, Bu­da­pest, Ig­ló, Kés­márk – ha­son­ló­an Lő­csén is. De na­gyon sok­szor csak egy kis domb jel­zi a ré­gi sírt.

1712–1713-ban, Pfannsch­midt lel­kész szol­gá­la­ta alatt si­ke­rült egy má­sik fa­temp­lo­mot épí­te­ni, ha­son­lót a ma is ál­ló kés­már­ki temp­lom­hoz, amely a lő­csei után két év­vel ké­szült el. 1722-ben kis ká­pol­nát és fa­la­zott ka­put épí­tet­tek hoz­zá, és ez má­ig fenn­ma­radt.

A te­me­tő­be­li temp­lom 1837-ig állt. Ek­kor az evan­gé­li­ku­sok – a vá­ros más felekezetű la­kó­i­nak tá­mo­ga­tá­sá­val – klasszi­cis­ta stí­lu­sú kő­temp­lo­mot épí­tet­tek a vá­ros fő­te­rén. A te­me­tő­ben ál­ló fa­temp­lom­ból át­vit­ték az ér­té­ke­ket – a te­tő­ke­resz­tet, a ba­rokk ke­resz­tet az ol­tár­ról, va­la­mint a ba­rokk or­go­nát – az új temp­lom­ba.

1895-ben a te­me­tő­ben is emeltek egy kis ká­pol­nát, mely egy­út­tal vég­ső nyug­he­lye Her­mann Gusz­táv­nak, aki a 19. szá­zad­ban a he­lyi egy­ház leg­ki­vá­lóbb tá­mo­ga­tó­ja volt.

Saj­ná­lat­tal kell meg­ál­la­pí­ta­nom, hogy a te­me­tő je­len­le­gi ál­la­po­ta nyo­mo­rú­sá­gos. Sok sír­em­lé­ket egész­ében vagy ré­sze­i­ben meg­ron­gál­tak, el­tu­laj­do­ní­tot­tak – az el­múlt fél év­szá­zad­ban a fel­újí­tás mi­ni­má­lis volt. A re­no­vá­lás­nak igé­nyes­nek kel­le­ne len­nie, de ez sok­szor le­he­tet­len. En­nek el­le­né­re kö­te­les­sé­günk meg­őriz­ni ezt az ér­té­kes te­rü­le­tet, ahol ele­ink vég­ső nyug­hely­re ta­lál­tak, hogy bé­ké­ben pi­hen­hes­se­nek.

Kö­te­les­sé­günk, hogy mi­nél szé­le­sebb kör­rel, a hoz­zánk lá­to­ga­tó tu­ris­ták­kal is meg­is­mer­tes­sük ezt a nem­ze­ti kul­tu­rá­lis em­lék­he­lyet.

Ké­rem ol­va­só­i­mat, fő­leg az itt el­te­me­tet­tek utó­da­it, ro­ko­na­it, de azo­kat a lá­to­ga­tó­kat és ér­dek­lő­dő­ket is, akik a te­me­tői Utas­kí­sé­rő­ben kö­zölt ada­to­kat hi­te­le­sen ki­egé­szít­he­tik, küld­jék el cí­mem­re ész­re­vé­te­le­i­ket, hogy a kö­vet­ke­ző is­mer­te­tő ez­ál­tal is gaz­da­god­jon.

Ast­rid Kos­tel­ni­ko­va-Zwil­lin­go­va PhD mű­vé­szet­tör­té­nész, a Lő­csei Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség fel­ügye­lő­je E-mail: mi­lan.kos­tel­nik@ston­line.sk