Egyházunk egy-két hete

„Ha a gye­re­kek to­le­ráns lég­kör­ben él­nek, meg­ta­nul­nak tü­rel­mes­nek len­ni. Ha a gye­re­kek bá­to­rít­va él­nek, meg­ta­nul­nak bíz­ni. (…) Ha a gye­re­kek biz­ton­ság­ban ér­zik ma­gu­kat, meg­ta­nul­nak hit­tel él­ni.” Do­ro­thy Law Holte gon­do­la­ta­it igye­kez­nek nap mint nap a gya­kor­lat­ban is meg­va­ló­sí­ta­ni az or­szág evan­gé­li­kus óvo­dá­i­nak pe­da­gó­gu­sai, akik áp­ri­lis 16-án csen­des­nap ke­re­té­ben ta­lál­koz­tak egy­más­sal Tót­kom­ló­son.

Az Evan­gé­li­kus Egy­há­zi Óvo­dá­ban tar­tott fo­ga­dá­son Bo­bor­né Tus­ka Er­zsé­bet, a he­lyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet fel­ügye­lő­je kö­szön­töt­te a meg­je­len­te­ket, akik – egy­há­zi ren­dez­vény­ről lé­vén szó – a szak­mai na­pot ez­után ter­mé­sze­te­sen Is­ten igé­jé­re fi­gyel­ve kezd­ték.

A temp­lom­ban – Mo­tyovsz­ki Éva Il­di­kó­nak, a tót­kom­ló­si óvo­da ve­ze­tő­jé­nek, il­let­ve Ta­kács Fe­renc al­pol­gár­mes­ter­nek a kö­szön­tő sza­vai után – Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke hir­det­te Is­ten igé­jét; a li­tur­gi­á­ban az egy­ház­köz­ség lel­ké­szei, Szpi­sák At­ti­la és e so­rok író­ja vet­tek részt. A ke­rü­let lel­ké­szi ve­ze­tő­je Jn 20,11–18 alap­ján tar­tott pré­di­ká­ci­ó­já­ban egye­bek mel­lett ar­ról be­szélt, hogy mi­ként Má­ria há­ta mö­gött ott állt az ál­ta­la ker­tész­nek né­zett Jé­zus, úgy van a mi há­tunk mö­gött is az élő Is­ten. For­dul­junk Jé­zus, a „fő­ker­tész” fe­lé, aki – mi­ként egy­kor Má­ri­át, úgy min­ket is – né­ven szó­lít. Ker­té­szek az evan­gé­li­kus óvó­nők is, „gyer­mek­ker­té­szek”, akik­nek se­gí­te­ni­ük kell a ki­csik hí­vő­vé vá­lá­sát, együtt­mű­köd­ve a csa­lád­dal és a gyü­le­ke­zet­tel.

Az is­ten­tisz­te­let után a te­le­pü­lés ze­ne­is­ko­lá­já­nak Krcs­mé­ri Já­nos ve­zet­te ka­ma­ra­ze­ne­ka­ra adott kon­cer­tet a ven­dé­gek tisz­te­le­té­re, akik ez­után a nép­raj­zi gyűj­te­ményt te­kin­tet­ték meg.

A kö­zös ét­ke­zést elő­adá­sok kö­vet­ték. A Szlo­vák Két Ta­ní­tá­si Nyel­vű Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Óvo­da épü­le­té­ben a Sár­bo­gárd­ról ér­ke­zett Bőj­tös At­ti­la ta­nár, nem lel­ké­szi mun­ka­társ a Ho­gyan ér­vé­nye­sül a ke­resz­tyén ne­ve­lés­ben a csa­lád, apa-anya mo­dell? cí­mű re­fe­rá­tu­má­ban ki­emel­te: a ne­ve­lők cél­ja az kell, hogy le­gyen, hogy a gyer­mek em­ber­ré, Is­ten fe­lé for­du­ló em­ber­ré vál­jon.

Eh­hez ter­mé­sze­te­sen a szü­lők se­gít­sé­gé­re is szük­ség van. Ar­ra, hogy a csa­lád olyan ér­ték­te­rem­tő kö­zeg le­gyen, ahol a gyer­mek biz­ton­ság­ban érez­he­ti ma­gát.

A nap vé­gén Egy­há­zi éne­kek sze­re­pe az óvo­dai ze­nei ne­ve­lés­ben cím­mel Győ­ri Gá­bor es­pe­res tar­tott ze­nei il­luszt­rá­ci­ók­ban bővelkedő be­szá­mo­lót, hang­sú­lyoz­va, hogy az óvo­dás kor­osz­tály ne­ve­lé­sé­ben a ze­né­nek vi­tat­ha­tat­la­nul fon­tos sze­re­pe van, hi­szen a mu­zsi­ka híd Is­ten és a gyer­me­kek kö­zött. Is­ten és a csendesnap részt­ve­vői kö­zött pe­dig az ige sza­va te­rem­tett hi­dat – Szpi­sák At­ti­la Lk 9,28–36 alap­ján tar­tott záróáhí­ta­tá­val is.

Gaz­dag Zsu­zsan­na