Kultúrkörök
100 évből 75-öt aktívan
Búza Barna szobrászművész életmű-kiállítása
„Tizenhat évesen halálos beteg lettem, már az orvosok is lemondtak rólam. Akkor egy nap ragyogó fényben, tisztán kivehetően megjelent nekem Jézus, és azt mondta: Nem halsz meg – célom van veled.” Az idén századik életévében járó és még ma is jókedvvel alkotó Búza Barna szobrászművész jól forgatott talentumainak kézzel fogható bizonyítékaiból nyílt egy válogatott életmű-kiállítás április 8-án Herenden, a Porcelánművészeti Múzeumban.
Természetesen a hetvenöt év aktív alkotói időszakának csak egy szelete látható május 16-ig a Veszprém megyei településen, hiszen szinte felsorolni is lehetetlen, hány érem, dombormű és szobor került már ki a jubiláló alkotó vésői alól. Hány köztéri alkotás – például a Budapest-Kálvin téri Kálvin-szobor, a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház-emlékkő vagy a sarkadi Szent István-mellszobor –, hány templomban látható keresztút és szobor – a sümegi ferences kegytemplom vagy a székesfehérvári bazilika keresztutai, a balatonfüredi Szent Kereszt-templom Szent Tádé-szobra, hogy csak hármat említsünk – vagy a Farkasréti temetőben Gobbi Hilda, Márkus László színész, Bárdos Lajos zeneszerző és karnagy síremlékei jelzik, milyen, neki kijelölt feladattal térítették vissza annak idején a beteg fiatalembert e földi világba.
Búza Barna soha nem tagadta meg református voltát, ám barátai és alkotásai között mégis az igazi ökumenét éli meg. Művei közül nem egy látható a vatikáni múzeumban, például az általa készített porcelán Házioltárt vitte Mádl Ferenc köztársasági elnök – a magyar nemzet ajándékaként – 2001-ben II. János Pál pápának. De evangélikus körökben is ismerősen cseng a művész neve – 1983-ban ő fejezte be a Lux Elek tervezte Luther Márton-szobrot, amely az Evangélikus Hittudományi Egyetem udvarán áll. Készített Luther-emlékérmet, és ő tervezte a Deák Téri Evangélikus Gimnázium márvány emléktábláján látható Luther-rózsát is.
A herendi kiállítás termeit járva nemcsak a megrendelésre készített munkák bizonyítják a számtalan elismeréssel és díjjal kitüntetett művész tehetségét, hanem azok a kisplasztikák is, amelyeket a „pillanat hatása” alatt készített. Olyan élethű az Esőben című kisplasztika parasztlány alakja, aki a ráhulló csapadék miatt a felső szoknyáját teríti magára, hogy szinte mi is azonnal húznánk valamit a fejünkre az eső ellen. A Háború után féllábú és vak katonájának szinte megszólal a harmonikája, és a Hátszél című alkotást nézve élénken magunk elé tudjuk képzelni azt a reménytelen küzdelmet is, amint a csinos lány minden erejével azon igyekszik, hogy a hirtelen szellőtől nyakába libbentett rakott szoknyáját a helyére parancsolja…
Legyen fa, kő vagy bronz, a századik életévében járó szobrászművész még ma is friss szemmel látja bennük az elkészíthető alkotást. Kívánjuk, hogy minél több mű szülessen sokak örömére!
Boda Zsuzsa