Keresztény szemmel

Mél­tat­lan vol­na 75. év­fo­lya­má­ban já­ró he­ti­la­punk utób­bi év­ti­ze­dé­hez, ha szó nél­kül hagy­nánk az el­múlt hét (múlt va­sár­nap) leg­je­len­tő­sebb ha­zai – össz­tár­sa­dal­mi – tör­té­né­sét. Az Evan­gé­li­kus Élet köz­éle­ti nyi­tott­sá­ga ugyan rit­kán „tá­gul” párt­po­li­ti­kai kér­dé­sek szint­jé­re, de ter­mé­sze­te­sen egyet­len olyan pár­tos meg­nyil­vá­nu­lás mel­lett sem szok­tunk el­men­ni, amely – köz­vet­ve-köz­vet­le­nül – egy­há­zun­kat, ke­resz­tény hi­tün­ket, ér­ték­ren­dün­ket is érin­ti. Már­pe­dig Or­bán Vik­tor, a Fi­desz – Ma­gyar Pol­gá­ri Szö­vet­ség el­nö­ke már az or­szág­gyű­lé­si vá­lasz­tá­sok el­ső, áp­ri­lis 11-i for­du­ló­ja után han­got adott el­ső be­szé­dé­ben – egye­bek mel­lett – an­nak a fel­té­te­le­zé­sé­nek is, hogy a rend­szer­vál­tás óta „ta­lán még so­ha nem imád­koz­tak ennyi­en” a vál­to­zá­sért…

Egy­há­zunk so­ha nem volt ki­re­kesz­tő. Tud­juk, hogy a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház gyü­le­ke­ze­tei­ben bal­ol­da­li pár­tok­kal ro­kon­szen­ve­zők is ott­hon érez­he­tik ma­gu­kat. Az a tény azon­ban, hogy – há­rom ki­vé­tel­lel – az or­szág va­la­mennyi egyé­ni vá­lasz­tó­ke­rü­le­té­ben a Fi­desz – MPSZ és a Ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Nép­párt szö­vet­sé­gé­nek je­lölt­jei ju­tot­tak man­dá­tum­hoz, an­nak fel­té­te­le­zé­sé­re is feljogosít, hogy egy­há­zunk tag­ja­i­nak dön­tő több­sé­ge is a Fi­desz–KDNP-re, il­let­ve je­lölt­jé­re ad­ta a vok­sát…

A de­mok­ra­ti­kus meg­mé­ret­te­té­sen alul­ma­radt pár­tok ko­ri­fe­u­sai most nem győ­zik han­goz­tat­ni ab­bé­li két­sé­gü­ket, hogy a par­la­ment­ben két­har­ma­dos több­ség­re szert tett párt­szö­vet­ség ké­pes lesz il­lő ön­mér­sék­le­tet ta­nú­sí­ta­ni a ha­ta­lom gya­kor­lá­sá­ban. A mi fé­lel­münk in­kább az, hogy va­jon a ve­re­sé­get szen­ve­dett pár­tok tag­jai és tá­mo­ga­tói ké­pe­sek lesz­nek-e mél­tó­ság­gal tu­do­má­sul ven­ni a több­sé­gi aka­ra­tot és el­vi­sel­ni ki­sebb­ség­ben ma­ra­dá­suk meg­fel­leb­bez­he­tet­len té­nyét (mi­ként a „má­sik ol­dal” meg­győ­ző le­gi­ti­má­ció hi­á­nyá­ban is ké­pes volt el­szen­ved­ni a Med­gyessy–Gyur­csány–Baj­nai-re­zsim nyolc évét).

A vá­lasz­tá­sok szám­ada­tai is­mer­tek – kö­vet­kez­mé­nyei ter­mé­sze­te­sen még nem. A szer­kesz­tő viszont ki­vé­telesen könnyű hely­zet­ben van. Ugyan­is ar­ra a kér­dés­re, hogy „mi tör­tént, és mi­ért így tör­tént”, már köz­vet­le­nül a vá­lasz­tá­si ered­mé­nyek nyil­vá­nos­ság­ra ho­za­ta­la után hall­hat­tuk a bib­li­kus, igei vá­laszt. Még­pe­dig – hi­tünk és meg­győ­ző­dé­sünk sze­rint – már nyolc év­vel ez­előtt, a Fi­desz ve­re­sé­gé­vel vég­ző­dött 2002-es vá­lasz­tá­sok után!

Az Evan­gé­li­kus Élet 2002. áp­ri­lis 28-i szá­ma (67. év­fo­lyam, 17. szám) a cím­ol­da­lon idé­zett Or­bán Vik­tor párt­el­nök 2002. áp­ri­lis 21. éj­je­lén el­hang­zott nyi­lat­ko­za­tá­ból:

„Te­gyük föl a kér­dést: mi­ért tör­tént mind­ez így?

A kö­vet­ke­ző na­pok­ban sok vá­laszt hall­ha­tunk majd. Min­den­ki­nek meg­lesz a ma­ga vá­la­sza. Elem­zők fog­ják majd ezek­kel te­le­ír­ni a la­po­kat. Ne­künk is van egy vá­la­szunk, ne­kem is van egy vá­la­szom.

Én azt gon­do­lom, hogy min­dig van egy ma­ga­sabb ér­tel­me an­nak, ami az em­ber­rel tör­té­nik. Hogy pon­to­san mi is ez a ma­ga­sabb ér­te­lem, az ma még nem vi­lá­gos. Ma még csak a büsz­ke­ség­gel ve­gyes szo­mo­rú­sá­got érez­zük. A vá­lasz­hoz, hogy mi volt minden­nek, ami ma es­te tör­tént, a ma­ga­sabb ér­tel­me, nos, eh­hez a vá­lasz­hoz idő kell. És az idő el fog jön­ni! A tör­tén­tek ma­ga­sabb ér­tel­me ve­lünk együtt vi­lá­go­so­dik majd meg.

Van azon­ban, amit már most biz­to­san tu­dunk. Tud­juk azt, hogy aki­ben van hit, re­mény és sze­re­tet, an­nak a ne­héz­ség is ja­vá­ra vá­lik. Tud­juk azt is – és ezt biz­to­san tud­juk –, hogy csak a hi­tét vesz­tett em­bert le­het le­győz­ni.”

Tisz­telt El­nök Úr! – El­jött az idő.

T. Pin­tér Ká­roly