Keresztutak

A Né­met­or­szá­gi Pro­tes­táns Egy­ház (EKD) áp­ri­lis 19-én a wit­ten­ber­gi vár­temp­lom­ban ren­de­zett ün­nep­sé­gen em­lé­ke­zett meg a négy­száz­öt­ven éve el­hunyt re­for­má­tor­ról, Phi­lipp Me­lancht­hon­ról (1497–1560). A te­le­ví­zi­ós tár­sa­sá­gok ál­tal köz­ve­tí­tett al­kal­mon a test­vér­egy­há­zak kép­vi­se­lői mel­lett ma­gas ran­gú ál­la­mi és po­li­ti­kai ve­ze­tők is részt vet­tek, kö­zöt­tük Ang­e­la Mer­kel szö­vet­sé­gi kan­cel­lár és Wolf­gang Böh­mer, Szász-An­halt tar­to­mány mi­nisz­ter­el­nö­ke. Az EKD ta­ná­csá­nak je­len­le­gi el­nö­ke, Ni­ko­laus Sch­ne­i­der be­szé­dé­ben Me­lancht­hon „ak­tu­á­lis je­len­tő­sé­gét” emel­te ki, kü­lö­nös te­kin­tet­tel az egy­há­zak együtt­mű­kö­dé­sé­nek szük­sé­ges­sé­gé­re.

Ang­e­la Mer­kel ér­ke­zé­se nem volt zök­ke­nő­men­tes, hi­szen a vul­kán­ki­tö­rés mi­att ki­ala­kult szmog az ő hi­va­ta­los kö­te­le­zett­sé­ge­i­nek tel­je­sí­té­sét is ne­he­zí­tet­te az el­múlt idő­szak­ban. Mer­kel asszony azon­ban mél­ta­tó be­szé­dé­ben hang­sú­lyoz­ta, hogy egy ilyen ese­mény­ről, ami­kor a né­me­tek nagy ta­ní­tó­mes­te­rét ün­nep­lik, ma­ga a kan­cel­lár sem­mi­kép­pen nem hi­á­nyoz­hat.

„Kép­zést min­den­ki szá­má­ra”: így fog­lal­hat­nánk össze Me­lancht­hon üze­ne­tét a ma em­be­re szá­má­ra – mond­ta Mer­kel, és a tör­té­ne­lem egyik leg­na­gyobb kép­zé­si re­for­me­ré­nek ne­vez­te a teo­ló­gus re­for­má­tort. A Bret­ten­ből szár­ma­zó pro­fesszor Mer­kel sze­rint még a ke­gyes­sé­get is a kép­zés­nek ren­del­te alá, de ez ala­po­san meg­kér­dő­je­lez­he­tő, hi­szen Me­lancht­hon­tól szá­mos imád­ság ma­radt fenn, így tud­juk, hogy meg­le­he­tő­sen spi­ri­tu­á­lis em­ber volt. A kép­zés is min­dig a hit szol­gá­la­tá­ban állt ná­la, hi­szen vé­le­mé­nye sze­rint csak kép­zett em­ber le­het iga­zán val­lá­sos. A kan­cel­lár asszony sze­rint a Me­lancht­hon ál­tal is hang­sú­lyo­zott kép­zés fon­tos a gaz­da­ság és a de­mok­rá­cia szá­má­ra is.

Be­szé­de után az EKD ta­ná­csá­nak el­nö­ke, Ni­ko­laus Sch­ne­i­der szólt a zse­ni­á­lis wit­ten­ber­gi pá­ros­ról: a har­cos Lu­ther­ről és a dip­lo­ma­ta Me­lancht­hon­ról, mél­tat­va ez utób­bi öku­me­ni­kus szen­ve­dé­lyét: „A híd­épí­tők pro­tes­táns kon­tex­tus­ban nem min­dig ré­sze­sül­nek kel­lő meg­be­csü­lés­ben” – hív­ta fel a fi­gyel­met Sch­nei­der, és meg­ál­la­pí­tot­ta: a po­li­ti­ka fe­le­lős­sé­ge, hogy nem meg­fe­le­lő rend­sze­rek épül­tek ki az ok­ta­tás te­rü­le­tén. Vé­le­mé­nye sze­rint fej­lesz­te­ni kel­le­ne a kis­gyer­me­ke­ket ne­ve­lő-ok­ta­tó in­téz­mé­nye­ket, erő­fe­szí­té­se­ket kel­le­ne ten­ni a fe­le­ke­ze­ti val­lás­ok­ta­tás ér­de­ké­ben, va­la­mint át kel­le­ne hi­dal­ni az elit­kép­zés és az ál­ta­lá­nos kép­zés kö­zöt­ti sza­ka­dé­kot.

A szász-an­hal­ti mi­nisz­ter­el­nök, Wolf­gang Böh­mer (CDU) is meg­em­lé­ke­zett a re­for­má­tor­ról és az em­be­rek kép­zé­se irán­ti szen­ve­dé­lyes el­kö­te­le­zett­sé­gé­ről. Vissza a for­rá­sok­hoz – hang­sú­lyoz­ta Me­lancht­hon és per­sze Böh­mer is. Mint mond­ta, a Lu­ther-vá­ro­sok kü­lön­le­ges he­lyet fog­lal­nak el az UNES­CO vi­lág­örök­sé­gi lis­tá­ján, és több pénzt fog­nak kap­ni a tu­riz­mus fej­lesz­té­sé­re. A mi­nisz­ter­el­nök azon­ban szé­gyen­le­tes­nek ne­vez­te, hogy így a hit szin­te hát­tér­be szo­rul. Wit­ten­berg­ben a la­kos­ság ti­zen­öt szá­za­lé­ka tag­ja va­la­mely egy­ház­nak, ezen vál­toz­tat­ni kell.

Ro­bert Zol­litsch ró­mai ka­to­li­kus ér­se­ket a re­gens­bur­gi püs­pök, Ger­hard Lud­wig Mül­ler he­lyet­te­sí­tet­te az ün­nep­sé­gen. Üd­vöz­lő sza­va­i­ban hang­sú­lyoz­ta, hogy Me­lancht­hon mennyi­re nem akar­ta az egy­ház­sza­ka­dást, és hogy – Mül­ler sze­rint – a re­for­má­tor a ke­reszt­ség és az úr­va­cso­ra mel­lett a gyó­nást és a pap­szen­te­lést is a szent­sé­gek kö­zé so­rol­ta. A ka­to­li­kus püs­pök vé­gül meg­ra­gad­ta az al­kal­mat, hogy min­den­kit hí­vo­gas­son a má­jus­ban ren­de­zen­dő mün­che­ni öku­me­ni­kus egy­há­zi na­pok­ra.

For­rás: evan­gelisch.de, evan­ge­li­kus.hu