Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2010 - 18 - A vissza­szer­zett va­sár­nap örö­me

Egyházunk egy-két hete

A vissza­szer­zett va­sár­nap örö­me

Pa­ró­kiaszen­te­lés Pestúj­he­lyen

Ün­nep­re gyűl­tek össze a pestúj­he­lyi–új­pa­lo­tai evan­gé­li­ku­sok áp­ri­lis 25-én. Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke ezen a na­pon szen­tel­te fel a gyü­le­ke­zet újon­nan fel­épült pa­ró­ki­á­ját és kö­zös­sé­gi he­lyi­sé­gét. Ju­bi­la­te va­sár­nap­ján öröm­mel adott há­lát a kö­zös­ség ap­ra­ja-nagy­ja azért, hogy a ré­gi, rossz ál­la­gú, egy­szo­bás lel­kész­lak he­lyén ma már kor­sze­rű, tá­gas, új gyü­le­ke­ze­ti épü­let áll.

A temp­lom­ban kez­dő­dött is­ten­tisz­te­let li­tur­gi­ai szol­gá­la­tát Sza­bó B. And­rás he­lyi lel­kész a gyü­le­ke­zet ko­ráb­bi lel­ki­pász­to­rá­val, Ken­deh K. Pé­ter­rel kö­zö­sen vé­gez­te.

Gáncs Pé­ter püs­pök Ézsa­i­ás köny­ve 65,17–19.24 alap­ján hir­det­te Is­ten igé­jét. El­mond­ta: a múlt­ba vagy ép­pen a jö­vő­be ré­ve­dő em­bert Ézsa­i­ás sza­vai az itt és most öröm­for­rá­sá­ra fi­gyel­mez­te­tik. A pró­fé­ta ar­ról az Is­ten­ről vall, aki még ki sem mon­dott gon­do­la­ta­in­kat, vá­gya­in­kat, két­sé­ge­in­ket, kér­dé­se­in­ket is ér­zé­ke­li; így vá­la­szolt sok-sok imád­sá­gá­ra en­nek a kis gyü­le­ke­zet­nek is.

Nem elő­ször ün­ne­pel­het­nek a pestúj­he­lyi­ek: örül­het­tek már szé­pü­lő temp­lo­muk­nak, majd or­go­ná­juk­nak, ma pe­dig az új pa­ró­ki­á­nak. „De ak­kor fo­gunk tud­ni iga­zán örül­ni, ha vissza­sze­rez­zük az el­ve­szí­tett va­sár­na­pot” – fo­gal­ma­zott az ige­hir­de­tő. „An­nak iga­zi töl­té­se-tar­tal­ma pe­dig ott van, ahol most va­gyunk az egy­há­zi esz­ten­dő­ben: hús­vét és pün­kösd öle­lé­sé­ben. A föl­tá­ma­dott Jé­zus Krisz­tus fé­nyé­ben és a Lé­lek tü­zé­nek ra­gyo­gá­sá­ban. Örül­jünk hát, mert van mi­ért, van mi­nek, van ki­nek!”

Az is­ten­tisz­te­le­ti hir­de­tés so­rán – me­lyet a gyü­le­ke­ze­ti ének­kar ze­nei szol­gá­la­ta ke­re­te­zett – Sza­bó B. And­rás név sze­rint is kö­szön­töt­te a meg­je­lent ven­dé­ge­ket, és meg­kö­szön­te mind­azok se­gít­sé­gét, akik­nek ál­do­za­tos mun­ká­ja nél­kül nem ké­szül­he­tett vol­na el az épü­let.

A Dé­li Egy­ház­ke­rü­let ne­vé­ben Ra­dos­né Len­gyel An­na ke­rü­le­ti fel­ügye­lő, a fő­vá­ros XV. ke­rü­le­té­nek ön­kor­mány­za­ta ne­vé­ben pe­dig Haj­du Lász­ló pol­gár­mes­ter mon­dott kö­szön­tőt. Ezek után ve­tí­tett ké­pes be­szá­mo­lót te­kint­het­tek meg az egy­be­gyűl­tek az épít­ke­zés fo­lya­ma­tá­ról.

Az is­ten­tisz­te­let a va­do­nat­új – töb­bek kö­zött nap­kol­lek­to­rok­kal is fel­sze­relt – pa­ró­kia be­já­ra­ta előtt foly­ta­tó­dott, ahol a fel­szen­te­lést és a kulcs­át­adást kö­ve­tő­en a je­len­lé­vők kí­vül-be­lül meg­cso­dál­hat­ták az épü­le­tet. Az ün­ne­pi együtt­lét te­rí­tett asz­ta­lok mel­lett, im­már kö­tet­len for­má­ban, aga­pé­val zá­rult.

Smidéliusz András