Egyházunk egy-két hete

A gyü­le­ke­ze­ti­mun­ka­társ-kép­ző har­ma­dik tan­fo­lya­ma har­minc­ki­lenc hall­ga­tó fel­ké­szü­lé­sé­vel ért vé­get áp­ri­lis har­ma­dik hét­vé­gé­jén Pi­lis­csa­bán, a Bé­thel Misszi­ói Ott­hon­ban. Az elő­ző két év­fo­lyam mun­ka­tár­sa­i­val együtt im­már száz­öt­ven test­vé­rünk ve­het részt – a he­lyi lel­ké­szek se­gít­sé­gé­vel – mint­egy het­ven gyü­le­ke­zet lel­ki épí­té­sé­ben.

Hall­ga­tó­ink az or­szág min­den ré­szé­ből ér­kez­tek Sop­ron­tól Nyír­egy­há­zá­ig, Pécs­től Bu­da­pes­tig. A leg­töb­ben, im­már ti­zen­ha­tan, Ben­c­ze And­rás lel­kész gyü­le­ke­ze­té­ből, Szé­kes­fe­hér­vár­ról vet­tek részt a kép­zés­ben.

Mi­vel nap­ja­ink­ban sok­kal ne­he­zeb­bek az élet­kö­rül­mé­nyek, mint ko­ráb­ban, kí­vá­na­tos, hogy gyü­le­ke­ze­te­ink­nek meg­le­gye­nek a sa­ját „há­lói”, hogy ha szük­ség van rá, tá­maszt tud­jon nyúj­ta­ni a kö­zös­ség. A mun­ka­társ­kép­zés te­hát az­zal a cél­lal in­dult el, hogy min­den gyü­le­ke­zet­ben szö­vőd­hes­sen egy szo­ci­á­lis se­gí­tő há­ló és egy lel­ki há­ló, amely­nek egy-egy pont­ján egy-egy mun­ka­társ áll a hí­vek ren­del­ke­zé­sé­re. Ő az, aki a rá­bí­zott tíz-ti­zen­öt csa­lád éle­tét kí­sé­ri, kö­ze­lebb­ről is­me­ri, ál­lan­dó kap­cso­lat­ban áll ve­lük. A mun­ka­tár­sak ily mó­don a lel­ké­szek ki­nyúj­tott ke­zei, hi­szen kü­lö­nö­sen a nagy­vá­ro­si hí­ve­ink alig is­me­rik egy­mást, sok­szor a lel­kész sem tud min­den­ki­hez el­jut­ni. Ezenfe­lül a mun­ka­tár­sak a lel­kész fon­tos se­gí­tő­tár­sai le­het­nek a gyer­mek­mun­ká­ban, az ad­mi­niszt­rá­ci­ó­ban, kór­há­zi be­teg­lá­to­ga­tás­ban, ren­dez­vé­nyek szer­ve­zé­sé­ben.

Köz­ben – éven­te két hét­vé­gén – ál­lan­dó to­vább­kép­zés­ben is ré­sze­sül­nek test­vé­re­ink, amely­re min­dig nagy öröm­mel ké­szül­nek. En­nek so­rán mind bib­lia­is­me­re­tük­ben, mind az egy­ház múlt­já­nak is­me­re­té­ben el­mé­lyül­nek, de lel­ki­gon­do­zói be­szél­ge­tést is gya­ko­ro­lunk – „szi­mu­lá­lunk”, ahogy a szak­nyelv em­le­ge­ti –, s egy-egy eset­meg­be­szé­lést az­tán kö­zö­sen ér­té­ke­lünk.

Leg­utóbb dr. Var­ga Gyön­gyi, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem Ószö­vet­sé­gi Tan­szé­ké­nek do­cen­se az Ószö­vet­ség csa­lád­ké­pét raj­zol­ta fel, dr. Bács­kai Ká­roly, az új­szö­vet­sé­gi tan­szék ve­ze­tő­je pe­dig pün­kösd aján­dé­ka­it vet­te szám­ba. Mind­ket­ten na­gyon élet­kö­zel­ből szem­lél­ték a bib­li­ai ki­je­len­té­se­ket.

Kézdy Pé­ter he­lyi lel­kész az élet­tár­si kö­zös­ség és a há­zas­ság kü­lönb­sé­ge­it tag­lal­ta, míg e cikk szer­ző­je két ige­hir­de­tés­sel, va­la­mint elő­adás­sal szol­gált. Utób­bi a bib­lia­ol­va­sás fon­tos­sá­gát rész­le­tez­te, in­do­kol­ta, és igye­ke­zett se­gít­sé­get ad­ni a meg­ér­té­si ne­héz­sé­gek­ben.

Nem ma­radt el a mun­ka­tár­sak be­szá­mo­ló­ja sem szol­gá­la­tuk­ról, ne­héz­sé­ge­ik­ről. Ve­tí­tett ké­pes elő­adás­ra is sor ke­rült Az uta­zó Jé­zus cím­mel.

Az ige­hir­de­té­sek té­má­juk­ban kü­lön­böz­tek, de na­gyon ak­tu­á­li­sak vol­tak. Az egyik, hang­sú­lyoz­va Jé­zus irán­tunk va­ló sze­re­te­tét, il­let­ve azt, hogy az Úr még az áru­ló Jú­dást is sze­ret­te, vé­gig­ve­ze­tett nagy­csü­tör­tök es­té­jé­től nagy­pén­te­ken át hús­vé­tig. A má­sik pré­di­ká­ció a jé­zu­si gon­dol­ko­dást ál­lí­tot­ta szem­be a kor­szel­lem di­va­tos esz­mé­i­vel, s adott biz­ta­tást a ke­resz­tény meg­győ­ző­dés mel­let­ti ki­tar­tás­ra.

Ha Is­ten en­ge­di és élünk, ez év őszén új­ra meg­szó­lal a to­bor­zó trom­bi­ta, hogy új test­vé­rek áll­ja­nak az evan­gé­li­um ön­kén­tes szol­gá­la­tá­ba, a ré­gi­ek pe­dig erő­söd­je­nek el­hí­vá­suk örö­mé­ben. Hi­szen a mun­ka sok, s a mun­kás még min­dig ke­vés!

D. Sze­bik Im­re