Egyházunk egy-két hete

Más­fél év­ti­ze­den át tar­tó re­no­vá­lá­si fo­lya­ma­tot le­zá­ró ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­tet hir­det­tek temp­lo­muk­ban a za­la­eger­sze­gi evan­gé­li­ku­sok az el­múlt va­sár­nap­ra, Ju­bi­la­te, az ör­ven­de­zés va­sár­nap­já­ra. Az al­ka­lom ige­hir­de­tő­je Itt­zés Já­nos püs­pök volt. A li­tur­gi­á­ban részt vett Sza­bó Vil­mos és fe­le­sé­ge, Sza­bó­né Pi­ri Zsu­zsán­na, va­la­mint Loós Csa­ba nyu­gal­ma­zott lel­kész.

A za­lai me­gye­szék­he­lyen élő evan­gé­li­ku­sok 1902-ig Za­la­ist­vánd szór­vány­te­rü­le­tén él­tek. Temp­lo­mu­kat 1907-ben szentelték fel, majd 1928-ban a lel­kész­la­kást és a gyü­le­ke­ze­ti he­lyi­sé­ge­ket is ma­gá­ba fog­la­ló mél­tó­ság­tel­jes eme­le­tes épü­le­tet emel­tek. Ezt az ál­lam 1951-ben ka­to­nai cé­lok­ra el­vet­te. He­lyet­te egy la­kó­te­le­pi la­kást utal­tak ki a lel­kész­nek. 1964-től a gyü­le­ke­zet­be ér­ke­ző Pin­tér Já­nos lel­kész vi­szont már – la­kás­cse­re ré­vén – a föld­szin­ti he­lyi­sé­gek­be köl­töz­he­tett be. 1989-ben az egy­ház­köz­ség vissza­kap­ta az épü­le­tet, de anya­gi okok­ból a fel­ső szin­tet bér­be ad­ták.

1996-ban el­ha­tá­roz­ta a gyü­le­ke­zet, hogy fo­lya­ma­to­san fel­újít­ják in­gat­la­na­i­kat. Az el­múlt más­fél év­ti­zed­ben meg­újult a temp­lom te­tő­ze­te, re­no­vál­ták a gyü­le­ke­ze­ti há­zat, és kö­rü­löt­te par­kot ala­kí­tot­tak ki. To­rony­órát sze­rel­tek be, és elő­ször a temp­lom bel­se­jét, majd az el­múlt ősszel a kül­se­jét is re­no­vál­ták. A fel­újí­tá­sok kö­zött tart­ják szá­mon, hogy 2001-ben, ami­kor Sza­bó Vil­mos lel­készt – fe­le­sé­gé­vel, a Pusz­ta­szent­lász­lón szol­gá­ló Sza­bó­né Pi­ri Zsu­zsán­ná­val – meg­hív­ta a gyü­le­ke­zet lel­ké­szé­nek, a pa­ró­kia lak­ha­tat­lan­sá­ga mi­att egy la­kó­te­le­pi pa­nel­la­kást kel­lett vá­sá­rol­ni­uk, ame­lyet szin­tén re­no­vál­tak. Itt la­kott a lel­kész há­zas­pár a gyü­le­ke­ze­ti ház el­ké­szül­té­ig.

Az is­ten­tisz­te­le­ten Itt­zés Já­nos püs­pök az ün­nep ószö­vet­sé­gi ol­vas­má­nya, Ézs 65,17–19.24–25 alap­ján hir­de­tett igét. Hang­sú­lyoz­ta, hogy e sza­kasz­ban az ör­ven­de­ző Is­ten szó­lal meg, aki meg­mu­tat­ja tit­ka­it, és örö­möt szán a fog­ság­ból sza­ba­dult, el­ke­se­re­dett né­pé­nek. A kül­ső nyo­mo­rú­sá­got vi­szony­lag könnyű rend­be ten­ni, de a bel­sőt na­gyon ne­héz – fo­gal­ma­zott a püs­pök. Mert az em­bert nem le­het fel­újí­ta­ni, ha­nem új­já kell te­rem­te­ni. A temp­lom az a mű­hely, ahol az új­já­te­rem­tés vég­be­megy a gyü­le­ke­zet tag­ja­in az ige­hall­ga­tás és a szent­sé­gek vé­te­le ál­tal. Itt Is­ten sze­re­te­té­nek erő­te­ré­be ke­rü­lünk. Vé­ge­ze­tül Itt­zés Já­nos fel­hív­ta a fi­gyel­met ar­ra, hogy a va­sár­nap zsol­tá­ra az egész föl­det öröm­re szó­lít­ja, nem csak a hí­vő­ket.

Az is­ten­tisz­te­let utá­ni köz­gyű­lé­sen el­hang­zott, hogy az el­vég­zett mun­ká­la­to­kat a gyü­le­ke­zet tag­ja­i­nak ado­má­nya­i­ból, va­la­mint az ala­pít­vány­tól, az egy­ház­ke­rü­let­től, az egy­ház­me­gyé­től, az ön­kor­mány­zat­tól ka­pott, il­let­ve pá­lyá­za­to­kon nyert tá­mo­ga­tá­sok­ból fe­dez­ték. De se­gí­tett a gyü­le­ke­zet Can­ter­ina kó­ru­sá­nak ön­kén­tes ado­má­nya is.

Me­nyes Gyu­la