e-világ
„A szeretet globalizációja” a mindennapok gyakorlatában
Néhány hete keresett meg Kovács Márta, aki egy evangélikus szerzetesközösség alapítását tervezi, melynek ökológiai vonatkozásai is vannak. Amikor találkoztunk, érdeklődve hallgattam terveit, céljait, motivációit. Beszélgetésünk után kértem, hogy néhány kérdésben az olvasókkal is ossza meg gondolatait.
– Az alapító iratban elítélik a globalizáció jelenségét, később mégis a „szeretet globalizációjának” megvalósulását tűzik ki célul. Mit jelent ez a kifejezés?
– A globalizáció a lakott Föld minden négyzetcentiméterére érvényes valóság. Meg nem kerülhető, át nem léphető, az idő múlásából adódóan vissza nem fordítható folyamat. Amire vállalkozhatunk, az az alternatív életmód, amely szerint ma itt, Magyarországon, keresztény és társadalmi hagyományaink összeszerkesztésével élni lehet.
Hitünk esszenciája, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Ez egyetemes projekt, alternatív globalizáció, hitem szerint az egyetlen olyan érvényes globalizáció, amely minden egyes embert felemel, mindegyikük életét, emberi méltóságát kiteljesíti. Ennek a felelős gondolkodásnak és cselekvésnek sehogy másképp nem tudunk eleget tenni, csak úgy, hogy a szeretetet kiterjesztjük nemcsak minden emberre – ez a legnehezebb része ennek a projektnek: szeretni a szerethetetlent is! –, hanem a teljes teremtett világra.
– Milyen konkrét lépéseket tettek eddig ennek megvalósításáért?
– Részévé kell válnunk nemcsak a társadalomnak, hanem a természetnek is, ez teremtettségünkből adódó feladat és felelősség. A nagyváros tizedik emeletéről ez a lehetetlennel határos vállalkozás, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a faluból is az. Idézze fel magában mindenki azt az élményét, amikor megsimogatott egy kiscsibét, amikor elültetett egy palántát… Újra meg kell élnünk a gyakorlat, a cselekvés szintjén, hogy mit jelent a földdel való foglalatosság, milyen annak a tojásnak az íze, amit az udvarunkon kapirgáló tyúkoktól szedtünk össze, milyen ízű az a paradicsom, amelyiket mi neveltünk, és a nap érlelte.
Ez olyan alapvető változást és váltást kíván, aminek először a lelkünkben, a szívünkben, a fejünkben kell megérnie – mint a paradicsomnak! –, hogy utána ez a körülöttünk lévő valóság megváltoztatásában is láthatóvá váljék. Kereszténnyé válni identitásváltást jelent, és ez egyben létformaváltás is. Ezt nem lehet megspórolni! Ez a szeretet globalizációja egyetemes projektjének megvalósítása.
– Céljaik között olvastam, hogy „a földön, amit »művelünk és őrzünk«, a hely hagyománya, az ökológia és az örökkévaló Isten ökonómiája szerint gazdálkodjunk”. Hogyan valósítható meg ez a gyakorlatban?
– Célunk, hogy mi magunk is megéljük saját teremtettségünkkel való egységünket, azt, hogy szerves része vagyunk a teremtett világnak, része vagyunk mindannak a jónak, szépnek, igaznak, amit szentháromságos Istenünk megalkotott, és aminek a művelését és őrzését ránk bízta. A mi felelősségünk, hogy keresztény hagyományaink, társadalmi és gazdasági hagyományaink „összegyúrásából” olyan élő, valóságos rendszert formáljunk, ahol a vendégnek, a látogatónak helye és konkrét feladata van, és ez ne elriassza a változtatástól, hanem vonzza, inspirálja. Bevonjuk életünkbe, és megkínáljuk minden jóval, széppel és nem utolsósorban finommal, amivel az Örökkévaló elhalmoz bennünket. Így válik valóságosan eldönthetővé, hogy melyik paradicsom finomabb. A személyes projekten és felelősségen túl szűkebb-tágabb környezetünkért is felelősek vagyunk! Ez is teremtettségünkből adódó részünk. A vállalkozás arra, hogy az együttélés harmóniáját ilyen új létformában éljük meg, véleményem szerint felér egy északi-sarki felfedező expedícióban való részvétellel… de létezik számunkra lehetetlen?
– Az alapító okiratban külön hangsúly kerül az imádság és a munka egybefonódására. Milyen tevékenységekről van itt szó konkrétan?
– Ez megvalósíthatatlan álomvilág a szentháromságos Istennel való őszinte, szoros kapcsolat nélkül. Mert ez a „vállalkozás” nem kivonulás a világból, hanem bevonulás a teremtett világba! A teremtett világ helyreállítása, gyógyítása, olyan mértékben és olyan szinten, ami ma, itt és most, vele egységben megtehető! Ennek az egységnek kulcsa az imádság, a kimondott és az elmélkedő, a magánima és a közösség közös imája egyaránt. Az imádságot a cselekvésnek, a munkának követnie kell, mert nem álomvilágban élünk. A munka különleges ima, dicséret, dicsőségadás az Istennek. A munkában az egész ember teljes emberi mivoltával vesz részt, így a harmónia itt fontos igazán. A látható világ és a láthatón túli világ jó, szép és igaz együttléte, együttélése múlik ezen.
– Hogyan lehet támogatni az Önök munkáját, és hogyan lehet csatlakozni?
– A legfőbb támogatás most az imádság, de ezen túl minden egyéb támogatást is elfogadunk. A szerzetesrendhez való csatlakozás vagy a munkánkban való részvétel személyes kapcsolatfelvételt igényel, ez megtehető a Szent3sag@gmail.com e-mail címen.
KSE