evél&levél
Fényképkiállítás a csillaghegy–békásmegyeri evangélikus templomban
Az életemről is lemondtak az orvosok 2008 novemberében. Egy matematikai összejövetel után boldogan hazamentem, bezártam az ajtót. Ami utána történt, arról semmit nem tudok. A szomszédok a Deák téri gyülekezetet értesítették az eltűnésemről. Az igazgató lelkész úr jött a lakásomra, amikor a mentők, rendőrök behatoltak. Akkor már több napja feküdtem mozdulatlanul az ajtón belül. (Addig nem tűnt el semmi.) A kulcsokat a VII. kerületi önkormányzathoz adták le. Engem kórházba vittek.
Három koponyaműtéten estem át az eszméletvesztés miatt. Előbb „elbeszélgettem”, aztán magyar helyett csak idegen nyelveken tudtam kifejezni magam, aztán sehogy sem. A „beszédes” időszakban az orvossal tisztáztam, hogy a Jóisten eddig is vigyázott rám, ezután is így lesz. A főorvos egyetértett. Az utolsó műtét karácsonyra esett. (…) Fokozatosan őszre kezdett visszatérni a beszédképességem.
Azóta, hála Istennek, ismét teljesen egészséges lettem. Az életet, a gyönyörű Budapestet így igazából még jobban élvezem. Nagy örömömre ismét látogathatom a Deák téri templomot, egykori iskolámat és a csillaghegy–békásmegyeri evangélikus gyülekezetet. Itt múlt vasárnap egy fényképkiállítás megnyitóján lehettem jelen. A művészeti díjas fotóművész, Horváth Dávid és ugyancsak érdemes zeneművész fia, a harmóniumon játszó Horváth Bence, valamint együttesének többi tagja – Benkő Róbert (nagybőgő) és László Attila (gitár) – művészi élményt nyújtott.
Húsz év után országról és gyülekezetről a kiállítás címe. A képek önmagukért beszélnek. Jellegzetes tájak, érdekes formák mutatják be a művész sokoldalúságát. A történelmi tárgyú fotók között nagyon emlékezetes a Nagy Imre és társai újratemetésén készült felvétel. Számomra különösen a gyülekezetről készített művek voltak vonzók. Ezek között kétségtelenül legkedvesebb a karácsonyi betlehemes kép a gyermekekkel.
Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes (Budapest)